Bárdosi Sándor az MMA-ról: basszus, ez nagyon állat!

Bárdosi Sándor nem aprózza el, ha már úgy határozott, hogy belekóstol az MMA-ba, felkészítőjének a szakágban elismert Felföldi „Hegylakó” Szabolcsot választotta. Sok évvel ezelőtt a szőnyegen már ütközött egymással a két fazon, ám míg Bárdosi maradt eredeti szakmájánál, addig Felföldi elindult az extremitás irányába, s azóta kempóban, ketrecharcban aratja sikereit. Mára az egyik legjobb magyar harcos vált belőle, ismeri a verekedés minden apró trükkjét.
„Nem hiszem, hogy Magyarország birkózása jelenleg olyan erős lenne, hogy az olimpiai ezüstérmes Bárdosi Sándort kirúgják” – küld egy apró szurkát a sportág vezetői felé a balhéiról is elhíresült kötöttfogású kiképzője, Felföldi Szabolcs. „Sanyi nálunk edz Dunaharasztiban, de átjárunk Soroksárra a volt kickboksz-világbajnok Sándor György csapatához, a Pitbull Team-hez is. Sanyi sokra viheti az MMA-ban, a birkózásnak köszönhetően fizikailag kőkemény.”

Felföldi nem a jópofizásáról híres, ha valakit kőkeménynek minősít, azt minden valószínűség szerint néhány szakítópróbának már alávetette. Bárdosival sem kivételezett. „Nem vattázom, bedobom a mélyvízbe. Muszáj produkálnia, nincs más választása – érzékelteti a módszert „Hegylakó”, aki azért a Bárdosi-expedíció árnyoldalaira is rávilágít. „Sanyi még nem tud ütni, rúgni. Sok mindent meg lehet tanulni két hónap alatt, de azt nem, hogy ennyi idő alatt készségszinten tudja a mozgásformákat. Én 1999-óta kempózom, mégsem ütök tisztán. Lehet az ütéseit formálni, de mindenképpen a birkózó múltjára kell építeni, hiszen földharcban nagyon kemény. Emellett jól védekezik, nem majrézik az ütésektől, amikor kapja a pofonokat, nem zuhan össze. Nem féltem őt a kihívástól!”

Felkészítőjéhez hasonlóan, Bárdosi sem nyárfalevél rezegéssel várja MMA-bemutatkozását, ám mielőtt a kiskesztyű varázsát taglalnánk, kicsit visszakanyarodunk alapsportágához, a kötöttfogású birkózáshoz. Elmondja, nem fáj a szíve, amiért nem lehet az olimpiára készülő társai között, ez a tili-toli, a győztes kilétét sokszor korongfeldobással eldöntő buli már nem az ő világa. Ő birkózni szeret, nem szerencsejátékos. „Nem tudom, visszatérek-e a szőnyegre, majd dobja a gép, de jelen pillanatban nem gondolkozom ezen a kérdésen. Pláne akkor, ha az MMA továbbra is ennyire fog tetszeni.
Ez nem pótcselekvés számomra, talán sokaknak meglepő, amit mondok, de már sokkal hamarabb el kellett volna indulnom ebbe az irányba” – mondja a laza stílusáról is ismert pesti vagány.
„Már régóta érdekel, mit tudnék ebben a műfajban, a mostaninál pedig nem is találhattam volna jobb alkalmat a kezdésre. Megkértem Szabit, segítse a felkészülésemet, szerencsére neki is tetszett az ötlet, nagyon jó, hogy egy régi baráttal, birkózóval dolgozhatok együtt.”

Bárdosi MMA-karrierjét az egykori remek szabadfogású, Németh „Nyiba” Sándor is segíti. A korábbi szövetségi kapitány - aki már Növényi Norbert kiskesztyűs bunyójánál is sikerrel bábáskodott - kapcsolatrendszere révén a háttérből igyekszik cimborájának lehetőséget teremteni a bemutatkozásra. „Sanyi ötletemberként vesz részt a projektben, de habitusának köszönhetően a harci kedvemet is fej tudja piszkálni, nem beszélve arról, hogy technikailag is rengeteget tud. Nagyon fontos szerepet vállal a szervezésben, mert ha nincs meccs, nincs mire készülni – érkezik a Bárdosira jellemző, mellébeszélés nélküli vélemény.

Az ex-birkózó fontosnak tartja elmondani, nem kihasználni akarja egykori sporttársát, Felföldi Szabolcsot, eszében sincs az ő hátán felmászva eljutni a sikerig. „Méltó felkészítő ember akarok lenni számára, mert ő is készül, neki is céljai vannak. Segítem, ahogyan csak tudom, én is kőkeményen odaállok ellene, mert ezzel az ő javát is szolgálom. Szeretném azt hinni, hogy amennyire nekem jó, hogy vele dolgozhatok, ő is legalább annyit profitál a közös munkából.”
Na de ne kerülgessük tovább a kását, amely Bárdosi Sándornak is forró volt az elején, hiszen igencsak megcincálták az első gyakorlások alkalmával. Bár brutális fizikai terheléshez szokott, mégis elismeréssel beszél a Felföldi-tréningekről, ahol „védőháló” nélkül, sokszor kiskesztyűben esnek egymásnak. Túl van első, komoly fülesein is. „Tudom, Szabolcs gagyihoz nem adja a nevét, száz százalékig biztos vagyok benne, hogy mire meccselnem kell, tökéletesen fel leszek készítve. A birkózóalapokkal azért könnyebb volt beilleszkednem, s szerencsére fizikálisan sem vagyok lepusztulva. Az ütéseket, rúgásokat szoknom kell, igyekszem minél többet gyakorolni. Nem hiszem, hogy a világon sok helyen folyik ilyen élesben a felkészülés. Amikor odavertem egy nagyot Szabinak - hiszen bennem még nincs meg az érzés, mennyire kell visszafognom magam -, ő rendesen visszaadta, nem sajnált. Pofán ver, lerúg, letapos, ha lehetőséget adok rá. De ez így van jól, nem azért megyek oda, hogy simogasson. Nagyon élvezem az éles bulit, az első kiskesztyűs edzés után azt mondtam: basszus, ez nagyon állat! A balszemem alatt mokesz, a homlokom lehorzsolva, a térdem is fájt, de úgy mentem haza, ezt vártam, ez kell nekem! Hiányzik, ha nem kapom meg a terhelést, kell, hogy le legyek amortizálva, mert akkor érzem, hogy csináltam valamit. Ha edzésen nem adok és kapok pofont, akkor mi a fenének menjek le?!” – teszi fel a költőinek szánt kérdést.

Bárdosi Sándor most kizárólag arra koncentrál, hogy bemutatkozó ütközetére tökéletes formába kerüljön. Nem különösebben izgatja, kivel kell majd összecsapnia első MMA-összecsapásán, legyen az felkészítő ember, vagy harcedzett, rutinos profi. „Az okosok majd eldöntik, kivel kell küzdenem. Birkózóként sem néztem meg soha a sorsolásomat, most sem foglalkoztat ez a kérdés. Ha odakerülök, próbálom hozzátenni a magamét, hogy ne kelljen szégyenkezve hazamennem. Azt is visszahallottam már, hogy majrés vagyok. Igen, majrés vagyok! Egyedül a vereségtől és a megaláztatástól félek! Ezt nem akarom átélni, nem ezért megyek oda. Azért veszem fel a harcot, hogy győzzek, s fogok is!

Balogh Zoltán