Írjon nekünk! Linkek Archívum Blog Főoldal

Hírek/Cikkek Interjúk Monokli® Videók Ranglista Erdei Zsolt

Hasznos oldalak: az egérkímélő kezdőlap!

Rovat: Cikkek

Bokszveteránok végső játszmája - szombat éjjel!

A+A-

2008. ápr. 18., péntek, 11:051775 olvasás - 9 komment

Ha valamit megtanított nekünk az idei esztendő, az az, hogy sportágunk öregjeit nem lehet leírni – a negyvenhez közel alkotott ugyanis fényeset félnehézsúlyban Roy Jones Jr., Antonio Tarver és Glen Johnson, ám egykori ellenfelük, a kategória ura és egyben legidősebbike még csak most lép ringbe: szombaton a 43 éves Bernard Hopkins a szintén veteránkorba lépő, ám 15 éve mérkőzést el nem veszítő Joe Calzaghe ellen húz kesztyűt.

Bernard Hopkinsban az a fantasztikus, hogy ázsiója két mérkőzés között is emelkedik, s ezt ma rajta kívül talán csak Miguel Cotto mondhatja el magáról, akinek korábbi ellenfelei sorra szereznek világbajnoki címeket. Hopkins két korábbi ellenfele is ringbe lépett Floridában az elmúlt héten, és amikor végeztek, szinte ordított a képernyőről, hogy emlékezzünk: Bernard Hopkins mindkettejüket csúnya zakóban részesítette. A 39 éves Glen Johnson a jövő nagy bajnokának kikiáltott szupertehetség, Chad Dawson dolgát nehezítette meg olyannyira, hogy a szakértők többsége szerint az csak a pontozók segítségével maradhatott veretlen. Nos, ugyanez a Johnson 11 éve, a „Hóhér” ellen menetet sem tudott nyerni, s végül idő előtt búcsúzott, domináns győzelmet Johnson fölött pedig azóta senki sem tudott aratni, sőt: a veterán Roy Jones próbálkozása hátborzongató kiütéses vereséggel végződött. Menetet Hopkins ellen a másik Jones-verő, Antonio Tarver sem nagyon nyert, pedig két éve, amikor találkoztak, Tarver volt a félnehézsúly elsőszámú öklözője és a The Ring magazin bajnoka – no meg a mérkőzés abszolút esélyese. A zakó döbbenetes volt, akárcsak az ember érzése, hogy milyen különbségek lehetnek még az elit szintjén is: múlt szombaton ugyanez a Tarver az IBF brit bajnoka, Clinton Woods ellen aratott nem kevésbé domináns diadalt, mely igencsak komoly fejfájásra adhatott okot azon kételkedők számára, akik a floridai gála láttán kajánul kacagó philadelphiait ismét leírták.

Közvetítés Las Vegasból! Sport2

A Sport2 tévé vasárnap hajnalban, 03:00-tól élőben közvetíti a gálát! De hova emelkedhet még Hopkins elismertsége, kérdezhetné a kedves olvasó, hisz’ az amerikai bokszzseni tavaly a világ egyik legjobbját, Winky Wrightot verte szoros meccsen. Ám ennél is jobb kérdés, hogy az egyszer már visszavonult, 43 éves ikon mégis mit keres még mindig a ringben? A válasz borzasztóan egyszerű: amíg kihívás van, a Hóhér képtelen gúnyáját a szögre akasztani – s amíg nemzetközi tehetségekre súlyt le bárdja, aligha vitatkozhatunk vele. Az Evander Holyfielddel közel egykorú ikon szombaton pedig újabb nemzetközi sztárral találkozik, egy másik egészen egyedi és sikeres ökölvívóval, a walesi Joe Calzaghe-val. Az itáliai felmenőkkel rendelkező, 36 éves sztár rekordja mentes a Hopkinséhoz hasonló legendás diadaloktól, és a világhírnév is csak néhány éve jutott ki az általában roppant csöndes ökölvívónak. Ám Joe Calzaghe felmutathat valami egészen döbbeneteset: 15 éves profi pályafutása során eleddig egyszer sem talált legyőzőre, s ha makulátlan rekordja kitart az év végére tervezett visszavonulásáig, ő lehet a valaha élt leghosszabb ideig veretlen maradó, s veretlenül visszavonuló ökölvívó (a hasonlóan sikeres Ricardo Lopez rekordját egy döntetlen is beárnyékolja). Ez persze puszta játék a számokkal, s elsősorban tengerentúli kritikusai azt vetik a nyirkos newbridge-ben élő ökölvívó szemére, hogy karrierje során egyszer sem találkozott csúcson lévő legendával vagy aktuális P4P, azaz súlycsoportoktól függetlenül a legjobbak között számon tartott bokszolóval. Nos, szombat este két legyet üthet egy csapásra, és a legjobban hangzó (Chris Eubank) és a legértékesebb (Mikkel Kessler) diadalát múlhatja felül élete első amerikai mérkőzésén, melyre a Las Vegasi Thomas & Mack Centerben kerül sor. Ez lesz egyébként a walesi első félnehézsúlyú mérkőzése is, úgyhogy a nyomás nagy, hogy az új kategóriájában, új közönség előtt is emlékezeteset alkosson. Bernard Hopkins.jpg

Visszatérve a számokra, Calzaghe erőssége ezen a mérkőzésen nem is nagyközépsúlyú címvédéseiben (még Hopkinsnál is többször, huszonegyszer sikerült bajnoknak maradnia), hanem ütéseinek mennyiségében rejlik, legalábbis az oddsmakerek kétségtelenül így gondolják, mivel 3 az 1 arányban őt tartják a mérkőzés esélyesének. De nem csak az ütésszám (amely a Kessler elleni találkozón meghaladta az ezret), hanem a fantasztikus mozgáskultúra, a szédületes gyorsaság, a tűéles reflexek és a legkülönfélébb ütések váratlan használata szól roppant erős érvként a walesi esélyei mellett. Persze ódákat lehetett zengeni Hopkinsnak a Felix Trinidad és Tarver elleni meccsei előtt is, a ravasz öreg róka kivételes ring intelligenciájával, páratlan ütemérzékével és persze a sportág szabályainak igen tág értelmezésével azért is túljárt ellenfelei és az egész bokszszakma eszén, úgyhogy felelőtlen jóslatokba bocsátkozás helyett koncentráljunk inkább a találkozót felvezető, roppant szórakoztató verbális előjátékra. Amikor két ennyire az ellenfél játékának megtörésére építő, kitűnő kontrabokszoló találkozik, úgyis a mérkőzés ad választ a legtöbb nyitott kérdésre.

Olvasóink bizonyosan tudják, hogy az indulatokat egy tavaly decemberi incidens robbantotta ki, amikor is a két ökölvívó először találkozott. A Mayweather-Hatton találkozó mérlegelése előtt ugyanis Hopkins, a mentális hadviselés nagymestere, a jó ízlés határán túllépve azt kezdte ismételgetni riválisának, hogy „soha nem fogok kikapni egy fehér fickótól.” A mondat napokig szolgált szalagcímként a legnagyobb brit és amerikai újságok számára, az amerikai pedig kijelentette, hogy visszavonni nem, maximum megmagyarázni hajlandó a rasszistának titulált megnyilvánulást.

„A kijelentésemmel egyszerűen csak jelezni akartam, hogy honnan jöttem. Én azért bunyózom, mert máshol nem fogadtak el. Ki kellett próbálnom magam az ökölvívásban. Látogassanak csak el Brooklynba vagy Philadelphiába, a lakosság 90%-a fekete. Itt bunyózni kell, hogy érdemesnek tartsanak a társadalmi felemelkedésre. Önök nem érthetik, hogy mi bújik meg a mondataim mögött. Nem szégyen kikapni egy fehér fickótól, de ahonnan én jövök, ilyen nem szokott megtörténni. Nekünk azt tanították, hogy, még ha meg is vernek, bárki legyen a támadó, mi nem emelhetünk kezet rá. Aki nem itt él, annak fogalma sincs arról, hogy mik a szabályok errefelé. Üdvözlet a való világban! Kérem, ne viselkedjenek úgy, mintha egy dobozban vagy a WC-ben élték volna le az életüket, önök nem naivak. Csukott ajtó mögött önök is biztonsággal mernek hasonló kijelentéseket tenni. Önmaguk között az emberek nap mint nap tesznek politikailag inkorrekt kijelentéseket, mert az otthonukban nem kockáztatják állásukat vagy társadalmi státuszukat.”

„Mi uraljuk az ökölvívást, az afrikaiak, a latin-amerikaiak, a színes bőrűek. Ezért is olyan fontos nekik, hogy amikor jön egy fehér fickó, mindjárt „Nagy Fehér Reménységnek” nevezzék (James J. Jeffries beceneve), és készítsenek róla egy filmet. Én mégsem tekintem ezt rasszista megnyilvánulásnak. Úgy gondolom, hogy ők is csak a saját kultúrájukat szeretnék reprezentálni, egy olyan világban, ahol roppant kemény válaszok születnek arra a kérdésre, hogy ki a legjobb. Én nyitott vagyok bármilyen kihívásra, nem érdekel, hogy az kék, zöld, fehér vagy rózsaszín. Amit én kijelentettem, azt mások félnek kimondani, mert attól tartanak, hogy ellentéteket szítanak. De ezek a kijelentések teszik Bernard Hopkins azzá, aki. Joe-nak azt a kódolt üzenetet juttattam el ezzel, hogy ha hazugnak tart, próbáljon csak meg elpáholni. Mutassa meg nekem és a bokszvilágnak, hogy nincsen igazam. Kíváncsian várom, hogy visszatérnek-e a dologra, miután nyertem.”

Hopkins mentális hadviselése a londoni sajtótájékoztatón folytatódott. Első brit útja kapcsán egyből szemtelen üzenetet küldött a királynőnek, majd amikor saját legendáriumának és Calzaghe ismeretlenségének hangsúlyozása nem tűnt elegendőnek, Joe és édesapja, a jazz-zenészből képeskönyv segítségével edzővé avanzsált Enzo Calzaghe szoros kapcsolatára szállt rá. A philadelphiai másik emlékezetes üzenete egy ígéret volt, miszerint április 19-én ingyen arcplasztikában részesíti ökölvívónak túl jóképű és érintetlen arcú ellenfelét, ám úgy tűnik, hogy a kijelentés fordítva sült el: „Hopkins az, akinek az arca megérdemelne egy plasztikai műtétet.” – vette át a szót a walesi. „Talán fordítva fogalmazott vagy nem tudom, mindenesetre a ronda emberek jelentkeznek arcplasztikára, s nem azok, akik műtét nélkül is jóképűek. Szóval nem tudom, hogy mire gondolhatott Bernard, hisz’ neki van szüksége esztétikai korrekcióra. Alighanem vért kellene izzadnom, ha még rondábbá akarnám változtatni az arcát. Nézzenek csak rá, nézzék meg az óriási és lapos orrát! Nehéz lenne átrendeznem… Szerintem belerohanhatott egy lámpaoszlopba, más magyarázatot nem tudok elképzelni.” Joe Calzaghe.jpg

Ami a mérkőzést illet, magabiztosságban nincs hiány, sőt, úgy tűnik, hogy Calzaghe kissé lebecsüli ellenfelét, s ügyet sem vet annak fantasztikus képességére, hogy az esélyeknek ellentmondva újra és újra nyerni tud. „Végérvényesen visszavonultatom Hopkinst. Én leszek az első, aki megállítja; szombaton a karrierjének vége! Gyorsabb, erősebb és edzettebb vagyok nála. Keményebb az állam. Képtelen lesz megérinteni, úgyhogy fejeléssel, a szabályok felülírásával és mélyütésekkel fog a túlélésért küzdeni. Ellenfelem a legnagyobb sikereit kisebb riválisok ellen aratta: mind Oscar De La Hoya, mind pedig Felix Trinidad váltósúlyból híztak föl.”

Calzaghe látszólag azzal sem foglalkozik, hogy ellenfele nem izgalmas adok-kapokkal, félelmetes kézsebességgel vagy hatalmas ütésszámmal, hanem egészen egyéni stílussal, remek védekezéssel, a riválisok ritmusának és egyensúlyának összezavarásával s remek ütemben indított ellentámadásokkal vitte dűlőre nem éppen közönségbarát mérkőzéseit. S 43 év ide vagy oda, Hopkins az általa csak „kivégzőosztagnak” titulált edzőcsapattal készült, hogy a walesi agresszivitását ellene fordítsa: „1000 indított ütés 1000 kontralehetőséget rejt magában” – ahogy ő fogalmaz. Joe azonban nem hisz a philadelphiai csodaszerében. „Bernard csak egy idióta, mi mást mondhatnék? Nem hiszem ugyanis, hogy felfogta: szombaton egy nála sokkal tapasztaltabb ökölvívóval fog összecsapni. Lehet, hogy 43 éves, én azonban hosszabb ideje bokszolok, mint ő.”

„Hopkinsnak lélegeztető gépre lesz szüksége, ha tartani kívánja a tempómat. Nagyobb a szája annál, mint amire az öklei képesek. Leginkább egy bernáthegyihez tudnám hasonlítani, s mint tudjuk: amelyik kutya ugat… Megnyilvánulásai arra engednek következtetni, hogy nem is engem akar megfélemlíteni, inkább saját magát meggyőzni, hogy van ellenem esélye. Azonban szombat este, miután szembesítem a valós esélyekkel, fülét-farkát behúzva fog távozni a ringből. Hopkins szereti magát legendának nevezni. De melyik legenda rekordja számlál négy vereséget? Nagyközépsúlyú uralkodásom tovább tartott, mint az övé. Többször is védtem meg az öveimet, mint ő, negyedik helyen állok a boksztörténetben a címvédések számában, és én voltam az, aki őt letaszította az ötös listáról. Feltették nekem a kérdést, hogy tartok-e Bernard szabálytalankodásaitól. Nos, ez lesz a legkönnyebb része az egésznek: egyszerűen be kell vetnem a gyorsaságom és ring intelligenciám, hogy megfelelő ütésekkel válaszoljak az ilyenfajta taktikákra. A megfelelő kérdés valójában így szól: akar-e majd Hopkins egyáltalán küzdeni? Én a ring közepén fogom őt várni, s nem 12 menetes maratonra fogok berendezkedni.”

Az amerikai természetesen hitetlenkedve hallgatta riválisa nyilatkozatait, majd a találkozót pigmentalapról nemzeti síkra terelte. „Ezúttal Joe Calzaghe az a fickó, akit nekünk, amerikaiaknak le kell győznünk, hogy megmutassuk, mi vagyunk a jobbak és az erősebbek. Lehet, hogy az ő fontjuk többet ér, mint a mi dollárunk, azonban a boksztehetségeik már koránt sem olyan értékállóak. A britek még okot is adtak a verésre: a rajongók kifütyülték az amerikai himnuszt a Mayweather-Hatton találkozó előtt. Szombaton azonban mást kell majd kifütyülniük, mert miután végeztem, az én karomat fogják a magasba emelni.”

36 illetve 43 év ide vagy oda, a találkozó közeledtével az indulatok épp oly hevesek, mintha két fiatal energiabomba feszülne egymásnak. A két ökölvívó előző győzelme pedig fiatalokat megszégyenítő, boksztörténeti siker volt, amely egy még nagyobb – a közös találkozóhoz vezetett. Nem túlzás tehát az eseményt az év talán legfontosabb rendezvényének titulálni, persze nem egy esetleges pofonzuhatag miatt (Hopkins mindent meg fog tenni, hogy a találkozót lassúvá, taktikussá és dulakodóvá tegye, Calzaghe pedig a lehető legnagyobb iram és a nyíltsisakos küzdelem kierőszakolásán fog iparkodni), hanem a találkozó sporttörténeti magasságait figyelembe véve. Mindkét ökölvívó ugyanis amúgy sem szerény karrierjének legnagyobb győzelmét arathatja szombat este:

Calzaghe Kessler személyében legyőzte saját súlycsoportja Taylorát, azaz a bajnok után a legjobbnak tartott fiatal tehetséget, ám egy Hopkins elleni diadal, méghozzá annak hazájában, azon belül is s a legendás kaszinóvárosban fantasztikus keretbe foglalná a Eubank óta tartó világbajnoki sorozatot, a „The Ring” félnehézsúlyú trófeáját megkaparintva pedig régi álma válhatna valóra egy újabb kategória trónjának megszerzésével. Az amerikai pedig napjaink egyik legjobbja, a megállíthatatlannak tűnő walesi ellen sokkolhatja ismét a bokszvilágot, bebizonyítva, hogy negyvenen túl is van bokszélet, s eddigi legnagyobb skalpjával roppant előkelő helyet szerezhetne magának az ökölvívás legnagyobb állócsillagai között. De nem csak a boksztörténeti távlat lehet a cél: a váltósúlyú Floyd Mayweather „visszavonulásával” (az ökölvívó legutóbb pankrátor showban szerepelt és szeptemberben is csak korábbi ellenfele, Oscar De La Hoya kedvéért tér vissza) meginoghat a jelenlegi világelső trónja, Kesslert és Hopkinst verni 6 hónapban 36 évesen, illetve Wrighot és Calzaghe-t búcsúztatni 43 évesen bizony világelső teljesítmény, ezért is tituláltuk a Las Vegasi félnehézsúlyú szuperrangadót a legendák csatájának. Ha pedig egy magabiztos diadal sem tudja meggyőzni a sportág szerelmeseit a hétvégi találkozó súlyáról, majd a két csillag korábbi ellenfeleinek elkövetkező sikere szembesíti a kételkedőket a Hopkins és Calzaghe képességeinek nagyságával.

Hidegkuti Zoltán
fotók profibox.hu

Az írás adatbázisba kerülési ideje: 2008 április 17, 04:00!

Értékelje cikkünket: (Eddig 13 szavazat érkezett)

Ez elég gyenge lett... 1

Nem ártana jobban tájékozódni a témával kapcsolatban... 5

Teljesen belefedkeztem az olvasásba... 9

Adja hozzá a kedvencekhez:

Szólj hozzá!!

Név:

E-mail cím:

Regisztráció

Belépés

Regisztráció lépései:

1. Kérem adjon meg egy felhasználói nevet és egy email címet!

2. Kattintson a "Regisztráció" menügombra!

3. Az e-mailben kapott linken keresztül aktiválhatja a regisztrációját!

4. Kattintson a belépés gombra!

Megmondóbox:

BB kódok: [b]félkövér[/b] [u]aláhúzott[/u] [i]dőlt[/i]

Elküld

Frissít

Fordít

Hozzászólások: ( 9 hozzászólás érkezett )

9 Szepesi Imre [2008-04-18 12:58:12]

amikor akasztják a hóhért....
Novemberben Kesslernek szurkoltam és bevallom őszintén a véleményem:ha ő nem verte meg akkor senki sem fogja!

8 Iron cat [2008-04-18 11:28:42]

Kiskovacs! Lehet, hogy nem egyezik az ízlésünk, nekem tetszett Zoli cikke. Remélem a saját érzéseimben nem kételkedsz!

7 kiskovacs [2008-04-17 18:24:13]

Subject Zero

Értem én, hogy hivatalból ezt kell mondanod, de csak van némi realitásérzéked, ha a két cikket egymásmellé teszed. Bár azt is olvastam amikor Brahmát kinevezted az ország legjobb bokszszakírójának :). Na az tényleg Balogos túlzás volt szerintem is.

6 Suspect Zero [2008-04-17 17:47:13]

Sokan sokszor próbálkoztak már, ám a legtöbbeknek nem sikerült negyed ilyen jót összehozni. És vannak, akik már annyit foglalkoztak Balogh Ádámmal, hogy már ugyanazt az utat járják, mint amivel a német dokit vádolják.

Nekem tetszik ez az írás is.

5 kiskovacs [2008-04-17 17:33:39]

Bocs, de ez a cikk két forintot nem ér. A korábbi hírekben már elhangzott ezeréves infók, interjúk sűrítménye, benne néhány tárgyi tévedéssel, nyakatekert mondatokkal, nulla önnálló gondolattal. Attól nem lesz jobb egy cikk, hogy az írója a mondatokat feleslegesen telepakolja "fantasztikus, szenzációs, hihetetlen, zseniális" stb. jelzőkkel. Főleg a tegnapi cikkhez hasonlítva mélyrepülés. Nem kéne eröltetni, ami nem megy.

4 VRRRT [2008-04-17 17:07:01]

Ricrado Lopeznek csak 1 döntetlenje van.

3 Iron cat [2008-04-17 12:40:11]

Hát Zoli! Ez baromi jó cikk lett!!!!!! Végülis Te értesz a történelemhez:)
Üdv: Cf

2 Suspect Zero [2008-04-17 12:10:40]

Nem én vagyok az illetékes, nem tudom, én a cikkekkel foglalkozom, mint szerkesztő. Feltöltöm, ami beérkezik!

Ám nekem is tetszettek az írások! Gratulálok ehhez is.

1 hajdu [2008-04-17 11:54:10]

Egy újabb jó kis előzetes. Suspect, stílusváltás a Monoklin?
Most már ez lesz a trendi? Mindenesetre nem rossz ötlet!

A rovat további cikkei:

Legolvasottabb hírek:

Roy Jones legyőzése után Joe Calzaghe királyként vonulhat vissza Rahman: Klicsko ezt nagyon megbánjaNagy „Zsivány” Zsolt kikapott, új szabályok a profibokszban?„Baby Klicsko” kiütéssel nyertA Klicsko-tesók kiütik az Universumot?Bárdosi Sándor visszatér a szőnyegreDavid Haye megérkezett: ötször küldte padlóra BarrettetGyőzelemmel búcsúzott a legnagyobb lúzer!Joe Calzaghe: Hopkins teljesen seggfej, egy rasszista idiótaVitalij Klicsko már meging „Lewis-ozott”

Oscar-Pacquiao: ki nyerne?