Fantasztikus mérkőzésen Mormeck diadal

A mérkőzés csodálatos iramban kezdődött, a harcosok olyan intenzitással küzdöttek, mintha nem is cirkálósúlyban, hanem mondjuk váltósúlyban léptek volna színre. Az iramot Mormeck diktálta, aki igyekezett folyamatosan nyomás alatt tartani jamaikai ellenfelét, habár mindkét oldalról megrendítő erejű ütések záporoztak. A francia igyekezetét látszólag siker koronázta, mivel úgy tűnt, már a második menetben megrendítette vetélytársát. Ezt követte Bell remek menete, amikor Mormeck csupáncsak egy mélyütés „szimulációval” tudta elkerülni a befejezést, azonban miután kipihente magát, tovább zakatolt előre.

Mormeck őrült tempót diktált, mivelhogy többször is úgy látszott, hogy be tudja fejezni a küzdelmet. Elképzelhető azonban, hogy a címvédő jamaikai harcos több alkalommal netalántán rájátszott sebesüléseire, hogy a rárontó és még eszeveszettebb iramot diktáló franciát idő előtt kifárassza. Ezt a feltételezést természetesen csak Bell tudná igazolni. A 6. menet végén a jamaikai már-már kiütötte az oxigénadóssággal harcoló ellenfelét, tudniillik a gongszó pillanatában Mormeck technikai k.o. közeli állapotban volt.

A 8. menet után végképp fordult a kocka, Mormeck kondija volt nem elég arra, hogy irányítsa a küzdelmet, hátrálni kényszerült, és csak a köteleknél vállalkozott ellentámadásokra, de már egyik harcos kesztyűjében sem volt annyi spiritusz, hogy komolyan megrendítse a másikat. Rosszabb kondiban egyértelműen Mormeck volt, akit a hazai pálya segítette ki több alkalommal, merthogy 5, esetenként 10 másodperccel is hamarabb lekongatták a meneteket. Az utolsó meg már 20 szekundummal volt kurtább.

A rendkívül látványos mérkőzést tehát a pontozóbírók döntötték el, akik egyhangúlag (115-113, 115-113, 116-114) a franciát látták jobbnak. Jean Marc Mormeck (33 győzelem – 3 vereség) a győzelem erkölcsi sikerén túl a WBC és a WBA cirkálósúlyú egyesített világbajnoka lett.