Farkas József szakmai értékelése a szlovákiai junior tornáról

SZAKMAI JELENTÉS NEMZETKÖZI JUNIOR ÖKÖLVÍVÓ TORNÁRÓL

KOMÁRNO/2008. május 9-11

A Tornára utazó csapat:

Csapatvezető: Szakos József utánpótlás szakmai igazgató

Edzők: Farkas József és Botos András

Keretet segítő klub edzők: Horváth Gyula és Őri József

Bíró:   Orosz József

Versenyzők:

46 kg Nyári József          Szombathelyi Haladás,  Pintér Viktor Vecsés

48 kg Vadász András      BBK, Hoppá Attila         Törökszentmiklós                   

50 kg Horváth László      KKFH, Barcsa Gábor     Győr

52 kg Lakatos Róbert     KSC, Varga Gyula          Vasas-Süllős                                    

54 kg Sinkó Zoltán         Vasas -Süllős       

57 kg Kanalas Dávid       PVSK

60 kg Török János          DVSC

63 kg Zsákai Attila          KSI

66 kg Tóth László                    NYVSC

70 kg Harcsa Zoltán        KSI

75 kg Orbán Gergő         DBK

80 kg Varga Sándor        KSI

Küzdelmek a döntőbe jutásért:

  Döntő ill. III. helyért folyó küzdelmek:

A Tornára sajnos a Lengyel junior ökölvívó válogatott nem jött el, ez adta a lehetőséget, hogy egyes súlycsoportokban 2 főt is indíthattunk. 

 Egyéni értékelés:

46 kg-ban a szombathelyi Nyári József és a vecsési  Pintér Viktor élete első válogatott versenyén jelent meg Komárnóban.

Mindkét versenyző hozta a tőle elvárható szintet, talán még azon felül is teljesítettek, hiszen miután komoly küzdelemben elvesztették a döntő mérkőzés lehetőségét, egymás ellen bizonyították rátermettségüket, hatalmas küzdelemben, igazi válogató hangulatot teremtettek az Olimpiai Reménységek Tornájára kilátogató, érdeklődő nézősereg előtt.

Elmondható mindkét versenyzőnkről, hogy tehetségesek, tudnak küzdeni, bár még az út elején járnak, úgy klubszinten, mint válogatott szinten érdemes odafigyelni rájuk.

48 kg-ban Hoppá Attila Törökszentmiklósról és Vadász András a budapesti Boksz Barátok Klubjából lett a szakmai vezetés által kiválasztva erre a Tornára.

Mindkét versenyzőn hullámzó teljesítményt nyújtott, hiszen Hoppá valósággal remekelt első mérkőzése minden menetében, s olyan meglepő technikai, taktikai elemeket sorakoztatott fel, hogy kinn lévő vezetőségünk büszkén fogadhatta a gratulációkat mérkőzése után, ám másnap mintha kicserélték volna, erőtlenül, „egysíkúan" küzdött s bár mindannyian úgy éreztük biztos bajnoki esélyesünk ő, valóban kikapott a Vadászt is verő cseh fiútól.

Vadász Andris nemrég jött fel ebbe a súlycsoportba s helyét -bár technikailag elég érett- ki kell harcolnia!

Sajnos az első napon nyújtott teljesítménye alapján igazán nem tudtuk megítélni, hiszen a később Hoppát is verő Velky Patrik ellenében igen visszafogott, erőtlen volt, rendre nem tudta megelőzni ellenfelét és az akciói végére sem tudott határozott befejezésekkel „pontot tenni".

Meg kell mondani, hogy voltak jó pillanatai is, ezért reménykedtünk, hogy másnap javítani fog és tud teljesítményén.

Ellenfele azonban sérülésre hivatkozással visszalépett.

50 kg-ban a győri Barcsa Gábor és a kiskunfélegyházi Horváth László rivalizálhatott volna egymással, ha ebben nem akadályozzák meg őket az ellenfeleik.

Sajnos Barcsa 13: 8 -as veresége teljesen megérdemelt volt. Rendre megelőzte őt hosszú, nyúlánk testalkatú cseh ellenfele s bár másnap a szlovák ellenfelét igen nagy fölénnyel verte, jól tudtuk, valami nincs rendben Barcsa esetében.

Horváth László mindkét napon a torna egyik legjobb teljesítményét nyújtotta.

Nyugodt, higgadt, ám megfontolt öklözésével és magas tudásszinttel lépte túl ellenfeleit minden tekintetben.

52 kg-ban a kecskeméti Lakatos Róbert és a Varga Gyula (Vasas-Süllős) előtt állt a bizonyítási lehetőség.

Bár Lakatos /23:13, 25:11/ mindkét mérkőzését megnyerte, teljesítményét nem tartom jónak, hiszen tudása alapján játszi könnyedséggel lehetett volna az aranyérem birtokosa.

Megszenvedte mind a két mérkőzését. Esetében bizonyított a technikai felkészültség elsődlegessége, hiszen elsősorban rutinja emelte győztessé. El kell mondani azonban, hogy csak megfelelő erőnlét esetén számítok rá a továbbiakban.

Varga Gyula az idei Bp. Bajnokságon került képbe. Tehetségével kapcsolatban azonban még korai nyilatkoznom, hiszen -bár rutintalansága mellett igen kiváló teljesítményt nyújtott -hozzáállását, eltökéltségét még nem volt alkalmam feltérképezni.

54 kg-ban szintén vasasos" versenyző, mégpedig Sinkó Zoltán képviselte hazánkat e nemzetközi tornán.

Zolinak is csak egy lehetősége volt a bizonyításra, első veresége után ugyan is a következő szlovák ellenfele sérültet jelentett.

Első mérkőzésén, igen visszafogottan küzdött és azt hiszem nem tudta a versenyt kísérő stresszt leküzdeni, s talán ha felszabadultabb tudott volna lenni (a későbbiekben erre visszatérek) más lehetett volna az eredmény is.

57 kg-ban a pécsi Kanalas Dávid öklözhetett a magyar színekért.

Bemutatkozása jól sikerült, hiszen cseh ellenfelét magasan felül múlta.

Horváth Lászlóhoz hasonlóan jó teljesítményt nyújtott, ezért bizakodva vártuk a döntőt, ott azonban a szlovák Zöld Dávid megállította. Nem kell szégyenkeznie, hiszen a szlovák fiú teljesítménye kimagasló, már-már felnőttekre emlékeztető volt.

60 kg-ban a debreceni Török János első mérkőzése bár igen szoros volt, s a második mérkőzésén 26:15-re győzött, teljesítménye alapján, annak megítélésével még várok. Úgy érzem az első napi vereségét elsősorban lélektani tényezők okozták. Nem tudott igazán „felpörögni" arra a küzdelmi szintre melynek birtokával rendelkezik.

63 kg-ban A KSI versenyzője, Zsákai Attila rendkívül indiszponált teljesítményével búcsúzni kényszerült már az első napon, ugyanis e súlycsoportban csak 3 fő indult.

Attila teljesítményének értékelésénél ellenfeléről is illik szólni. A döntőben nem állt ki az Attilát verő szlovák ellen a harmadik versenyző (aki szintén szlovák volt).

E tornán két szlovák Zöld nevezetű öklöző is indult, s mindkettő átlagon felüli alkatú és tehetségű öklöző.

66 kg-ban a nyíregyházi Tóth László beváltotta a hozzáfűzött reményeket.

Okosan, technikásan lépte túl mind két ellenfelét.

70 kg-ban Harcsa Zoltán (KSI) előtt csak egy szlovák ellenfél volt, s a döntőt nagy pontkülönbséggel tudta hozni.

A mérkőzés után kimondta azt amit én is éreztem: „nem jól boxoltam"!

Természetesen ezt Zoli tehetségéhez a tőle elvárható szinthez való viszonyulásban értem.

75 kg-ban a dombóvári Orbán Gergő meglepően jó teljesítménnyel a 3. menetben leléptetésre kényszeríttette szlovák ellenfelét (itt is 2 fő induló volt). Minden menetét magasan nyerte, s már a második menetben kiütés szélén állt a szlovák versenyző.

80 kg-ban szintén KSI versenyző, Varga Sándor előtt szintén egy szlovák versenyző állt a döntőben.

Varga könnyedén, de erőtlen öklözéssel verte (30:3) a szlovák fiút.

ÖSSZEGZÉS:

Bár a csapatversenyt megnyertük, és több bajnoki első helyezést is szereztek tanítványaink, a következő megállapítások szükségesek összefoglalásként:

Valamennyi versenyzőnkre jellemző hiányosság:

• 1. döntő erejű ütések
• 2. céltudatos lábmunka, megfelelő erőbeosztás
• 3. csapattársak buzdítása

A továbbiakban is kiemelt figyelmet kell fordítani versenyzőink mentális képességének erősítésére, s arra, hogy szellemük

hozzáállásuk egyaránt közös célt szolgáljon.

Csapatszellem nélkül, együvé tartozás érzése nélkül rengeteg pozitív energiát veszítenek felnövekvő öklözőink.

A klubedzők, s a szülők egyaránt sokat segíthetnek ebben.

Nem tartom helyesnek azt, amikor a hozzátartozók jelenlétükkel" (itt nem a nézőtéri jelenlétre gondolok!) lelki teherként"- mit, egy saját energiájukat is kölcsönadva versenyzőinknek - részesei kívánnak lenni a győzelem felé vezető útnak.

Versenyzőink teljesítményére -igen is - rányomta bélyegét a több felé való megfelelés által okozott stressz!

Jelentésem végén jómagam és edzőtársam Botos András nevében külön meg szeretném köszönni a MÖSZ vezetőségének,

Valamint Szakos Úr (csapatvezetőnk) pozitív hozzáállását, és természetesen Őri József és Horváth Gyula edzőtársunk önzetlen segítségét, mely támogatások nagyban segítették azt, hogy sikerekkel telt tapasztalatokat szerezhessenek junior korcsoportú öklözőink!

Farkas József ökölvívó szakedző

Junior válogatott szövetségi kapitány