Farkas József szövetségi edző bakui értékelése

A 2007. évi Azerbajdzsánban megrendezett kadet világbajnokságon 35 ország 214 versenyzője rajtolt. Válogatottunk nyolc versenyzőből állt Kanalas Róbert (46 kg) Lovay József (48 kg) Könnyű Róbert (50 kg) Sós Erik (52 kg) Nagy Krisztián (54 kg) Szabanin Dimitrij (66 kg) Móna Imre (70 kg) Kun Dávid (75 kg). A vb-n két 5. helyezést ért el a csapatunk, 10 mérkőzésből 2 győzelmet szereztünk.
Elég ez? Kudarc, vagy siker felé vezető út volt-e ez a rövid időszak, amit eltöltöttem legjobb kadet ökölvívóink irányításával?
Igaz előtte volt egy hazai megrendezésű kadet EB is. Európa-bajnoki győzelemmel, három bronzéremmel.
Megnyugtathatja e ez a tény a reménykedő, sportágunkért aggódó közvéleményt?
Ha nem lett volna az EB, úgy más lenne e kép, más értéke lenne-e, a két ötödik helyezésünknek?

Csak egy-két dologra szeretném felhívni a figyelmet, melyek helyességéről az elmúlt EB és VB tapasztalatai is megerősítettek engem, de azt hiszem, hogy a versenyzőinket is.

A kiemelkedő ökölvívókra jellemző tulajdonságok:
- Tudatos lábmunka (céltalanul nem lépnek egy lépést sem, de nem is ugrálnak vagy lépnek vissza a küzdelem hevében, hanem lényegre törően befejezik a támadást)
- Állandóan ütőtávon belül, vagy annak határán mozognak, főleg törzsmozdulatokkal csökkentik vagy növelik a küzdőtávot
- Védekezésük nem szorul elsősorban a zárt és biztonságosnak vélt „szigorúan fenn a kézre”, míg a finoman csiszolt lépések, hajlások viszont nagy magabiztosságot adnak számukra a küzdelem irányításához.
- A karok elsősorban ütőmozdulatokat végeznek, nincs jelentősége az elől lévő kéznek, így nincs előkészítésre kárhoztatott szerepe sem.
- A hátul lévő kéz és az elől lévő kéz semmiben nem funkcionál elkülönülten.
- Az alapállás váltás olyan természetes része a totális küzdelemnek, mint ahogyan a bal kezet követheti a jobb!

Kérdés:
- A mi ökölvívóink végre tudják e hajtani a küzdelem hevében ezeket?
- Tudnak e váltott alapállásban, állandó ütőtávban, kettősfedezék nélkül harcolni a győzelemért?
- Tudnak-e a hátul lévő kezükkel elsöprő akciót indítani
Válasz:
- Tudnak mindent, de egy visszahúzó szemlélet azt diktálja feléjük: ne így cselekedjenek
- Beléjük ültettük: ha nem teszik fel a kezeiket, az baj! Pedig ez nem igaz.
- És a többiről is lebeszéljük őket, ahelyett, hogy pozitívan biztatnánk a fejlődés rögös útján.

Baku értékelése:
Rémálmomba se jöjjön elő az a környezet, az a versenylégkör, az a felháborító atmoszféra, melyet sportolóinkkal együtt kénytelenek voltunk elviselni! A gyermekeink teljesítményének értékelésénél rögtön számot kell adnom arról, hogy a megérkezésünket követő napokat súlyos hasmenéses állapotban szenvedtük végig!

Itthon halottam arról, hogy vigyázni kell a vízzel, óvatosan kell étkezni stb., azonban ma már tudom: súlyos hiba volt az, hogy orvos nélkül vettünk részt ezen a VB-n!

Példa: az oroszok (de mások is!) orvossal, gyúróval, és külön élelmezéssel oldották meg a számukra kedvező feltételeket.

Minden öklözőnk becsülettel küzdött! Volt, aki bemelegítés közben, volt, aki a szállóban az indulás előtti pillanatokban rohant WC-re.
Senkinek nem kellett azért befejeznie a küzdelmet, mert tényleges erőfölénye volt az ellenfélnek. Azok, akik három menetet küzdöttek, az utolsó menetüket – szinte mindenki, kivétel nélkül – megnyerték.
Gyalázatos volt a bírói ténykedés. Az első menetben már mindenki tudhatta, ki a nyerő a „vezetés” számára. A szoros első menet után Sós Erik a sarokba érkezvén azt kérdezte tőlem: „mennyivel vezet?!” és nem azért, mert úgy érezte, jobb az ellenfele.
Sajnálattal vettem ismét tudomásul: nem a sportolókat felkészítő szakemberek és nem is a sportolóink alakítják ki a küzdelmek végeredményeit, hanem azok, akik felesküdtek a becsületre s gyorsan felejtenek. Megjegyzem, égbekiáltó nagy igazságtalanság minket igazán nem ért, ám láttunk jó néhányat.

Összegezve, a tapasztalatokat beépítve felkészülési programjainkba dolgozunk tovább, ezen az úton, és vallom, hogy nekünk nem a nagy hagyományokkal, és alapokkal megedzett ökölvívó nemzeteket kell követnünk, hanem egy saját arculatú, magyar ökölvívást kell teremtenünk, amire érdemes lesz majd odafigyelni a ma még előttünk járóknak is. A fentiek alapján elmondható, hogy kadetökölvívóink ezen a VB-n erőn felül teljesítettek!

Farkas József szakedző
Budapest, 2007. szeptember 23.