
Kedden este hat profi ökölvívó meccset rendezett az óbudai Gilda Max teremben Petrányi Zoltán vállalkozása, a
Profibox Promotion, melynek a fő attrakciója a váltósúlyú Magyar-bajnoki összecsapás volt
Komjáthi László (28-17-1) és
Petrovics János (10-11-0) között.
Ahogy várható volt, megtelt a Flórián téri edzőterem érdeklődőkkel, és aki eljött, az bizony jól is szórakozott. Talán csak a Dániából érkezett vendégeknek lehetett okok némi panaszra, de annyira ne szaladjunk előre.
Beszámolónkat a főmérkőzéssel kezdjük, hiszen tényleg remek összecsapást láthatott a publikum. A bejelentettekkel ellentétben a két bokszoló a nemzetközi váltósúlyú Magyar-bajnoki övért lépett szorítóba, mivel egyikük nem rendelkezik magyar licencezel. A mérkőzést Komjáthi kezdte jobban, aki nagy iramot diktálva végig irányított, és a köteleknél igyekezett megsorozni ellenfelét. Petrovics a második menetben ébredt, és mozgékonyságát kihasználva, az ütőtávból ki-be mozogva hatékonyan dolgozott, főleg testen. A debreceni ökölvívó a harmadik menettől kapcsolt magasabb iramra, folyamatosan ütött, azonban Petrovics remekül védekezett, hiszen ellenfele próbálkozásai az alkarján és a kesztyűin haltak el.
Nagyszerű és élvezetes volt az összecsapás, ahol Komjáthi volt eredményesebb, míg Petrovics azokat a meneteket vitte el, ahol ellenfele kicsit visszavett az iramból. Ez a második menet után csak a negyedikben következett el, és innentől fogva úgy tűnt, hogy Komjáthi állva hagyja vetélytársát, legalábbis ha pusztán a pontozást tekintjük, hiszen - mint ahogy pár sorral említve lett - kifejezetten élvezetes és parázs volt a találkozó.

A kilencedik menetben már egyértelmű volt, legalábbis a cikk írójának pontozása szerint, hogy Petrovics csak kiütéssel diadalmaskodhat, így ennek megfelelően nagyobb sebességre kapcsolt a barcelonai olimpiát is megjárt öklöző. A 9. felvonásban fel is csillant a lehetőség, mivel Petrovics jobbkezes ütései rendre bejöttek, és úgy tűnt, hogy ezek át is szaladtak a fáradó Komjáthin, de
Somlai Miklós tanítványa, ha kellett fogásba menekülve, kihúzta a menet végéig. A következő menetben is Petrovics akarata szerint zajlott a találkozó, de a végén azért Komjáthi is tudott újítani.

Mindent összevetve, remek tíz menetet produkáltak kiváló magyar ökölvívók, megérdemelt volt a közönség elismerése, a vastaps. A végeredmény többségi döntés, hiszen Enyedi Zoltán döntetlenre pontozott (95-95), míg Flórián Béla és a dán ítész Komjáthi Lászlót (28-17-1) látta jobbnak, 96-95 és 96-94 arányban. A 33 éves bokszoló, aki kétszer volt könnyűsúlyban bajnok (ebből egyszer szintén a nemzetközi övet kaparintotta meg), most váltósúlyban szerzett címet, ami előreláthatólag profi pályafutása utolsó titulusa, mivel tervei szerint búcsúzik a szorítók világától. Elhatározását a SPORT1 csatornának - amely hamarosan összefoglalót ad a rendezvényről - is megerősítette, valamint beszélt erről mérkőzésszervezőivel is.

Ami a felvezető programot illeti.
Balogh Gábor és
Petroczki István hajtós mérkőzést bokszolt, melyet az utóbbi nyert meg, egyhangú pontozással (40-36, 40-36 és 40-36). A második mérkőzésen a hölgyeké volt a főszerep, hiszen a magyar
Bedő Zsófia és a dán
Fadia Idrissi csapott össze. A mérkőzés végig a vendég ökölvívó akarata szerint zajlott, Bedő csak ritkán tudott hatékony találatot bemutatni. Sima dán győzelem volt, ezért volt meglepetés, hogy a három pontozóbíró közül kettő döntetlenre ítélt, míg Flórián Béla - teljesen reálisan - a dán lánynak adta a meccset. A végeredmény ezért döntetlen lett, méghozzá többségi döntéssel. A dán vendégek reklamáltak, tegyük gyorsan hozzá, hogy teljes joggal, hiszen egy olyan mérkőzés lett hazapontozva, amelynél senkinek nem merülhet fel ilyen irányú érdeke. Főleg nem a szervezőnek,
Petrányi Zoltánnak, aki ezért kellemetlen helyzetbe került dán partnerei előtt. Talán nem véletlen, hogy később az összecsapás eredményét módosították, így a hivatalos jegyzőkönyvbe már Fadia Idrissi (1-0-0) győzelme került.

A harmadik mérkőzésen
Zöld Ferenc (7-0-0) visszatérésének tapsolhattunk. A debreceni ökölvívó, közel két év kihagyást követően lépett kötelek közé, méghozzá a mostanáig kiüthetetlen csepeli bunyós,
Fekete Sándor ellen. A mérkőzés érdekes volt, hiszen Fekete a menet elején szépen a sarokba terelte ellenfelét, ahol három tiszta találat után már-már úgy tűnhetett, hogy akár még győzhet is, de Zöld nagyon gyorsan javított. Két perc telt el a kezdő gongszó pillanatától, amikor bal-jobb kombinációja úgy eltalálta riválisát, hogy az a kék sarokban látványosat padlózott. De amilyen nagynak tűnt a leütés, Fekete olyan gyorsan talpon volt, és jelezte, kész folytatni az összecsapást. A folytatásban Zöld azonnal egy jobbhoroggal nyitott, ami nagyon pontosan eltalálta ellenfelét, így
Döry Miklós leállította a meccset (TKO1).
A végeredményt Fekete Sándor hevesen reklamálta, mivel úgy érezte, nem volt megfogva.
"Amatőr gyerekeknél állítják le ilyenkor a meccset" - mondta feldúltan. Ehhez két gondolatot tennénk hozzá: a mérkőzésvezető felel a bokszoló egészségéért, és Döry Miklós úgy látta, hogy be kell szüntetnie a találkozót. Viszont a korábbi ligavezető talán figyelembe vehette volna, hogy egy olyan bokszolót léptet le, aki eddig mind a 11 nyugat-európai fellépését végigbokszolta. És való igaz, hogy Fekete lent volt, és utána kapott még egy látványosan nagyot, de szemmel láthatóan nem volt megrendülve. A bokszoló egészségének a védelme persze a legfontosabb feladata a mérkőzésvezetőnek, de ilyen szemlélettel
Arturo Gattiból sem lehetett volna a világ egyik legnépszerűbb ökölvívója, hiszen a mérkőzéseinek nagytöbbségét idő előtt le kellett volna állítani - vereségre kárhoztatva ezzel a többszörös világbajnokot.

A folytatás gyors volt, hiszen a címmérkőzésre készülő
Hubert László (8-0-0) alig fél perc alatt kiütötte
Esztán Lászlót. A végzetes ütés egy balhorog volt, amely Esztán halántékát érte (KO1). Közvetlen a címmérkőzés előtt küzdött meg egymással a kárpátaljai származású nyíregyházi
Nagy István (6-2-0) és a Dániából érkezett
Rachid Idrissi. A meccset a súlyhátrányban bokszoló Nagy kezdte jobban, fürgébb és technikás ökölvívással meglepte ellenfelét, aki már az első menetben padlóra került, de a dán mérkőzésvezető tévesen elcsúszásnak minősítette az esetet. A második menetben Nagy tovább növelte fölényét, jobbjai mindig megállították Rachid Idrissit, aki a hajrában immáron mindenkinek egyértelmű módon padlóra került. A harmadik menetben a dán feljött, Nagy inkább csak a meccs széttördelésére törekedett, de a jobbjai még mindig életveszélyesek voltak. Az egyik találat során Nagy azt hitte, Idrissi lemegy, ezért hátrább lépett, és nem fejezte be a találkozót! Pechére, mert a veretlensége megőrzéséért harcoló dán nem ment le, sőt a negyedik menetet nagyon meghúzta, Nagy István néhányszor komolyan fognia kellett, nehogy Idrissi erőből bedarálja. A négy menet után úgy lehetett számolni, hogy kettő ide - kettő oda, vagyis a leütés dönthetett. Így is lett, hiszen bár
ifj. Perutek János ringszpíker megosztott pontozást jelentett be, a számítógépes adatbázis szerint Nagy István mégis egyhangú pontozással (38-37, 38-37 és 39-37) nyert. Megérdemelten, vitán felül.

Mindent összevetve, jó, hogy az ilyen ínséges hónapokat meg-megtöri egy ilyen rendezvény, amilyet most Petrányi Zoltán és csapata hozott tető alá. A program jó volt, a mérkőzések talán még jobbak. Csak azt sajnáljuk, hogy a
Profibox Promotion nem vállalta fel, hogy nagyobb terembe vigye az esemény, hiszen e sorok írója úgy gondolja, hogy megfelelő propaganda mellett a szélesebb nyilvánosság is kedvet kapott volna kilátogatni egy ilyen programot nyújtó rendezvényre. Persze azt se felejtsük el, hogy egykoron a
Felix-Promotion is ilyen gálákkal kezdte a térhódítását, és 2001-ben
Nagy "Csonttörő" János is egy "Gym-gálán" mutatkozott be a profik közt, amely karrier egészen egy Los Angeles-i WBO világbajnoki döntőig szárnyalt...