Leibinger Gábor
Korszakos bajnokok szemtől szembe: Tyson kontra Lewis
Az amatőr évek - I. fejezet
Mike Tyson amatőrként nem szerzett magának túl nagy hírnevet. 1983-ban nem egészen 17 évesen az amerikai „Arany Kesztyű” bajnokságon nehézsúlyban egészen a döntőig menetelt, ahol pontozással kikapott Craig Paynetől. Egy évvel később az olimpiai csapatba kerülési jogot szerette volna kiharcolni, de a válogatón pontozással legyőzte őt Henry Tillman. A történethez hozzá tartozik, hogy az akkor már szupernehézsúlyúvá érett Tyson súlycsoportjában az amerikai csapat szakvezetői a Los Angeles-i olimpiára a többszörös amerikai-bajnok, és 1982-ben világbajnoki címet szerző Tyrell Biggs indulását favorizálták.
Tysonnak így nem maradt más hátra, mint lefogyasztani nehézsúlyba, és megpróbálni ott megszerezni az indulás jogát, de kikapott Tillmantól. Egy hónappal később újra megmérkőztek, de akkor is Tillman kezét emelték a magasba. Végül a vezetők döntését igazolta, hogy Biggs és Tillman is első helyen végzett az olimpián. Mike 1984 szeptemberében még részt vett Tamperében egy nemzetközileg rangos (Tammer) tornán, amit meg is nyert, majd nem sokkal utána (48-6-os rekorddal zárva) a hivatásosak táborába állt. (Ez volt az a verseny, ahol a döntőbe jutásért Tyson azzal a Szikora Istvánnal mérkőzött, aki bokszberkeken kívül "Bunyós Pityu" néven a mulatós műfajban is elhíresült.)
Lennox Lewis ugyan Angliában született, de 11 éves korában a család Kanadába költözött, így amatőr eredményeit új hazája színeiben érte el. 1983-ban már junior világbajnok, a következő évben pedig felnőtt kanadai bajnok lett. (Érdekességként említem meg, hogy 1984 februárjában egy Kanada-USA válogatott találkozón legyőzte a korábban már említett Craig Paynet, aki 1983-ban, Houstonban az Észak-amerikai bajnokság első helyezettje volt +91 kilóban) Az olimpián ekkor még Lewis sem járt sikerrel, hisz a 2. körben a későbbi győztes Tyrell Biggs kipontozta.

1985-ben az akkor alig 20 éves Lewis a Világkupán kiütötte az argentin Diazt, majd az orosz Jakovlev ellen a döntőben pontozással alulmaradt.
A következő évben a Renoi világbajnokságon a bolgár Stojmenov ellen az első körben szoros pontozásos vereséget szenvedett, ezért helyezetlen maradt, de 2 hónappal később a Nemzetközösségi játékok megnyerésével vigasztalhatta magát. 1987 augusztusában a Pan Amerikai játékokon 2. lett, legyőzője a kubai Jorge Luis Gonzalez volt. Még abban a hónapban újra megmérkőztek az Észak Amerikai bajnokság döntőjében, ahol már Lewis volt a jobb. Novemberben Belgrád adott otthont a világbajnokságnak, de Lennox hamar búcsúzni kényszerült, mert a jó nevű NDK-s Kaden ellen pontozással veszített. Lennox 1988-ban ért fel az amatőr ökölvívás csúcsára, az Inter kupán visszavágott Stojmenovnak, Szöulban az olimpián Kadennek és mellé a döntőben a 2. menetben legyőzte az amerikai Riddick Bowet is, így Olimpiai bajnok lett. Azonban ha valakinek az „ugrana be” az 1988-as olimpiáról, hogy „...de hát a kubaiak nem voltak ott”, tegyük hozzá, hogy ez igaz, de az indulójuk az a Jorge Luis Gonzalez lett volna, akit az olimpia előtt már legyőzött. A 95-9-es amatőr rekordú Lewis ezután aláírta a profi szerződését, ezért had említsem meg itt, hogy neki is volt amatőrként egy magyar ellenfele. 1987 áprilisában Saint Nazaire-ben a nemzetközi Francia Tornán a magyar színeket a fentebb már említett Szikora István képviselte, és bizony Tyson után Lewisnak is csak pontozással sikerült ellene győznie.
Következő rész:
A profi karrier dióhéjban - II. fejezet