Az amatőr évek - I. fejezet
A profi karrier dióhéjban – II. fejezet
Mike Tyson 1985. márciusában mutatkozott be a profik között kiütéssel az első menetben. Szinte gyorsvonatként, többnyire pillanatok alatt legázolta az ellenfeleit és profi debütálása után valamivel több, mint másfél évvel később, 1986 novemberében a WBC-király Trevor Berbick sem tudott neki megálljt parancsolni. A 2. menetben kiütötte a címvédőt, ezzel a 20 éves és 3 hónapos Mike Tyson lett a nehézsúly történetének legfiatalabb profi világbajnoka.

Az 1987-es évben Bonechruser Smith (WBA) és Tony Tucker (IBF) ellen 12 menetben egyesítette a címeket, és megvédte a volt bajnok Pinklon Thomas (KO6) ill. az amatőr rivális Tyrell Biggsel (KO7) szemben.
A következő 2 évben 5 kihívó támadását verte vissza, majd 1990. február 10-én bomba meglepetésre kiütéssel kikapott James "Buster" Douglastől. Még abban az évben 2 gyors győzelemmel (az egyik ellenfél Henry Tillman volt) megkezdte a visszakapaszkodást, de 1992-ben börtönbüntetésre ítélték, ahonnan 1995 elején szabadult. 1996-ban Frank Bruno 3. ill. Bruce Seldon első menetes kiütésével újra magához ragadta a WBC és WBA öveket, de még az év novemberében el is veszítette őket Evander Holyfield ellen. A 7 hónappal később megrendezett visszavágó botrányos végkifejletet hozott, Tyson diszkvalifikálták a 3. menetben, miután többször ellenfele fülébe harapott. 2002-ben megpróbálkozott megtépázott tekintélyének helyreállításával, de nem sikerült győznie Lennox Lewis ellen. Ezt követően még 3-szor szorítóba lépett középszerű ellenfelek ellen, de miután a két utolsó mérkőzését idő előtt elvesztette, 2005-ben végleg felhagyott az ökölvívással.
Lennox Lewis olimpiai bajnokként hazatért szülőföldjére, ahol 1989 nyarán, kiütéses győzelemmel megkezdte profi pályafutását. 1990 októberében KO-val begyűjtötte a nehézsúlyú Európa-bajnoki címet a francia Jean Chanet ellen, majd fél évvel később megszerezte a helyi rivális Gary Mason Brit és Nemzetközösségi bajnokságát. 1992. október 31-én 2 menet alatt elpusztította azt a Ruddockot, akivel az előző évben Tyson is megszenvedett. A győzelem után a WBC őt jelölte világbajnoknak, mert az akkori bajnok Bowe, látványosan a kukába dobta az övet, jelezve, hogy nem kíván Lewis ellen a szorítóba lépni. Az első címvédésén 1993 májusában kétszer is leütve Tony Tuckert, egyhangú pontozással győzött 12 menetben. Öt hónappal később, honfitársa a brit Frank Bruno kemény küzdelemre kényszeríttette, de Lewis végül ponthátrányból kiütötte a 7. menetben.

Koronáját 1994. szeptemberében vesztette el, miután kissé alábecsülve, nyeglén küzdött Oliver McCall ellen, aminek az lett a következménye, hogy Tyson egykori gyakorló partnere a 2. menetben egyetlen jobbkezessel súlyosan kiütötte.
A következő két évben legyőzte Morrisont és Mercert is, majd 1997 elején újra szorítóba léphetett a WBC címért McCall ellen. A mérkőzés McCall mentális válsága miatt kiábrándító küzdelmet hozott. Az amerikai néhány menet után látszólag minden ok nélkül, kitért a küzdelem elől, majd elsírta magát, ami után kihirdették Lewis győzelmét az 5. menetben. A következő években legyőzte Golotat, Briggst, Mavrovicot, de ebben az időben ott volt a mezőnyben a másik bajnok, a Tysont verő Evander Holyfield. 1999-ben összehozták őket, hogy eldöntsék, ki vitathatatlanul a világ legjobb nehézsúlyúja. Mindkét mérkőzés szoros volt, az elsőn a bírók sem tudtak dönteni. A 2. találkozójuk után már Lewist jelölték győztesnek, aki ezzel hosszú idő után újra egyesítette a címeket. Ezután háromszor megvédte a koronát (Grant, Botha és Tua ellen), majd 2001. áprilisában egy lazára vett felkészülés után elutazott Dél Afrikába, hogy megvédje az öveit Hashim Rahman ellen. Rahman előzetesen nem tűnt számára túl veszélyesnek. A súlyfelesleggel szorítóba lépő Lewis az 5. menetben leengedett kezekkel, mosolyogva próbált elmozogni, amikor az amerikai hatalmas ütése az állán robbant. KO vereség az 5. menetben. 7 hónappal később a visszavágón, rendesen felkészülve a 4. menetben kifektette Rahmant és visszaült az őt megillető trónra. 2002 nyarán kiütötte Tysont, majd az azt követő évben Vitalij Klicskót léptették le ellene sérülés miatt. Lennox visszavágót ígért az ellenfelének, ám végül nem lépett többet szorítóba, ezzel némi tüskét hagyva a szurkolókban.
Következő rész:
Az ellenfeleik minősége, Mike Tyson - III. fejezet