Hasznos oldalak: az egérkímélő kezdőlap!
www.profibox.hu
profiboksz.lap.hu
www.boxing.hu
www.xlsport.hu
www.belinszky.com
www.oldal.info
www.lapszemle.hu
www.harangiboxing.hu
www.dvscboxing.hu
www.big-boxing.hu
www.hirstart.hu
www.ahirek.hu
www.adnetwork.hu
Korszakos bajnokok szemtől szembe: Tyson kontra Lewis - IV. fejezet
2008. máj. 7., szerda, 15:06610 olvasás - 0 komment
Az ökölvívás szerelmesei internetes fórumokon, vagy egy baráti sörözgetés mellett képesek akár órákig is elvitatkozni régi, vagy éppen napjaink nagy bajnokainak az eredményein. Mindig visszatérő vitatéma, hogy ki volt minden idők legjobb, legeredményesebb nehézsúlyúja. Írásunk most ebből a szempontból Mike Tysont és Lennox Lewist hasonlítja össze, és mellette képet kaphatunk a '80-as '90-es évek nehézsúlyú mezőnyéről is.
hirdetés
Az amatőr évek - I. fejezet
A profi karrier dióhéjban - II. fejezet
Az ellenfeleik minősége, Mike Tyson - III. fejezet
Az ellenfeleik minősége, Lennox Lewis – IV. fejezet
Lennox Lewis 1989-ben érkezett meg a hivatásosok közé, már a második versenyévében megszerezte a nehézsúlyú Európa bajnoki címet, de az első komolyabb megmérettetése csak ezután következett, honfitársa a brit Gary Mason személyében. Mason nem volt egy túl ismert versenyző, de egy igen erős alkatú, veretlen, impozáns KO mérlegű, aki Tyson után 2 évvel olyan ellenfeleket kiütött, mint Tillis (KO5) vagy Biggs (KO7). Lewis ellen véget ért a veretlenségi szériája, a 7. menetre teljesen bezárult a szeme és nem tudta folytatni az összecsapást. Lennox '91-ben, 6 menetben végzett a volt bajnok, de már leszállóágban lévő Mike Weaverrel és a 3. menetben kiütötte Tyrell Biggst is. Mint már korábban említettük, ’92 novemberében Riddick Bowe legyőzte Evander Holyfieldet ezzel ő lett a nehézsúly világbajnoka. A WBC Lewist és "Razor" Ruddockot jelölte egy eliminatori mérkőzésre, hogy eldöntsék ki lesz az új kihívó.
Emlékezzünk csak, 1 évvel korábban Ruddock megizzasztotta Mike Tysont is, úgyhogy egy nagyon kemény mérkőzésre volt kilátás. Végül nem lett az, mert Lewis 2 percnyi tapogatózás után megindult és a földbe döngölte ellenfelét. Ruddock még kijött a 2. menetre, de ott már súlyos kiütéses vereséget szenvedett. Ruddockból valószínűleg valamennyit kivehetett a két kemény Tyson elleni csata, de "Razor" még a Lewis elleni fiaskó után is volt annyira jó, hogy kishíjján kiüsse Tommy Morrisont (Tommy végül a 6. menetben a maga javára fordított) és, hogy (igaz középszerű ellenfelek ellen) ne veszítsen több mérkőzést a 2001-es visszavonulásáig. Bowe eldobta a WBC övet, ezzel jelezve, hogy nem kíván Lewis ellen mérkőzni, amiért a brit nyilvánosan le is "csirkézte" az amerikait. A WBC megfosztotta Bowet és Lewist jelölte az új bajnoknak. 1993 májusában az első címvédésen az amerikai Tony Tucker volt az ellenfél. A Tyson elleni Tucker jobb, fürgébb volt és ugyan annak már 6 éve, de a Lewis ellen szorítóba lépő amerikai sem volt rossz. Tucker Tyson óta mind a 14 mérkőzését megnyerte, egy évvel korábban legyőzte Oliver McCallt is.
Lewis ellen is végig harcolta a 12 menetet, de ami nem sikerült Tysonnak, az sikerült a "brit oroszlánnak", aki kétszer is padlóra tudta küldeni Tuckert és győzött egyhangú pontozással.
Lewisnak a szigetországban is volt egy komoly vetélytársa Frank Bruno személyében, akivel még abban az évben összemérte az erejét. A Tyson elleni mérkőzése után Bruno sem veszített, sőt '92-'93-ban aratott két figyelemre méltó kiütéses győzelmet a kemény Dél-afrikai Coetzer és az amerikai Carl Williams ellen. Bruno soha nem számított egy gyors versenyzőnek, azonban hatalmas fizikális és ütőereje, kitűnő balkeze a legjobbak közé emelte. Bruno volt az "igazibb" brit, így az angolok többsége inkább neki szurkolt a házi rangadón. Izgalmas mérkőzés kerekedett ki, ahol Lewis is megroggyant és a pontozólapok is enyhe Bruno fölényt mutattak, amikor a 7. menetben Lewis a köteleknél keményen eltalálta ellenfelét, majd az azt követő bombáktól Bruno egyre védekezésképtelenebbé vált és a bíró leállította a küzdelmet. Lewis ezt követően egy gyengébb kihívó ellen megvédte a címét, majd '94 szeptemberében Oliver McCall személyében ő is az emberére akadt. Lennox ugyan élete addigi legnagyobb versenysúlyával mérlegelt, de a vereségét nem hiszem, hogy egy lazábbra vett felkészülés számlájára lehetne írni. Az első menet a kölcsönös ismerkedés jegyében telt és Lewis talán kissé könnyelműnek látszott a tudvalévő hatalmas ütőerejű versenyző ellen. Aztán a 2. menetben Lewis ütéshez készülődött, de McCall egy pillanattal korábban már elindította a saját bomba erejű jobbkezesét, ami Lewis állán robbant és padlóra küldte a bajnokot. Lewis még rogyadozó lábakkal felállt, de a mérkőzés vezető nem találta folytatásra alkalmasnak (jogosan) és leállította a küzdelmet. McCall immár világbajnokként legyőzte Holmest, de '95 szeptemberében tovább adta a koronát Frank Brunonak.
De térjünk vissza Lewishoz. A vereség után 2 könnyebb ellenfél ellen kezdte meg a visszakapaszkodást, majd '95 októberében kiütötte azt a kemény ütésű Tommy Morrisont, aki néhány éve legyőzte Foremant, és 3 hónappal előtte kiütötte Ruddockot. Tommy rettegett balhorga itt most nem sokat ért, Lewis többször is leütötte és a 6. menetben leléptették. 1996 májusában a bivalyerejű amerikai Ray Mercer következett. Mercer még amatőrként a '88-as olimpián nehézsúlyban úgy nyert arany érmet, hogy egyik ellenfele sem tudta végig állni ellene a 3 menetet. Profinak ment, '90-ben legyőzte Bert Coopert, majd '91-ben kiütötte Damianit és Morrisont, aztán pontozással kikapott Holmestól. A következő években váltakozó teljesítményt nyújtott középszerű ellenfelekkel szemben, majd 1995-ben Holyfield kipontozta, ahol Mercer a padlóval is megismerkedett. Lewis ellen újra jó formában volt, folyamatosan támadott, sokszor ő irányított, olyannyira, hogy Lewis szeme a mérkőzés végére bedagadt, és bár a pontozók az angolt hozták ki győztesnek, de sokak szerint inkább Mercer volt a jobb. (Mercer fél év múlva még utoljára, elért egy jelentősebb győzelmet Witherspoon ellen, majd a következő években végleg leszállóágra került.)
Lewis a vitatható győzelem ellenére megkapta a lehetőséget, hogy 1997. február 7-én szorítóba lépjen Oliver McCall ellen a betöltetlen WBC címért. (Még '96 szeptemberében Tysont fosztotta meg a szervezet a címtől, mert nem Lewisnak adott lehetőséget, hanem inkább Holyfield ellen kötött le mérkőzést) A Lewis V McCall visszavágó egy izgalmas párosítást sejtetett, de végül kiábrándító küzdelmet láthattak a nézők. Történt ugyan is, hogy a mérkőzés nyílt volt, de egyszercsak McCall minden látható ok nélkül kivonta magát a küzdelemből és sírni kezdett. A bíró ezt megelégelte és az 5. menetben kihirdette Lewis győzelmét. Mint később kiderült, McCall depresszióval és drog problémákkal küszködött, ez volt az oka érthetetlen cselekedetének. Októberben a lengyel Golota következett. Golota, aki valamikor nagyon jó amatőr volt ('88-ban Olimpiai 3.), azzal hívta fel magára a figyelmet, hogy az előző évben kétszer is mélyütések miatt léptették le vezető pozícióból Riddick Bowe ellen. A technikailag is képzett és nagyütő Golota veszélyes ellenfélnek nézett ki, de Lewis nem hagyta kibontakozni, a nyitó menetben padlóra küldte majd lefiniselte ellenfelét. Golota később a Bowe elleni mérkőzések után is bizonyította, hogy mentálisan labilis, hisz '99-ben legyőzte a veterán volt bajnok Witherspoont, majd az azt követő évben megadta magát a feltörekvő Grantnek, majd következett a Tyson elleni fiaskó.
2004-ben újra volt annyira jó, hogy nagyon szoros meccset játsszon az IBF címvédő Byrdel és a WBA bajnok Ruizzal, de 2005-ben egy újabb gyors KO vereségbe szaladt bele Lamon Brewster ellen.
Lewis 1998-ban 2 kihívója, Shannon Briggs és Zeljko Mavrovic ellen lépett szorítóba. Briggs a 90-es évek elején kezdte profi pályafutását, Tysonhoz hasonlóan rendkívüli agresszivitással, robbanékonysággal és nagy ütőerővel indult harcba, ellenfeleinek a nagy részét az első menetben kiütve. '95 végén már sokan úgy beszéltek a brooklyni fiúról, mint az új Tysonról. Aztán az erős középszerű Wilson a 3. menetben kiütötte. Shannon 1997 végén 12 menetben vitatható pontozással legyőzte Foremant amivel jogot szerzett, hogy kihívhassa Lewist. Briggs szokásához híven erősen kezdett, Lewis is megroggyant az elején, de aztán fokozatosan fölénybe került és győzött kiütéssel az 5. menetben. (A következő években úgy tűnt, hogy Briggs a vereség után leszállóágra került, eltávolodott a Top10-től, aztán némi meglepetésre 2006-ban a legjobb formájánál egy nehézkesebb, lassabb, de 2 számmal izmosabb Briggs révbe ért mikor kiütötte a WBO bajnok Liakhovichot.) Lewis másik kihívója, nem számított nagy névnek. Mavrovic nem volt rossz amatőr és a profik között veretlenül az Európa bajnoki címig jutott, de hivatásosként még nem volt igazán megmérettetve. Ennek ellenére jól tartotta magát Lennox ellen is és csak 12 menetben pontozással maradt alul. Holyfield miután kétszer jobbnak bizonyult Mike Tysonnál és kiütötte Moorert is, 1999-ben már csak az volt a kérdés, hogy ki a nehézsúly legjobbja. A WBA/IBF bajnok Holyfield vagy a WBC címet védő Lewis? '99 márciusában, New Yorkban találkoztak először, ami egy nagyon szoros mérkőzést hozott és a bírók döntetlenre ítélték. 8 hónappal később a visszavágón újra szoros mérkőzést láthattunk, ám a bírák itt már Lewist jelölték győztesnek. A 2 ütközet összképe alapján inkább Lewis volt a jobb. Holy a következő évben még legyőzte Ruizt, de az azt követő időszakban már menthetetlenül megindult a lejtőn. Döntetlen és vereség Ruiz ellen, majd még jól küzdött Rahman ellen, de utána a Byrd, Toney és a Donald elleni vereségek jelezték, hogy számára ideje lenne a visszavonulásnak.
Lewis 2000-ben 3 címvédést tudott le, kiütötte Grantet és Bothat, majd pontozással győzött Tua ellen.
Grant magas, izmos, darabos mozgású bunyós volt, aki korábban a "nagy szívével" legyőzte Golotat. Igen későn ismerkedett meg az ökölvívással, amit a mérete, ereje és "szívének nagysága" pótolt is egy bizonyos szintig. Azonban nem volt erős álla és ezen a szinten a rutinja sem volt kellő, ezért könnyed győzelmet jelentett Lewis számára. Júliusban a Dél-afrikai Botha ruccant át Londonba, hogy kihívja Lewist. Botha a '90-es évek derekán volt a legjobb, mikor jobbnak bizonyult Schulznál, majd rá egy évre a 12. menetben veszített Moorer ellen. A Schulz elleni győzelmét később megsemmisítették, mert szteroidot mutatott ki a dopping vizsgálat, de 1999-ben még a Briggs elleni döntetlenjével és a Tyson elleni mérkőzésével megmutatta, hogy kellemetlen ellenfél. Botha nem tartozott a gyilkos ütőerejűek közé, a kellemetlensége a fürge mozgásában rejlett. Többnyire folyamatosan mozgott és jabbelt, de Lewis nem hagyott neki időt, hogy ezt a fajta stílusát neki is megmutathassa, mert már a 2. menetben kiütötte úgy, hogy a dél afrikai félig-meddig kiesett a ringből. Az év végén a kőkeménynek tartott, mókás frizurájú szamoai David Tua következett. Tua még amatőrként '91-ben VB 3. majd a következő évben az olimpián is 3. helyet ért el. Profiként 19 másodperc alatt elpusztította Ruizt, visszavágott az olimpián elszenvedett vereségért Izonnak, kiütötte a Briggst verő Wilsont majd 1997 és '99 között kifektette a későbbi bajnok Maskaevet és Rahmant, és a Corrie Sanderst kiütő Nate Tubbst. Addigi egyetlen (vitatható) vereségét Ike Ibeabuchi ellen szenvedte el, egy olyan mérkőzésen, ahol az ökölvívás nehézsúlyú történetének legtöbb indított ütését számolták össze a 12 menet alatt. Tua méretre, felépítésre, ütésálló képességében és az ütéseinek erejével emlékeztetett Tysonra, ám nem volt annyira gyors és kombinatív. Várható volt, hogy Lewis ellen majd ő tölti be az agresszor szerepét és próbálja elhelyezni rajta a legjobb ütését, a balhorgot.
2000 novemberében a mérkőzés ennek megfelelően is alakult, Lewis elmozogva irányította a küzdelmet, 1-1 pillanattól eltekintve folyamatosan kontroll alatt tartva a szamoait, nagyarányú pontozásos győzelmet aratva. Tua a következő évben veszített a technikás Byrd ellen, de aztán az Oquendo és Moorer ellen elért kiütéseivel és a Rahman elleni vitatható döntetlenjével sikerült visszaküzdenie magát az élmezőnybe. A bajnok 2001 elején film forgatáson vett részt, majd áprilisban Dél Afrikába utazott a Hashim Rahman elleni címvédésre. Rahman 1994-ben tűnt fel a hivatásosok között, majd miután legyőzte a veterán Berbicket, Purittyt és egy sereg erős középszerű bunyóst, a jövő egyik nehézsúlyú reménységeként kezdték emlegetni. Azonban 1998-99-ben ezek a vélemények elcsöndesedtek, miután Tua és Maskaev ellen is kiütéses vereségeket szenvedett. 2000-ben a padlóról felállva a 7. menetben kiütötte Corrie Sanderst, így újra a legjobbak közé kvalifikálta magát. Rahman bár elég komoly ütőerővel bírt, de előző mérkőzései azt mutatták, hogy nem igazán jelent túl nagy veszélyt Lewisra. Így gondolhatta ezt Lennox is, mert a meleg és párás éghajlatú országba csak néhány nappal a mérkőzés előtt érkezett, kevés időt hagyva magának az akklimatizálódásra, a hivatalos mérlegelésen pedig Lewis alatt élete addigi legnagyobb súlyát (115kg) mutatta a műszer. A korai menetekben szépen csordogált a mérkőzés, aztán az 5. menetben Lewis mosolyogva próbált elmozogni Rahman elől egyenesen annak a bomba erejű jobbkezes ütésébe. Lewis zsákként dőlt el és kiszámolták. Ez volt az év egyik legnagyobb meglepetése. 
7 hónappal később a visszavágóra már komolyan készülő 111,4 kilós Lewis a 4. menetben egyetlen ütéssel valósággal letaglózta az amerikait, így újra ő volt a bajnok. Hashim a későbbiekben váltakozó teljesítményt nyújtva rövid ideig világbajnok lett, majd újra kiütötte őt Maskaev, de ettől függetlenül még jelenleg is jobbnevű nehézsúlyúként tartják számon.
Lewis 2002 nyarán kiütötte a legendás Mike Tysont, majd 1 év pihenő után megkezdte a felkészülést a kanadai Kirk Johnson ellen. Lewis a megfelelő motiváció hiányában nem fordított kellő energiát a felkészülésre, ezt jelezte, hogy élete legnagyobb súlyával (116,3 kilóval) mérlegelt, és láthatóan alá is becsülte ellenfelét. Lewist már javában üzleti ügyei kötötték le, Johnson ellen készült egy könnyebb címvédésre amolyan bemelegítő jelleggel a Klicsko elleni meccse előtt. Ellenfele egy edzésen megsérült, így Vitalij Klicsko lett a beugró 2003. június 21-én Los Angelesben. Klicsko még '95-ben amatőrként a Berlini világbajnokságon a döntőben kapott ki az orosz Lezintől, akinek néhány hónappal később visszavágott Rómában a katonai világbajnokság döntőjében. Az ukrán, miután '96-ban kihagyta az olimpiát, év végén profinak állt. Legyőzött egy sor gyenge vagy középszerű ellenfelet, majd 1999 közepén Londonban KO-val verte az akkori WBO bajnok Herbie Hide-ot. Az ukrán megvédte a címet 2 alkalommal, de 2000 tavaszán elvesztette, mert vállsérülése miatt nem tudott kimenni a 11. menetre Chris Byrd ellen. Az azt követő években kiütötte még O. Norrist, Purittyt, Beant és Larry Donaldet, majd vállalta az újonnan jött lehetőséget Lewis ellen.
Klicsko erős felépítésű és Lewisnál is magasabb, ennek ellenére egyértelműen Lennox volt az esélyes, hisz ellenfele még nem igazán volt próbára téve. Klicsko az első menetekben több nagy erejű ütéssel találta el ellenfelét, aki kissé szellős védekezés mellett egy nagy ütéssel próbálta befejezni a mérkőzést. Klicsko a vártnál jobban küzdött, többször is megingatta a bajnokot. A 3. menetben Lewis jobbegyenesétől az ukrán szemöldöke súlyosan felrepedt, ami néhány menettel később annyira súlyosbodott, hogy a mérkőzésvezető alkalmatlannak találta a további folytatásra és a 6. menet után leléptette. Lewis a 4. menettől fokozatosan vette át az irányítást a pontozólapokon vezető ukrántól, de végül a sérülése döntőnek bizonyult. Lewis a mérkőzés után visszavágót ígért, azonban az soha nem jött létre, mert ahogy ő fogalmazott, nagy volt a kísértés, de nem hagyhatta, hogy a szíve irányítsa az észszerűség helyett. Ezt követően Vitalij Klicskóval egy rövid, de új korszak kezdődött...
Következő rész:
Tyson versus Lewis - V. fejezet
A profi karrier dióhéjban - II. fejezet
Az ellenfeleik minősége, Mike Tyson - III. fejezet
Az ellenfeleik minősége, Lennox Lewis – IV. fejezet
Lennox Lewis 1989-ben érkezett meg a hivatásosok közé, már a második versenyévében megszerezte a nehézsúlyú Európa bajnoki címet, de az első komolyabb megmérettetése csak ezután következett, honfitársa a brit Gary Mason személyében. Mason nem volt egy túl ismert versenyző, de egy igen erős alkatú, veretlen, impozáns KO mérlegű, aki Tyson után 2 évvel olyan ellenfeleket kiütött, mint Tillis (KO5) vagy Biggs (KO7). Lewis ellen véget ért a veretlenségi szériája, a 7. menetre teljesen bezárult a szeme és nem tudta folytatni az összecsapást. Lennox '91-ben, 6 menetben végzett a volt bajnok, de már leszállóágban lévő Mike Weaverrel és a 3. menetben kiütötte Tyrell Biggst is. Mint már korábban említettük, ’92 novemberében Riddick Bowe legyőzte Evander Holyfieldet ezzel ő lett a nehézsúly világbajnoka. A WBC Lewist és "Razor" Ruddockot jelölte egy eliminatori mérkőzésre, hogy eldöntsék ki lesz az új kihívó.
Emlékezzünk csak, 1 évvel korábban Ruddock megizzasztotta Mike Tysont is, úgyhogy egy nagyon kemény mérkőzésre volt kilátás. Végül nem lett az, mert Lewis 2 percnyi tapogatózás után megindult és a földbe döngölte ellenfelét. Ruddock még kijött a 2. menetre, de ott már súlyos kiütéses vereséget szenvedett. Ruddockból valószínűleg valamennyit kivehetett a két kemény Tyson elleni csata, de "Razor" még a Lewis elleni fiaskó után is volt annyira jó, hogy kishíjján kiüsse Tommy Morrisont (Tommy végül a 6. menetben a maga javára fordított) és, hogy (igaz középszerű ellenfelek ellen) ne veszítsen több mérkőzést a 2001-es visszavonulásáig. Bowe eldobta a WBC övet, ezzel jelezve, hogy nem kíván Lewis ellen mérkőzni, amiért a brit nyilvánosan le is "csirkézte" az amerikait. A WBC megfosztotta Bowet és Lewist jelölte az új bajnoknak. 1993 májusában az első címvédésen az amerikai Tony Tucker volt az ellenfél. A Tyson elleni Tucker jobb, fürgébb volt és ugyan annak már 6 éve, de a Lewis ellen szorítóba lépő amerikai sem volt rossz. Tucker Tyson óta mind a 14 mérkőzését megnyerte, egy évvel korábban legyőzte Oliver McCallt is.
Lewis ellen is végig harcolta a 12 menetet, de ami nem sikerült Tysonnak, az sikerült a "brit oroszlánnak", aki kétszer is padlóra tudta küldeni Tuckert és győzött egyhangú pontozással.
Lewisnak a szigetországban is volt egy komoly vetélytársa Frank Bruno személyében, akivel még abban az évben összemérte az erejét. A Tyson elleni mérkőzése után Bruno sem veszített, sőt '92-'93-ban aratott két figyelemre méltó kiütéses győzelmet a kemény Dél-afrikai Coetzer és az amerikai Carl Williams ellen. Bruno soha nem számított egy gyors versenyzőnek, azonban hatalmas fizikális és ütőereje, kitűnő balkeze a legjobbak közé emelte. Bruno volt az "igazibb" brit, így az angolok többsége inkább neki szurkolt a házi rangadón. Izgalmas mérkőzés kerekedett ki, ahol Lewis is megroggyant és a pontozólapok is enyhe Bruno fölényt mutattak, amikor a 7. menetben Lewis a köteleknél keményen eltalálta ellenfelét, majd az azt követő bombáktól Bruno egyre védekezésképtelenebbé vált és a bíró leállította a küzdelmet. Lewis ezt követően egy gyengébb kihívó ellen megvédte a címét, majd '94 szeptemberében Oliver McCall személyében ő is az emberére akadt. Lennox ugyan élete addigi legnagyobb versenysúlyával mérlegelt, de a vereségét nem hiszem, hogy egy lazábbra vett felkészülés számlájára lehetne írni. Az első menet a kölcsönös ismerkedés jegyében telt és Lewis talán kissé könnyelműnek látszott a tudvalévő hatalmas ütőerejű versenyző ellen. Aztán a 2. menetben Lewis ütéshez készülődött, de McCall egy pillanattal korábban már elindította a saját bomba erejű jobbkezesét, ami Lewis állán robbant és padlóra küldte a bajnokot. Lewis még rogyadozó lábakkal felállt, de a mérkőzés vezető nem találta folytatásra alkalmasnak (jogosan) és leállította a küzdelmet. McCall immár világbajnokként legyőzte Holmest, de '95 szeptemberében tovább adta a koronát Frank Brunonak.
De térjünk vissza Lewishoz. A vereség után 2 könnyebb ellenfél ellen kezdte meg a visszakapaszkodást, majd '95 októberében kiütötte azt a kemény ütésű Tommy Morrisont, aki néhány éve legyőzte Foremant, és 3 hónappal előtte kiütötte Ruddockot. Tommy rettegett balhorga itt most nem sokat ért, Lewis többször is leütötte és a 6. menetben leléptették. 1996 májusában a bivalyerejű amerikai Ray Mercer következett. Mercer még amatőrként a '88-as olimpián nehézsúlyban úgy nyert arany érmet, hogy egyik ellenfele sem tudta végig állni ellene a 3 menetet. Profinak ment, '90-ben legyőzte Bert Coopert, majd '91-ben kiütötte Damianit és Morrisont, aztán pontozással kikapott Holmestól. A következő években váltakozó teljesítményt nyújtott középszerű ellenfelekkel szemben, majd 1995-ben Holyfield kipontozta, ahol Mercer a padlóval is megismerkedett. Lewis ellen újra jó formában volt, folyamatosan támadott, sokszor ő irányított, olyannyira, hogy Lewis szeme a mérkőzés végére bedagadt, és bár a pontozók az angolt hozták ki győztesnek, de sokak szerint inkább Mercer volt a jobb. (Mercer fél év múlva még utoljára, elért egy jelentősebb győzelmet Witherspoon ellen, majd a következő években végleg leszállóágra került.)
Lewis a vitatható győzelem ellenére megkapta a lehetőséget, hogy 1997. február 7-én szorítóba lépjen Oliver McCall ellen a betöltetlen WBC címért. (Még '96 szeptemberében Tysont fosztotta meg a szervezet a címtől, mert nem Lewisnak adott lehetőséget, hanem inkább Holyfield ellen kötött le mérkőzést) A Lewis V McCall visszavágó egy izgalmas párosítást sejtetett, de végül kiábrándító küzdelmet láthattak a nézők. Történt ugyan is, hogy a mérkőzés nyílt volt, de egyszercsak McCall minden látható ok nélkül kivonta magát a küzdelemből és sírni kezdett. A bíró ezt megelégelte és az 5. menetben kihirdette Lewis győzelmét. Mint később kiderült, McCall depresszióval és drog problémákkal küszködött, ez volt az oka érthetetlen cselekedetének. Októberben a lengyel Golota következett. Golota, aki valamikor nagyon jó amatőr volt ('88-ban Olimpiai 3.), azzal hívta fel magára a figyelmet, hogy az előző évben kétszer is mélyütések miatt léptették le vezető pozícióból Riddick Bowe ellen. A technikailag is képzett és nagyütő Golota veszélyes ellenfélnek nézett ki, de Lewis nem hagyta kibontakozni, a nyitó menetben padlóra küldte majd lefiniselte ellenfelét. Golota később a Bowe elleni mérkőzések után is bizonyította, hogy mentálisan labilis, hisz '99-ben legyőzte a veterán volt bajnok Witherspoont, majd az azt követő évben megadta magát a feltörekvő Grantnek, majd következett a Tyson elleni fiaskó. 2004-ben újra volt annyira jó, hogy nagyon szoros meccset játsszon az IBF címvédő Byrdel és a WBA bajnok Ruizzal, de 2005-ben egy újabb gyors KO vereségbe szaladt bele Lamon Brewster ellen.
Lewis 1998-ban 2 kihívója, Shannon Briggs és Zeljko Mavrovic ellen lépett szorítóba. Briggs a 90-es évek elején kezdte profi pályafutását, Tysonhoz hasonlóan rendkívüli agresszivitással, robbanékonysággal és nagy ütőerővel indult harcba, ellenfeleinek a nagy részét az első menetben kiütve. '95 végén már sokan úgy beszéltek a brooklyni fiúról, mint az új Tysonról. Aztán az erős középszerű Wilson a 3. menetben kiütötte. Shannon 1997 végén 12 menetben vitatható pontozással legyőzte Foremant amivel jogot szerzett, hogy kihívhassa Lewist. Briggs szokásához híven erősen kezdett, Lewis is megroggyant az elején, de aztán fokozatosan fölénybe került és győzött kiütéssel az 5. menetben. (A következő években úgy tűnt, hogy Briggs a vereség után leszállóágra került, eltávolodott a Top10-től, aztán némi meglepetésre 2006-ban a legjobb formájánál egy nehézkesebb, lassabb, de 2 számmal izmosabb Briggs révbe ért mikor kiütötte a WBO bajnok Liakhovichot.) Lewis másik kihívója, nem számított nagy névnek. Mavrovic nem volt rossz amatőr és a profik között veretlenül az Európa bajnoki címig jutott, de hivatásosként még nem volt igazán megmérettetve. Ennek ellenére jól tartotta magát Lennox ellen is és csak 12 menetben pontozással maradt alul. Holyfield miután kétszer jobbnak bizonyult Mike Tysonnál és kiütötte Moorert is, 1999-ben már csak az volt a kérdés, hogy ki a nehézsúly legjobbja. A WBA/IBF bajnok Holyfield vagy a WBC címet védő Lewis? '99 márciusában, New Yorkban találkoztak először, ami egy nagyon szoros mérkőzést hozott és a bírók döntetlenre ítélték. 8 hónappal később a visszavágón újra szoros mérkőzést láthattunk, ám a bírák itt már Lewist jelölték győztesnek. A 2 ütközet összképe alapján inkább Lewis volt a jobb. Holy a következő évben még legyőzte Ruizt, de az azt követő időszakban már menthetetlenül megindult a lejtőn. Döntetlen és vereség Ruiz ellen, majd még jól küzdött Rahman ellen, de utána a Byrd, Toney és a Donald elleni vereségek jelezték, hogy számára ideje lenne a visszavonulásnak.
Lewis 2000-ben 3 címvédést tudott le, kiütötte Grantet és Bothat, majd pontozással győzött Tua ellen.
Grant magas, izmos, darabos mozgású bunyós volt, aki korábban a "nagy szívével" legyőzte Golotat. Igen későn ismerkedett meg az ökölvívással, amit a mérete, ereje és "szívének nagysága" pótolt is egy bizonyos szintig. Azonban nem volt erős álla és ezen a szinten a rutinja sem volt kellő, ezért könnyed győzelmet jelentett Lewis számára. Júliusban a Dél-afrikai Botha ruccant át Londonba, hogy kihívja Lewist. Botha a '90-es évek derekán volt a legjobb, mikor jobbnak bizonyult Schulznál, majd rá egy évre a 12. menetben veszített Moorer ellen. A Schulz elleni győzelmét később megsemmisítették, mert szteroidot mutatott ki a dopping vizsgálat, de 1999-ben még a Briggs elleni döntetlenjével és a Tyson elleni mérkőzésével megmutatta, hogy kellemetlen ellenfél. Botha nem tartozott a gyilkos ütőerejűek közé, a kellemetlensége a fürge mozgásában rejlett. Többnyire folyamatosan mozgott és jabbelt, de Lewis nem hagyott neki időt, hogy ezt a fajta stílusát neki is megmutathassa, mert már a 2. menetben kiütötte úgy, hogy a dél afrikai félig-meddig kiesett a ringből. Az év végén a kőkeménynek tartott, mókás frizurájú szamoai David Tua következett. Tua még amatőrként '91-ben VB 3. majd a következő évben az olimpián is 3. helyet ért el. Profiként 19 másodperc alatt elpusztította Ruizt, visszavágott az olimpián elszenvedett vereségért Izonnak, kiütötte a Briggst verő Wilsont majd 1997 és '99 között kifektette a későbbi bajnok Maskaevet és Rahmant, és a Corrie Sanderst kiütő Nate Tubbst. Addigi egyetlen (vitatható) vereségét Ike Ibeabuchi ellen szenvedte el, egy olyan mérkőzésen, ahol az ökölvívás nehézsúlyú történetének legtöbb indított ütését számolták össze a 12 menet alatt. Tua méretre, felépítésre, ütésálló képességében és az ütéseinek erejével emlékeztetett Tysonra, ám nem volt annyira gyors és kombinatív. Várható volt, hogy Lewis ellen majd ő tölti be az agresszor szerepét és próbálja elhelyezni rajta a legjobb ütését, a balhorgot.
2000 novemberében a mérkőzés ennek megfelelően is alakult, Lewis elmozogva irányította a küzdelmet, 1-1 pillanattól eltekintve folyamatosan kontroll alatt tartva a szamoait, nagyarányú pontozásos győzelmet aratva. Tua a következő évben veszített a technikás Byrd ellen, de aztán az Oquendo és Moorer ellen elért kiütéseivel és a Rahman elleni vitatható döntetlenjével sikerült visszaküzdenie magát az élmezőnybe. A bajnok 2001 elején film forgatáson vett részt, majd áprilisban Dél Afrikába utazott a Hashim Rahman elleni címvédésre. Rahman 1994-ben tűnt fel a hivatásosok között, majd miután legyőzte a veterán Berbicket, Purittyt és egy sereg erős középszerű bunyóst, a jövő egyik nehézsúlyú reménységeként kezdték emlegetni. Azonban 1998-99-ben ezek a vélemények elcsöndesedtek, miután Tua és Maskaev ellen is kiütéses vereségeket szenvedett. 2000-ben a padlóról felállva a 7. menetben kiütötte Corrie Sanderst, így újra a legjobbak közé kvalifikálta magát. Rahman bár elég komoly ütőerővel bírt, de előző mérkőzései azt mutatták, hogy nem igazán jelent túl nagy veszélyt Lewisra. Így gondolhatta ezt Lennox is, mert a meleg és párás éghajlatú országba csak néhány nappal a mérkőzés előtt érkezett, kevés időt hagyva magának az akklimatizálódásra, a hivatalos mérlegelésen pedig Lewis alatt élete addigi legnagyobb súlyát (115kg) mutatta a műszer. A korai menetekben szépen csordogált a mérkőzés, aztán az 5. menetben Lewis mosolyogva próbált elmozogni Rahman elől egyenesen annak a bomba erejű jobbkezes ütésébe. Lewis zsákként dőlt el és kiszámolták. Ez volt az év egyik legnagyobb meglepetése. 7 hónappal később a visszavágóra már komolyan készülő 111,4 kilós Lewis a 4. menetben egyetlen ütéssel valósággal letaglózta az amerikait, így újra ő volt a bajnok. Hashim a későbbiekben váltakozó teljesítményt nyújtva rövid ideig világbajnok lett, majd újra kiütötte őt Maskaev, de ettől függetlenül még jelenleg is jobbnevű nehézsúlyúként tartják számon.
Lewis 2002 nyarán kiütötte a legendás Mike Tysont, majd 1 év pihenő után megkezdte a felkészülést a kanadai Kirk Johnson ellen. Lewis a megfelelő motiváció hiányában nem fordított kellő energiát a felkészülésre, ezt jelezte, hogy élete legnagyobb súlyával (116,3 kilóval) mérlegelt, és láthatóan alá is becsülte ellenfelét. Lewist már javában üzleti ügyei kötötték le, Johnson ellen készült egy könnyebb címvédésre amolyan bemelegítő jelleggel a Klicsko elleni meccse előtt. Ellenfele egy edzésen megsérült, így Vitalij Klicsko lett a beugró 2003. június 21-én Los Angelesben. Klicsko még '95-ben amatőrként a Berlini világbajnokságon a döntőben kapott ki az orosz Lezintől, akinek néhány hónappal később visszavágott Rómában a katonai világbajnokság döntőjében. Az ukrán, miután '96-ban kihagyta az olimpiát, év végén profinak állt. Legyőzött egy sor gyenge vagy középszerű ellenfelet, majd 1999 közepén Londonban KO-val verte az akkori WBO bajnok Herbie Hide-ot. Az ukrán megvédte a címet 2 alkalommal, de 2000 tavaszán elvesztette, mert vállsérülése miatt nem tudott kimenni a 11. menetre Chris Byrd ellen. Az azt követő években kiütötte még O. Norrist, Purittyt, Beant és Larry Donaldet, majd vállalta az újonnan jött lehetőséget Lewis ellen.
Klicsko erős felépítésű és Lewisnál is magasabb, ennek ellenére egyértelműen Lennox volt az esélyes, hisz ellenfele még nem igazán volt próbára téve. Klicsko az első menetekben több nagy erejű ütéssel találta el ellenfelét, aki kissé szellős védekezés mellett egy nagy ütéssel próbálta befejezni a mérkőzést. Klicsko a vártnál jobban küzdött, többször is megingatta a bajnokot. A 3. menetben Lewis jobbegyenesétől az ukrán szemöldöke súlyosan felrepedt, ami néhány menettel később annyira súlyosbodott, hogy a mérkőzésvezető alkalmatlannak találta a további folytatásra és a 6. menet után leléptette. Lewis a 4. menettől fokozatosan vette át az irányítást a pontozólapokon vezető ukrántól, de végül a sérülése döntőnek bizonyult. Lewis a mérkőzés után visszavágót ígért, azonban az soha nem jött létre, mert ahogy ő fogalmazott, nagy volt a kísértés, de nem hagyhatta, hogy a szíve irányítsa az észszerűség helyett. Ezt követően Vitalij Klicskóval egy rövid, de új korszak kezdődött...
Következő rész:
Tyson versus Lewis - V. fejezet
Értékelje cikkünket: (Eddig 3 szavazat érkezett)
Adja hozzá a kedvencekhez:
Szólj hozzá!!
Név:
E-mail cím:
Regisztráció
Belépés
Regisztráció lépései:
1. Kérem adjon meg egy felhasználói nevet és egy email címet!
2. Kattintson a "Regisztráció" menügombra!
3. Az e-mailben kapott linken keresztül aktiválhatja a regisztrációját!
4. Kattintson a belépés gombra!
Megmondóbox:
BB kódok: [b]félkövér[/b] [u]aláhúzott[/u] [i]dőlt[/i]
Elküld
Frissít
Fordít
Hozzászólások: ( Még nem érkezett hozzászólás... )
Még nem érkezett hozzászólás...
A rovat további cikkei:
Legolvasottabb hírek:
Agyonlőtték az olimpiai bronzérmes bokszolótMegölték a nehézsúlyú bokszolótOlimpia: hazazavarják a csaló pontozókat?Bárdosi Sándor kiverné a „Cápa” összes fogátSzellőék nem kaptak felkészülési támogatást!Olimpia: Káté Gyula elbúcsúzott a pekingi ringtőlOlimpia: „Banditák uralják a sportágat”Olimpia: a kapitány szerint is nevetségesOlimpia: Szellő Imre kiütéssel negyeddöntős PekingbenBalzsay Károly ellenfele Denisz Inkin lesz
Oscar-Pacquiao: ki nyerne?
