Az amatőr évek - I. fejezet
A profi karrier dióhéjban - II. fejezet
Az ellenfeleik minősége, Mike Tyson - III. fejezet
Az ellenfeleik minősége, Lennox Lewis - IV. fejezet
Tyson versus Lewis - V. fejezet
Mit mondanak a számok - VI. fejezet
A közös ellenfelek – VII. fejezet
Még az amatőr időszakukból 4 közös ellenfelük volt, akikkel 1-2 éves időeltéréssel találkoztak. Tyson 1983-ban pontozással alulmaradt Craig Payne, és szabálytalanság miatt leléptették Kimmuel Odum ellen. A következő év végén, Tyson utolsó tornáján pontozással legyőzte Szikorát és a svéd Hakan Brockot. Lewis 1984-ben pontozással verte Paynet, egy évvel később az Észak-amerikai bajnokságon kipontozta Odumot is. 1987-ben. Stockholmban győzött Brock, Franciaországban pedig Szikora ellen. A profik között az első közös ellenfelük Tyrell Biggs volt. Tyson 1987-ben ütötte ki Biggst a 7. menetben, Lewis 3 évvel később a 3. menetben végzett vele. Mike 1987-ben egyhangú pontozással (118-113/119-111/117-112) győzte le Tony Tuckert, a brit 6 évvel később mérkőzött ellene és szintén sima egyhangú (117-111/116-112/118-111) pontozásos győzelmet aratott, de ő kétszer a padlóra is küldte, ami nem sikerült Tysonnak. A Tyson elleni Tucker jobb volt, de a Lewis elleni sem volt rossz formában, hisz alig 1 évvel előtte legyőzte McCallt. A következő közös ellenfél Frank Bruno. Tyson kétszer is kiütötte (3 és 5 menetben) Brunot, először 1989-ben majd 1996-ban. Lewis a két időpont között küzdött ellene és szintén kiütéssel győzte le a 7. menetben. Bruno utolsó 7 versenyévében ezt a három vereséget szenvedte el. A 90-es évekbeli Bruno valamivel jobb volt, mint aki először mérkőzött Tyson ellen, és noha mindketten kiütötték, de Tysonnak jobban feküdt Bruno stílusa.
„Razor” Ruddock a sorban a következő. Tysont 1991-ben kétszer is megizzasztotta. Az első találkozó a 7. menetben ért véget, mikor Tyson ütéseitől egy pillanatra a kötélnek dőlve megingott és Steele bíró közéjük ugorva, mondhatni korán, TKO-t hirdetett. 3 hónappal később a visszavágón Ruddock még keményebb ellenfélnek bizonyult. 113-109/114-108 és 114-108 arányban egyhangú pontozással győzött Tyson úgy, hogy kétszer a padlóra is küldte és az állkapcsát is eltörte ellenfelének, de a szívós kanadait kiütni nem tudta és eléggé meg kellett dolgoznia a győzelemért. Lewis valamivel több mint 1 évvel Tyson után került szembe Ruddockkal és 2 menetben elsöpörte. „Razor” lehet, hogy valamivel jobb volt Tyson ellen, de még Lewis után 3 évvel később sem keltette egy lecsúszott bokszoló benyomását Morrison ellen. A korszak másik nagy alakjával Evander Holyfieldel Tyson mérkőzött először, ’96 végén és ’97 elején. Tyson a mérkőzés előtti 8 hónapban nyerte el gyors kiütéssel Brunotól és Seldontól a WBA és IBF címeket, tehát Mike formájára nem lehetett panasz. Tyson két ízben sem tudott mit kezdeni egy nálánál keményebb fickóval. 2 évvel később Lewis is megszenvedett vele, de jobbnak bizonyult nála.
Holyra sem mondanám, hogy akkor már olyan rossz volt, hisz a következő években még mindig jobbnak bizonyult Ruiznál vagy Rahmannál. A dél afrikai Bothaval közel egyidőben (1999 és 2000-ben) mérkőztek. A „Fehér Bölény” hasonló formában lépett ringbe mindkét klasszis ellen. Tyson eleinte frusztrálta Botha fürgesége és kapaszkodásai, de végül az 5. menetben megoldotta. Lewis nem adott neki ennyi időt, 2 menet alatt végzett vele. Golota mikor Lewisal állt szemben 1997-ben, veszélyesebb volt, mint a 3 évvel későbbi Tyson elleni. Nem sokkal korábban kétszer is „megverte” Bowet. Lewis ellen semmit nem tudott csinálni, az első menetet sem élte túl. 3 ével később Tyson ellen is földre került az első menetben, de folytatta, majd a haradikra már elment a kedve az aznapi pofonoktól és nem ment ki a folytatásra.
Következő rész:
Visszavágás a vereségért - VIII. fejezet