Mészáros András: edzésnapló New Yorkból – 10. rész

Aki már olvasta Paulo Cohelo Alkimista című művét, az talán érti, miért ily kalandokkal telt létem, aki pedig nem olvasta, annak ajánlom e kitűnően sikerült művet. Nem is olyan rég, csupán pár napja, még üres zsebbel, és majdhogynem üres gyomorral izzadtam a GLEANSON'S-ban, de mára újra tovább álltam. Az újabb terem neve GLADIÁTOR GYM, New Yorktól néhány kilométerre, New Walk városában található. Ahogy azt előző levelemben említettem, Leylával, és barátjával, a nagyon segítőkész Jonyval találkoztam, amely találkozóra egy harmadik személyt is vártunk, aki személyes okok miatt nem tudott megjelenni, így a megbeszélésünket elnapoltuk szerdára. Ekkor egy sparringal egybekötött találkát beszéltünk meg, ami által képet kaphatott a harmadik személy, nevén nevezve Mr. Edmund, hogy ki is vagyok valójában.
Mikor megérkeztünk a penstationra, (pályaudvarra), egy elegáns vajszínű chrysler várt, ami azonnal elnyerte tetszésem, csakúgy, mint a benne ülő nagyon kedves úriember, Mr.Edmund is. Egy nagyon megnyerő, szinte minden pillanatában mosolygó Úr, akinek mosolya mást is mosolyra bír. Mikor megérkeztünk a terembe, a sparringpartnerem valamiért nem volt jelen, így újabb 10-15kg-mal nehezebb bokszolót kaptam. Szerencsére már lassan megszokottá válik számomra ez a kis eltérés! A srác erősebb volt Edgar Santana-nál, bár kissé talán lassabb is. Mindenesetre igen csak odatettem magam, persze talán minden eddiginél jobban figyeltem, nehogy benyeljek egy fülest, mert azt biztosan még másnap is éreztem volna. Így is igen szépen néztem ki a sparring végére azoktól a súrolt ütésektől is. Az orrom szinte teljesen olyan lett, mintha piszkos lenne, és a homlokom, szintén, de nem éreztem, hogy fájna. Mindezektől eltekintve nagyon meggyőző bunyót produkáltam, mindenki megelégedésére, és végig irányító szerepben maradtam.

A sparringot követően azt hittem, a pályaudvarra megyünk, de ehelyett betértünk egy étterembe. Mr.Edmund megvendégelt mindnyájunkat egy vacsorára. Eközben igen érdekes dolgok hangzottak el. Megkért, hogy ezentúl kizárólag a GLADIÁTOR GYM-be járjak edzeni, az ezzel járó költségeket ő fizeti. Majd elárulta, amit már érkezésemkor is hallani véltem, (de azt gondoltam, kezdetleges angoltudásom végett bizonyára félreértelmeztem) hogy a szándéka az, hogy világbajnokot csináljon belőlem. Kicsit meglepődtem, miközben a finomabbnál finomabb ételeket lestem, amiket eközben a felszolgáló hölgy már ki is hozott. Johny nem szerette a hagymakarikát és a gombát, így azok az én tányéromon landoltak, mint ahogyan Mr.Edmund tányérjáról a kagylók szintén. Tovább folyt a beszélgetés, bár engem nem igen érdekelt más, csak azok a finom ízek, amiket már oly régóta nem érezhettem. Egészen addig, míg nem Leyla elmesélt egy történetet, amit épp Mr. Edmund mondott el neki. Történetesen azt, hogy Mr. Edmundnak egyszer volt egy bokszolója, akinek egy napon a meccsére repülővel kellett utaznia, de lemondták a mérkőzést. Bár a bokszoló mégis úgy döntött néhány útitársával, hogy elmegy, már csak nyaralás gyanánt is. Mikor Mr. Edmund értesült a mérkőzés elmaradtáról, úgy döntött, nem utazik. A gép lezuhant, és minden utasa, köztük a pehelysúlyú bunyós is szörnyethalt. Ez a történet kizökkentett az ízek élvezetének világából, és könnyek szöktek a szemembe. Az ízek mellett, most már az érzések is kavarodtak bennem. A sajnálat, de sokkal inkább a csodálkozás, azon, hogy az Isten mily kegyes velem. És nem azt akarom mondani, hogy Isten tette e szörnyűséget, távol álljon tőlem. Sokkal inkább azt, hogy minden történésnek megvan a maga mikorja és miértje. Még ha akkor, abban a pillanat nem is tudjuk, mi az! Majd Mr. Edmund hozzátette, „72 éves vagyok, nem tudom, meddig élek, de szeretnék még egy világbajnokot.”

Mr. Edmund is istenhívő ember, és biztosan úgy kérte mindezt az Istentől, mint ahogyan én is mindig egy boldog családot, és a kis lakást, amit már ecseteltem. Majd a beszélgetés tovább folytatódott, és nemsoká azt vettem észre, hogy már-már mindenki befejezte a vacsorát, holott a tányérok még majdhogynem félig voltak étellel. Csak előttem éktelenkedtek mindenhol üres tányérok. Így távoztunk és elhagyván az éttermet, nem csak hogy tele gyomorral indultam, hanem még 150 dolcsival a zsebemben is. Azóta itt edzem a GLEANSON'S-ban. Edzőm "Juma" már ezen a héten olyan munkát végeztetett, amiből kiderült, ráléptem, az átalakulás útjára. Újra kell tanulnom a bokszot. De kiemelném, nem azért, mert Lajos nem tanította meg, (ő tökéletesen átadta, mindazt, amit képes voltam átvenni tőle) hanem azért, mert itt Amerikában teljesen új arcát ismergetem a boksznak. Hogy sikerül-e Mr. Edmund álmát segítenem megvalósulni, ami által az én álmom is valóra válna?! Nem tudom, de hiszem egész valómmal, hogy az Úr már a választ régen ismeri!

Minden sparringolás, minden meccs előtt elmondok egy igét. Az Úr az én pásztorom. Nem szűkölködöm! Füves legelőkön nyugtat engem, és csendes vizek felé terelget engem. Lelkemet megvidámítja, s az igazság ösvényén vezet, az Ő nevéért. Még ha a halál árnyékának völgyében járok is, nem félek a haláltól, mert Te velem vagy. A Te vessződ, s botod, azok terelnek engem. Asztalt terítel az én ellenségeim előtt. Elárasztod fejem olajjal. Bizonyára jóságod, és kegyelmed követnek életem minden napján, mert az Úr házában lakozom.

Talán életem legkeményebb meccse előtt állok, talán nem. Legyen az Istenem akarata szerint.

Még egy mondat erejéig: Betty, Gyönyörűségem! Nagyon szeretlek!