Paszterkó László: ne kérjenek tőlem „halott” embert!

„Klement Kálmán étteremtulajdonos emlékére is rendezzük a gálát, mely tisztelgés egy remek ember, egy nagyon jó barát előtt. Itt üzletről szó sincs, minden a mi zsebünkből megy, mert Szlovákiában még a magyarországihoz képest is nagyon kevés szponzort tudunk megnyerni az ökölvívás számára. A részt vevő neves bunyósok – Belinszky Krisztina, Komjáthi László, Nagy Zsolt, Dudás Tibor, Kiss „Junior” Zoltán, Arek Malek – a megszokottnál jóval kevesebbért vállalták a közreműködést. Ha minden „piaci áron” menne, akkor nem tudtunk volna ilyen ökölvívókat megnyerni. Köszönet a segítségért Cséffalvay Péternek, Kiss „Toto” Zoltánnak és Petrányi Zoltánnak. Tudjuk, egy-egy promóció magában nehezen boldogul, segítenünk kell egymást” – mondja Paszterkó László.

Az egykori nehézsúlyú ökölvívóval nem volt könnyű egyeztetni beszélgetésünk időpontját, hiszen szlovák biztonsági cége igazgatása mellett hétvégenként európai ökölvívógálákon vesz részt menedzserként, a kettő között pedig a párkányi rendezvény szervezése köti le minden idejét. „Ezt egyedül nem is tudnám csinálni, feleségem, Erika rengeteg terhet vesz le a vállamról, tökéletesen kiismeri magát minden területen” – világít a titok nyitjára, majd arra a kérdésre is válaszol, egy ilyen színvonalas szabadtéri rendezvényt miért nem lehet a híd magyar oldalán, Esztergomban megszervezni. „Népünk hetven százalékában megvan az irigység, inkább keresztbe tesz a másiknak, mintsem segítse. Cséffalvay Péterrel azonban már beszélgettük arról, hogy a tulajdonában lévő dobogókői Shaolin-faluban összehozhatnánk egy színvonalas gálát. A remek helyszín mellett minden más is adott, csak egy erős szponzor kellene a kivitelezéshez.”

A rendezvényszervezés után rátérünk a profiként 1991és 2005 között 68 összecsapást megvívó volt sportoló egyik legfontosabb munkaterületére. Paszterkó László Közép-Kelet-Európa legnagyobb, „felhozó bunyósokat” foglalkoztató promóciójának első embere, egy két héttel ezelőtti közzétett adat szerint ő a legtöbb ökölvívóval kapcsolatban álló menedzser – a világon! Jelenleg 52 igazolt bokszoló tartozik hozzá, de nem ritka, hogy évente akár 100 versenyzőnek is szervez mérkőzést. Otthonosan mozog Európa majd’ minden rendezvényén, a német Universumnál pedig szinte családtagként kezelik. Menedzseri működése 1998-ban indult, amikor a szlovák Jozef Kubovsky személyében ő közvetített ellenfelet az akkor universumos Kovács Istvánnak. „Versenyzői pályafutásom során megfizethetetlen, óriási kapcsolati tőkét szereztem, s úgy gondoltam, ha már szeretem is ezt a munkát, miért ne végezhetném komolyabban.”
A menedzsert nem veszik körül botrányok, nem szólnak pletykák tartozásairól, nem édesgeti magához más istállók öklözőit, betartja a játékszabályokat. „Első kérdés, amit felteszek a bunyósnak: pénzt akar keresni, jó bokszoló szeretne lenni, vagy a kettőt együtt? Igyekszem korrekt kapcsolatot kialakítani mindenkivel, ez az alap az együttműködéshez. Ha befutott az ajánlat, rögtön közlöm a versenyzővel, mennyit fizetnek a meccsért. Ebből ő már tudja, ha levonjuk az én harminc százalékomat és a szövetségnek fizetendő két százalékot, mennyit kap kézhez” – avat be a részletekbe, majd csendben hozzáteszi, Budapest környékéről voltak néhányan, akik beszóltak, miért kér ilyen keveset.

A gazdasági rész után feladatának pszichés oldalát is próbálja megvilágítani a Párkányban élő promóter. „Elsősorban a bokszolónak kell elégedettnek lennie, ha ő rendben van, az nekem is jó. Fontos élni és élni hagyni. Amikor a bunyósaim felé megkeresés érkezik, mindig elmondom, ne kérjenek tőlem „halott” embert, mert én állok a ringsarokban, és nem mondhatom neki: sanszod sincs! Mindenkinek jár az esély, hogy győztesen hagyhassa el a szorítót. Ha nem adják meg azt a pici lehetőséget sem, akkor tudja a bunyós, csak arra kell, hogy a hátán felmásszon valaki. Hiába vagy hozzá korrekt, egyedül az marad meg benne, hogy aprópénzért eladtad” – mondja a magyarul, szlovákul, németül, angolul, szerb-horvátul, oroszul, olaszul és spanyolul is beszélő menedzser, aki szenvedélyének „köszönhetően” egy évből, talán ha tíz hétvégét tölt családja körében.

Paszterkó László korábban remek együttműködést alakított ki a Magyarországon működő promóciókkal - korrekt munkakapcsolatát Rácz Félixel ma is emlegeti -, de a jelen hazai istállóival is igyekszik megragadni a közös munka lehetőségét. Kapcsolatrendszerének köszönhetően a magyar ökölvívók a rangos kontinentális gálákon többször szerepelnek, s ma már az sem ritka, hogy istállója színeiben, szlovák licenccel lépnek ringbe. Vállalkozása elismert kategóriájában, míg egymás után szervez gálákat Szlovákiában, addig a magyarországi ökölvívó-rendezvények körül egyre több nehézség merül fel. Kíváncsiak voltunk a 47 éves ökölvívó-szakember miben látja a magyar profiboksz problémáit.
„Itt is elsősorban a mentalitásbeli gondok, a széthúzás az oka a bajoknak. Azoknak az embereknek, akik igazán szeretik az ökölvívást, össze kellene fogniuk, közös gálákat kellene rendezniük. A négy-őt társaságnak együtt kellene működnie, s eldönteni, istállónkként melyik két-két bunyóst akarják menedzselni, s kik legyenek azok, akiket partnerként vesznek számításba. Így évi négy-öt jó színvonalú rendezvényt is meg lehetne szervezni, amivel kiszolgálnák a közönséget, s a kiemelt tíz ökölvívóból két-három olyan is kikerülhetne, akiknek európai gálákon is lenne keresnivalójuk.”

Azt azonban a volt nehézsúlyú is elismeri, hiába talál egy kiemelkedő képességű öklözőt, azt nagyon nehéz akár magyar, akár szlovák szinten hosszútávon menedzselni, jelenleg ehhez nem adottak a pénzügyi lehetőségek. „Ördögi kör ez, mert lehet bármilyen jó a bunyós, ha nem nehézsúlyú, csak a legritkább esetben érdekli a vezető európai cégeket. Itt van például az ukrán váltósúlyú Dmirtij Nikulin (10-0-0), akit nagyon nehéz egy szintnél tovább juttatni. Próbálkoztam együttműködni az Universummal, el is hívták partnernek, de rövid időn belül hazaküldték, túl jó volt, verte a futtatott versenyzőjüket” – mesél a menedzser, aki azért csöppet sincs elkeseredve, elégedett a profibokszban elfoglalt helyével, de a nagy álomról eszében sincs lemondani. „Tíz év múlva se legyen rosszabb, mint most, de a szívem mélyén vágyom arra, hogy ne csak „felépítsem”, be is tudjam „fejezni” a bunyóst, s oda juttassam, ahol az igazi karrier kezdődik. Szeretném megcsiszolni a gyémántot, s úgy felmutatni.”

Balogh Zoltán
fotók: profibox.hu