Szíve egy darabját Szekszárdon hagyja

Lapunk nemrég hosszabb írásban foglalkozott az egykori világbajnok Bognár Lászlóval, aki pályafutása utolsó szakaszában, nehéz anyagi helyzete miatt kénytelen bevállalni olyan mérkőzéseket is, melyeknek gyakorlatilag már nincs sportértékük, a fellépések szinte csak a pénzszerzésre korlátozódnak. Bognár menedzsere, Szilágyi Richárd nem szeretné hosszasan kommentálni a paksi bunyós történetét, ám úgy véli, az esetnek általános tanulságai is vannak.

- Sok függ a bunyóstól és a környezetétől, mindenkinek oda kell figyelnie, mit kezd a saját életével. Én is voltam nagyon nehéz helyzetben, de volt annyi lelkierőm, hogy kimásszak belőle. Mindenki felelős a tetteiért. Nem könnyű feldolgozni, ha egy sportoló eléri azt a kort, amikor már nem tartozik a legjobbak közé. Egy korábbi világbajnoknak természetesen oda kell figyelnie, milyen mérkőzéseken lép szorítóba, s mindig keményen kell készülnie, tennie kell e sikerért. Segíts magadon, az Isten is megsegít! – mondja Szilágyi Richárd, majd hozzáteszi, ha Bogesz megkeresi, hogy újabb meccset kössön le számára, természetesen szívesen megteszi, és biztos abban, hogy menedzseltje legközelebb sokkal komolyabban fog felkészülni. - Bognár László egy kitűnő ökölvívó, aki feláldozta az életét, fiatalságát, képviselt egy országot, egy nemzetet. Mihez értett, mikor megszakadt a pályafutása? Csak a sporthoz! Miért nem lehet megoldani ennek az embernek a jövőjét? Miért kell a süllyesztőben végeznie? Ezek az én kérdéseim, mint volt sportolóé és sportemberé, de sajnos nem találtam rá választ!

Az 1988-as, szöuli olimpiáról- talán magyar nemzetisége miatt- az utolsó pillanatban lemaradó bunyóstól hitelesek a szavak, hiszen miután 1981 és 1988 között oszlopos tagja volt a román válogatottnak, sanyarú esztendőket is átélt. Egy válás és egy bukott vállalkozás után 1999-ben jött át Magyarországra, s a sikertelen budapesti álláskeresés után újra megtalálta a felfelé vezető utat. A szintén Szatmárnémetiből származó kitűnő ökölvívóbíró, Kaiser Ernő segítségével jutott el egykori mesteréhez, Rácz Györgyhöz Szekszárdra. 2000 augusztusában az utánpótlásedzői teendőket bízta rá volt trénere, de novemberben már szabadkezet kapott, s ő irányította az Unio Box Team szakmai munkáját. 2005-ben azonban újra nehéz helyzetbe került a bokszberkekben csak Rickyként ismert sportember, április 16-án elhunyt mentora, Rácz György.

- Mélyen érintett a halála, úgy tekintettem rá, mintha az apám lett volna. Varga Istvánnal éppen kint voltunk Olaszországban, ahol ökölvívóm megnyerte az IBF mediterrán bajnoki övét. Akkor még nem tudtuk, ezzel címmel búcsúzunk a mestertől.

A gyász után azonban rögtön felszínre kerültek a hétköznapi gondok, mivel addig Richárd csak az edzői teendőket látta el az Unionál, így mikor átvette Rácz György vállalkozását, fogalma sem volt a menedzseri munka szerteágazó feladatairól.

- Könyvelő és ügyvéd segítségét kértem, hogy átlássam a helyzetet, majd az öcsémtől kapott mentális és anyagi támogatással belevágtam a munkába. A sporttörvénynek megfelelően 2006 februárjában át kellett alakítanunk a céget, ekkor hoztam létre a Szilágyi Box Promotiont, amely azóta is működik. Profi versenyzőket eddzek és menedzselek, magyar és román bunyós egyaránt akad az istállóban, most is tárgyalok egy volt román nehézsúlyú országos bajnokkal – fogalmaz a promóter, akiről köztudott, mindig ragaszkodik a kőkemény munkához, kissé nyers stílusa is maximalizmusának tudható be.

Szilágyi Richárd őszintesége nyilatkozataiban is „tetten érhető”, nem rejti véka alá azon véleményét sem, miszerint a kelet-európai ökölvívóknak mentálisan jócskán akad még tanulnivalójuk.

- A volt keleti blokk sportolói azt hiszik, ha profik lesznek, akkor az edzéseken kívül már semmit nem kell csinálniuk. De ez nem így van, ezt csak a legnagyobb sztárok engedhetik meg maguknak. A külföldi bunyósok a reggeli edzés után munkába mennek, majd este újra eddzenek, s mindig ezer százalékosan, mert tudják, mit akarnak elérni. Fejben sokkal felkészültebbek a mieinknél.

Ha a lelki dolgok a helyükre is kerülnek, még mindig marad a régióra jellemző nyomasztó pénztelenség, melynek hatásai tükröződnek a profi ökölvíváson is. A kitűnő nemzetközi kapcsolatokkal rendelkező 41 éves szakember itt is „képben van”, nem kerget délibábokat, de igyekszik lehetőségei határait kitolni.

- Anyagilag óriási a lemaradásunk a nyugati országokhoz képest. A rendszerváltás előtt a keletiek bunyósok vitték az amatőr ökölvívás prímjét, de most a pénzhiány miatt a hivatásosok között nem tudnak érvényesülni. Önerőből, tehetségből maximum egy kisvilágbajnoki címig lehet eljutni, megvédeni és vb-címmecsre tovább menni már nincs pénz. A mai világban a pénz diktál, sokat gondolkodom, hogyan kellene csinálni, hogy előrébb jussunk. Ám a problémák nem veszik el a kedvemet, sőt, még dacosabbá tesznek, hiszek az elvégzett munkában.

2007 nyarán újabb fejezet veszi kezdetét a Szilágyi Box Promotion történetében, a vállalkozás a romániai Szatmárnémetibe teszi át székhelyét, tulajdonosa hét év szekszárdi tartózkodása után visszatér szűkebb pátriájába.

- Nem szakmai okai vannak a váltásnak, nyáron nősültem, szeptemberre várjuk a babát, családi okok miatt térünk vissza. A bunyó megy tovább, a Szilágyi Boxingot ugyanúgy fogom csinálni, tovább menedzselem versenyzőimet, köztük Burányi Lászlót, Varga Istvánt és Dávid Arthúrt, de Szatmárnémetiben is elkezdem az edzések vezetését. Szekszárdon Halász Gábor viszi tovább az utánpótlással foglalkozó Unio Box Team-et - ahol olyan tehetségek találhatók, mint Kisbér Máté és Flóris Tamás -, de ő készíti majd fel a profikat is. Azt azonban mindenképpen el kell mondanom, soha nem fogom elfelejteni a Szekszárdon töltött éveket, itt álltam talpra, rengeteget kaptam, szívem egy darabját örökre a városban hagyom.

Balogh Zoltán