Szűcs László nem tudja, lesz-e még Paganini-koncert

Virtuóz stílusa miatt az ökölvívóberkekben csak „Paganininek” nevezett ökölvívó kiegyenlítette a számlát: két hete a fennmaradó 11 hónapot is letöltötte a korábban rá kiszabott börtönbüntetésből. „Másfél év alatt edzőtermet építettem, rengeteg gyerekeket hoztam be az utcáról, s hat év kihagyás után profi ökölvívóként is letettem valamit az asztalra, szép sikereket értem el” – kezdte a beszélgetést a középsúlyban IBU nemzetközi övet szerzett bunyós. „Nem tagadom, csalódás volt, hogy mégis be kellett vonulnom. Végig hittem benne, hogy elengedik a hátralévő időt, ha nem így lett volna, akkor 2005-ben bele sem kezdek ebbe az irdatlan munkába.”
A Borsodból indult sportoló valóban felpörgette profi karrierje tempóját: 2005. márciusban kezdett újra tréningezni, áprilisban már meccselt, s a következő esztendő tavaszán, visszatérése utáni kilencedik mérkőzésén már IBU kisvilágbajnoki címének megvédésén is túl volt, azt a Sergey Khomitskyt verte magabiztosan, aki előtte mindössze egy vereséget számlált. (A fehérorosz az örmény-német Khoren Gevortól kapott ki 12 menetben az IBF és a WBO interkontinentális övéért megrendezett mérkőzésen.) „Nagyon nehéz volt visszatérni, hiszen korábban jó pár sérüléssel is meg kellett küzdenem. Hat év kihagyás után, magamat is beleértve, senki nem adott volna egy lyukas garast sem azért, hogy újra sikeres leszek. Gyakorlatilag az anyagi kényszer kergetett vissza a ringbe, de két-három hónap múlva rájöttem, még rengeteg fizikai és mentális tartalékom van, képes vagyok nagyot dobni. Amikor megvédtem a címemet a fehérorosz ellen, lett volna mód, hogy kiutazzak Amerikába, s Atlantában világbajnoki címért bokszoljak. Ám a tárgyaláson sajnos a bíró erre nem adott engedélyt, sem halasztást, így be kellett vonulnom. Elúszott a lehetőség, s egy zsák pénztől estem el” – mesélt Szűcs László a szertefoszlott álomról.

Az amerikai csillogás helyett jött a már említett, tizenegy hónapos kényszerszünet. A volt olimpiai 5. helyezett folyamatosan halogatta a bevonulást, őrlődött, kereste a kifogásokat önmaga számára, de felesége és családja meggyőzte, nézzen szembe a még rá váró büntetéssel, annál hamarabb túl lesz rajta. „A sok idegeskedésnek köszönhetően szinte versenysúllyal mentem be a börtönbe, de erőt adott, hogy tudtam, szeretnek, hazavárnak. Elsősorban lelkileg volt nagyon nehéz a bent töltött időszak. Sokat gondolkodtam, erre rengeteg időm volt, de túl sok okosságra nem jöttem rá, nem tudtam volna többet tenni, hogy elengedjék a büntetésem hátralévő részét. Jólesett, hogy az ökölvívók közül sokan üzentek, de voltak olyanok is, akiktől vártam volna, ám ők rám se bagóztak. Nem baj, legalább tudom, kivel, hányadán állok.”

Hogy merre visz tovább a maholnap negyven esztendős öklöző útja, erre még ő sem tudja a választ. Most civil dolgait rendezgeti, fogalma sincs, mikor kezd ismét tréningezni, már ha egyáltalán újra nekifog a melónak. Mióta kijött, sok felkérést kapott, de nem akarja mindenféle uli-buli meccsel tönkretenni 21 éves pályafutását, s szégyent hozni magára azzal, hogy bevállal olyan találkozókat is, melyekre nem száz százalékosan készül fel. „A visszatérésem egyedül csak pénzkérdés. Már kihalt belőlem a sport iránti feltétel nélküli szeretet, az már nem hoz lázba, hogy ilyen vagy olyan bajnok legyek, s különböző trófeákat szerezzek meg. El kell tartanom a családomat, engem a pénz inspirál, hogy reggel nyolckor felkeljek, lefussak tíz kilométert, délután pedig meghaljak az edzőteremben. Szponzorok után már nem kujtorgok, sokan tudják, hogy kijöttem, s azt is, hogy mire van szükségem. Biztos anyagi háttér kell ahhoz, hogy reggeltől estig csak a bokszra koncentráljak, s nyugodtan tudjak egy komoly mérkőzésre készülni” –
Nagyon úgy néz ki, komoly mérkőzés már a közeljövőben adódna, az öklöző elmondta, az IBU elnöke, Don „Moose” Lewis jelezte, ha tavaszra formába tudna kerülni, akkor Amerikában szervezne címmeccset részére. Ez igazi kihívás lehetne, hiszen az amerikai IBU-főnök szerint, Szűcsöt stílusának köszönhetően akár az HBO-nál is el tudná adni. „Tudnék harapni, igazi kihívás elé állítana, ha lenne lehetőségem Amerikában címmeccset vívni. De mint mondtam, csak erős támogatói háttérrel vállalnám a felkészülést. Ha nem jön össze, akkor tudomásul kell vennem, hogy ennyi volt, s más célokat kell kitűznöm magam elé. Hogy jó vállalkozó, jó apa, jó férj legyek, ezek legalább olyan fontos dolgok az életemben, mint az, hogy a ringben sikereket érjek el.”

Furcsa ez a történet, mert ha azt nézzük, miért ne vonulhatna vissza a negyedik iksz felé közelítő, remek technikájú öklöző. De a dolognak van egy másik oldala is. Aki látta Szűcsöt legutóbbi mérkőzésén, az tanúsíthatja, fizikálisan, mentálisan és technikailag is egyben volt, s hiába a ringben töltött több mint két évtized, játékossága jottányit sem változott. Újra felvillant az a fiú, aki amatőrként igyekezett ellesni Hranek horgait, Füzesy védekezését, Lévai csibészségét, Váradi és Isaszegi munkamániáját, Alvics keménységét, majd a saját egyéniségét hozzáadva vált a szurkolók egyik kedvencévé. Szóval lehet még néhány nagy csata Szűcs László ökleiben. „Későn érő alkat vagyok, 2005-re lettem olyan bunyós, amilyen mindig is szeretettem volna lenni. Élveztem a változást, naponta új dolgokra jöttem rá. Persze, óriási szerencsém volt az indulásnál, zöldfülűként Szántó Öcsi bácsi vitt el a válogatott edzőtáborába, s többek közt azt kérte tőlem, figyeljem az akkori menőket. Megtettem, pályafutásom első és középső részében őszinte, becsületesen odaálló, szemtől-szemben bunyós voltam. Ám a magánéletemben bekövetkezett változásoknak, s az akkori baráti körömnek „köszönhetően” más lett a stílusom, már mindenféle rafinériát bevetettem a küzdelmek során” – fogalmazott a később csak „tékozló fiú” néven emlegetett bunyós.
Szűcs László nem zárta ki, hogy valamikor az edzősködéssel is megpróbálkozzon, hiszen korábban egy rövid időre belekóstolt a szakmába, de akkor még nem igazán volt türelme hozzá. „Maximalista vagyok, nehéz így dolgozni, mert a srácokkal szemben is komoly követelményeket támasztok. Azokat a dolgokat, amiket én tudtam, szinte lehetetlen továbbadni, de nem azért, mert én hatalmas bunyós voltam, hanem mert lehetetlen egy másik embert teljesen lekupírozni, hiszen mindenki más és más. Éppen ezért, ha egyszer edző is leszek, nem kis Szűcs Lászlókat, hanem önálló egyéniségeket szeretnék felnevelni” – válaszolt a „tanítható-e a Szűcs-stílus a ringben” kérdésre a ’87-es junior vb ezüstérmese.
A beszélgetés végén újra csak ott kötöttünk ki, ahol elkezdtük, azaz még nagyon képlékeny minden Szűcs László jelenlegi életében. Egyben azonban biztos, ha egy év múlva a hogyléte felől érdeklődöm, egy kiegyensúlyozott ember fog válaszolni kérdéseimre. „Persze, biztos, hogy akkor sem leszek mindennel elégedett, mivel maximalista vagyok, bármivel is foglalkozzam, azt mindig jobban és jobban akarom csinálni. Akár sportolóként, akár vállalkozóként fogok tevékenykedni, boldog leszek, fogok tudni örülni a mindennapoknak. Mert akár esik az eső, akár süt a nap, mindig lesznek terveim, céljaim, hiszen ezek éltetnek.”

Balogh Zoltán
fotók: www.profibox.hu