Belinszky Krisztina: „Csak úgy tudok érvényesülni, ha én leszek a kezdeményező”

- Vissza a nemzetközi elitbe?
- Igen, természetesen, de úgy gondolom, eddig sem estem ki belőle. Súlycsoportomban még mindig második helyen vagyok a Boxrec független ranglistáján – mondta Belinszky Krisztina.

- Tisztában vagyok a rangsorral, csak azért dobtam fel a labdát, mert utoljára egy évvel ezelőtt, Holly Dunaway ellen vívtál komoly tétre menő találkozót. Most újra nagy lehetőség előtt állsz, november 18-án, a japán Okayamában meccselhetsz Nao Ikeyamával a WIBA szalmasúlyú betöltetlen világbajnoki övéért.
- Nagy kihívás lesz számomra ez a mérkőzés.

- Mielőtt azonban rátérnénk az ütközetre, kanyarodjunk kicsit vissza a Dunaway-al vívott vesztes móri csatára. Nem volt ott minden rendben, menedzserként és versenyzőként is szerepet vállaltál, szerintem szétforgácsoltad magad.
- Igen, teljesen igaz, túl sokfelé mentem, de előtte rendeztünk négy-öt sikeres gálát, s azt gondoltam, ez sem lehet probléma. A legnagyobb gond az volt, hogy nagyon sok emberben csalódtam, akik támogatást ígértek a móri gálára, de az ígéretüket nem tartották be. Az utolsó pillanatban nekem kellett elintéznem dolgokat, s olyan idegállapotba kerültem, hogy örültem, ha eljutok a ringig. A szövetség profi tagozatával is voltak problémák, kézsérülés is hátráltatott. Minden összejátszott ellenünk, de amit a vereség után kaptunk… Pedig inkább egy kis biztatásra lett volna szükségünk: legközelebb majd jobb lesz! De mi rendesen megkaptuk a magunkét, s ez is elvette a kedvünket attól, hogy itthon újra gálát rendezzünk. Az edzőm, Kiss „Toto” Zoltán is rengeteg pénzt és energiát ölt a rendezvénybe, mégsem kapott egy jó szót sem.

- Akkor ez is az egyik oka annak, hogy most külföldön, Japánban vállalsz mérkőzést?
- Pontosan így van, úgy érzem, Magyarországon jelenleg nem a bokszra kíváncsiak, hanem hogy majd a gála után elmondhassák, ez is rossz volt, az is rossz volt. Olyanoktól is kaptunk kritikát, akik nem is látták a rendezvényt, csak hallottak róla.

- Gondolom, nyugalom szempontjából az egy évvel ezelőtti és a mostani felkészülést nem lehet összehasonlítani?
- Így igaz, most minden rendben.

- Ezek szerint egy fizikálisan és pszichésen is toppon lévő Belinszky Krisztina utazik Japánba?
- Igen, úgy érzem, egyben vagyok.

- No, akkor most beszéljünk a felkészülésről. Mikor álltál munkába?
- Két hónapja kezdtem el, elég intenzíven. Szerencsére sikerült nagyon jó kesztyűpartnereket találnunk. Az idei amatőr Eb-bronzérmes, Csejtei Csilla és edzője, Zámbó József nagyon sokat segített, ezúton is köszönet érte. De a korábbi amatőr Európa-bajnokkal, a román Floralea Lihettel is jókat kesztyűztem, két hétig segítette a felkészülésemet. Bár az nem volt a legszerencsésebb, hogy tíz kilóval nehezebb volt nálam. A súlyomban nagyon nehéz megfelelő sparring-partnert találni.

- Mennyire lehet egy jóval súlyosabb partnerrel felkészülni várható ellenfeledre, a japán lányra?
- Hát igen, éreztem, hogy a partnerem borzasztóan nagyokat üt. Néha persze rosszul esett, hogy Lihet nem nagyon vette figyelembe a köztünk lévő súlykülönbséget. De utólag már örülök, sokat tanultam.

- Apropó, kesztyűpartnerek. Mit szólsz hozzá, ha azt mondom, a Dunaway elleni csata előtt túlzott szerepet kapott az általános fizikai felkészítésed, miközben nem volt megfelelő sparring-partnered. Ez később visszaütött.
- Igen, jogos, de nem találtunk senkit, akivel kesztyűzni tudtam volna. Fiúkkal készültem, és az nem ugyanaz, nagy különbség van a férfi és a női boksz között. Hiába voltam fizikailag toppon, hiányzott a speciális munka.

- Nézzük leendő ellenfeledet, Nao Ikeyamát, mit tudsz róla, láttál már videót a mérkőzéseiről?
- Sajnos semmit, hiába kutattunk az interneten, még egy fotót sem találtunk.

- Ilyenkor szokták azt mondani: nem érdekes, bokszolom a saját stílusomat.
- Igen, a lényeg, hogy én legyek a támadó. Mondhatni, én vagyok a kihívó, igaz, ugyan betöltetlen a cím, de egyértelmű, hogy három japán pontozó mellett csak úgy tudok érvényesülni, ha én leszek a kezdeményező.

- Japánban nem sok külföldi hölgy nyert még meccset.
- Én is csak egyről tudok, de a kinézete alapján ő férfinak is elment volna.

- Mi az igazság abból, hogy ha Magyarországról vinnél pontozóbírót, akkor azt csak a gázsid költségére tehetnéd?
- Ez így igaz. Fölvetettek azonban egy másik lehetőséget is, a Fülöp-szigetekről ajánlottak egy bírót. De úgy voltam vele, teljesen mindegy, hogy japán vagy fülöp-szigeteki, akkor már legyen meg a teljes meccspénzem.

- Lehet tudni, mennyiért lépsz ringbe?
- Ötezer dollár, de ez az utolsó alkalom volt, hogy ennyiért vállaltam. Amerikába nyolcezerért hívnak, de ez még tárgyalás alatt van, Carina Moreno ellen mérkőznék, de túl közel van egymáshoz a két összecsapás időpontja.

- Moreno nem rossz bunyós.
- Sőt, nagyon jó! Ha sikerülne nyernem Japánban, akkor rövid időn belül egy újabb, kemény küzdelem várna rám, s akkor már nem biztos, hogy újra jó formába tudnék kerülni.

- Térjünk vissza a japán meccshez, meddig sparringolsz még, mikor utaztok?
- A héten még kesztyűzünk, aztán már csak pörgetés szerepel az edzéstervben, november 13-án pedig indulunk Japánba.

- Milyen edzettségi állapotban érzed magad?
- Szerintem csúcsformában vagyok, s remélem, ez ki is fog jönni a mérkőzésen. Az edzőm, Kiss „Toto” Zoltán nagyon lelkiismeretesen felkészített, bízom benne, meglesz az eredménye. Én megteszek mindent!

- Ha már szóba hoztad mesteredet, kijelenthető, hogy a köztetek lévő korábbi ellentétek elsimultak?
- Igen, rendben van minden, egy célért utazunk Japánba. Édesapám is elkísér minket, ő is nagyon sokat segített a felkészülésben. Számomra rengeteget számít a jelenléte, nagyon jó hatással van rám.

- A háromtagú Belinszky-teamnek, gondolom, nem lehet más célja, mint a díszes WIBA-öv Magyarországra szállítása.
- Bízom benne, hogy az övvel fogunk hazatérni!

Balogh Zoltán