Koko fotósnak hitte a megzavarodott bírót

Erdei Zsolt 28. hivatásos mérkőzésén valóban nem bokszolt élete legjobb formájában, ám annyira semmiképpen sem játszott alárendelt szerepet a Tito Mendoza elleni összecsapáson, mint ahogyan azt a mérkőzésen közreműködő három pontozóbíró egyike, az amerikai Ulysses Glenn látta. (Bár a boxrec-en a jenki ítész nevét Glenn Hirshként jegyzik.) Szurkolói körökben rögtön szárnyra kapott az a pletyka, miszerint az amcsi összecserélte a sarkokat, s ez alapján írogatta a győztes neve mellé a menetek utáni tízeseket.
- Nem, nem, szó sincs róla, ez kizárt! – kezdte Kovács István. - A pontozóbíró nem tudja elnézni a sarkokat, hiszen a pontozólapjának első oldalát a supervisor tölti ki. Ulysess volt a fehér pontozókártya tulajdonosa, melynek első lapját pénteken én töltöttem ki, baloldalra Erdeit, jobboldalra Mendozát írtam be. Mondtam Ulyssesnek, hogy a következő tizenegy oldalt is ugyanígy töltse ki, tehát a mérkőzésen egyértelmű volt számára, hogy a piros sarok Erdei Zsolté.

Kovács István hozzátette, utólag visszagondolva, már voltak olyan jelek, melyek megkérdőjelezték az amerikai döntnök hozzáértését, aki a Balzsay-Acosta meccsen a hetedik menetben formai hibát vétett, értelmezhetetlenül töltötte ki a pontozólapot: a győztes neve mellé a mindenkori bruttó tíz pont helyett csak kilencet írt be, de ugyanennyit adott a másik öklözőnek is.

- Jeleztem neki az alaki hibát - mert ilyenkor van lehetősége a supervisornak, hogy felhívja a pontozó figyelmét -, erre Glenn teljesen összezavarodott, s szinte óvodás gyerek módjára kezdett el firkálgatni a hivatalos irományon. Én ezt akkor a fáradtság számlájára írtam, ekkor még eszembe sem jutott, hogy ez a fickó „Madár” meccsén óriási botrányt kavarhat.

Nézzük a szakmai részt: ha a belga Andre Van Grootenbruel 117-111-re, a német Manfred Kuechler 116-112-re Erdeit látta jobbnak, akkor hogyan történhetett meg, hogy az amerikai 117-111-et produkált Mendoza javára?

- Már a meccs közben is kezdtem magam furcsán érezni. Bár nem szeretem, ha a vezetőbíró véleményezi a pontozóbírókat, de már a második menettől, amikor Samuel Viruet összeszedte, s átnyújtotta nekem a pontozólapokat, láttam, felhúzza a szemöldökét, éreztem, hogy baj van. Meglepődtem, hiszen az amerikai az első hat menetet Mendózának adta. Ekkor már kezdtünk idegeskedni, hiszen nyilvánvaló volt, hogy Zsolt már nem nyerhet pontozással. De sem mód, sem lehetőség nincs, hogy menet közben rászóljunk a pontozóbíróra, hogy rossz irányba megy, tiszteletben kell tartani a véleményét. Szerencse, hogy három pontozóbíró van, különben egy hozzá nem értő tönkretehetné az egész mérkőzést. Nem tagadom, a hatodik menet után majdnem odamentem hozzá megkérdezni: jól látja-e a sarkokat? – folytatta az egykori pehelysúlyú profi világbajnok.

Koko beszámolója szerint a hetedik és nyolcadik felvonásban „Madárt” látta jobbnak Ulysses Glenn, majd a következő három etapban megint Mendoza neve mellé írta a tízest. Miután kihirdették a végeredményt, amerikai sportbarátunk ténykedésére a közönség és a televíziós csatornák képviselői is azonnal felkapták a fejüket. Kovács István munkaköri kötelességéből adódóan azonnal védelmébe vette a pontozóbírót, s a kínos helyzetet elkerülendő, szinte belökdöste az öltöző folyosóra. A ZDF tévétársaság azonnal lecsapni készült, interjút akart a furcsa felfogású döntnökkel. Koko azonban megtiltotta Glenn-nek, hogy az események hatása alatt kezdjen el beszélni, de felhívta a figyelmét arra is, ha lehet, később is kerülje a nyilvánosságot. Helyette a supervisor magyarázkodott a ZDF-nek, elmondta, van ilyen, történt már hasonló eset, de tiszteletben kell tartani a pontozóbírók véleményét.

- Megkérdeztem tőle, valóban a pontozásának megfelelően látta-e a mérkőzést, ő pedig továbbra is fenntartotta véleményét, hogy nála a kihívó nyert – avatott be Kovács István a pontozóbíróval való négyszemközti beszélgetésébe. - Ulysses egy végtelenül aranyos, közvetlen ember, de mint kiderült, alkalmatlan a pontozóbírói munka ellátására.

Egykori olimpiai bajnokunk más érdekességgel is szolgált a szakmai körök szerint hatalmas bakit elkövető pontozóbíró személyéről. Elmondta, a kezdő sporttársat a WBO eseményekről, konferenciákról már évek óta ismeri, mindig fényképezőgéppel a nyakában látta, így egészen a drezdai gáláig meggyőződéssel hitte, hogy Glenn a szervezet hivatalos fotósa.

- Nem értem, miként tudott ilyen magas körbe eljutni, hogy egy vb-döntőn pontozhasson. Amikor a mérlegelésen megláttam az általam régóta ismert bírók mellett, eszembe sem jutott, hogy ő az a pontozóbíró, akit én várok. Azt hittem, a WBO-nak olyan fontos a gála, hogy küldtek egy fotóst. Később aztán tudatosult bennem, hogy akit én eddig fotósként tiszteltem, ő lesz az Erdei Zsolt – Tito Mendoza és a Balzsay - Acosta meccsek egyik pontozóbírója.
Az Erdei-Mendoza találkozó után az is felmerült, hogy Ulysses Glenn látásmódja esetleg az amerikai pontozóbírók stílusát tükrözi. Ám ha ez igaz, akkor Erdeinek még legjobb formájában sem lenne sok sansza egy tengerentúli mérkőzésen a győzelemre.

- Erről szó sincs, sőt azt mondom, egy amerikai pontozóbírónál Mendoza ezzel a passzivitással - összesen, talán ha harminc másodpercet tett meg a mérkőzés alatt előre mozgásból - a győzelem közelébe sem kerülhetne. Valóban nem volt túl sok akció, túl sok találat, külső szemlélő számára akár unalmas is lehetett a meccs, hiszen „Madár” sem volt túl aktív, de Mendoza abszolút nem nyújtott semmi olyan extrát aktivitásban, támadókészségben, ami alapján jogot formálhatott volna a győzelemre, vagy akár csak egy visszavágóra is – kommentálta Kovács István a felvetést, aki kérésünkre véleményezte Erdei Zsolt drezdai produkcióját is.

- Évek óta mondom, Zsolt annyit ad ki magából, amennyi szükséges a győzelemhez. Ez nem biztos, hogy jó, mert a nézők talán többet várnak, azt, hogy mindig a legjobb formáját mutassa. Olyat, mint amit Gonzales ellen szakmailag, vagy Garay és Mehdi Sahnoune ellen küzdeni tudásban mutatott. Azóta ez az etalon, elvárható, hogy gyengébb ellenfelek ellen is hozza ezt a szintet. Ha Zsoltnak 1,20-at kell átugrania, akkor 1,25-öt ugrik, ha egy 1,90 a tét, akkor 1,95-öt teljesít. Ha esetleg jön majd egy 2,30-as magasság, ő 2,35-öt is fog tudni „ugrani”. Zsoltban ez benne van, persze, kérdés, mennyire lesz motivált. Most nem állították olyan feladat elé, hogy minden tudására szükség legyen.

Miután kiveséztük a drezdai gála eseményeit, Kovács István, a budapesti Gilda Maxban lebonyolított edzőtermi rendezvényen való szerepvállalására tértünk át. Bár az olimpiai bajnok korábban már többször nyilatkozta, Magyarországon az ismert viszonyok miatt nem szeretne pontozóbíróként közreműködni profiboksz eseményen, ám a Petrányi „Csepi” Zoltán által szervezett felhozó mérkőzéseken mégis csak „szolgálatba helyezte magát”.

- Azért mentem le, hogy megnézzem barátomat, a szintén WBO bírói vizsgával rendelkező Enyedi Zoltánt munka közben. De amikor felment a Gildába, szólt Döry Miklós, ha már itt vagyok, segítsek, s üljek már be pontozni, mert akkor ő, mint vezetőbíró mentesül a feladat alól. Szívesen tettem, már csak a „Csepivel” való barátságukra tekintettel is, akivel már régóta elrendeztük a hazai profiboksszal kapcsolatos nézetkülönbségeinket. Nem mindenben értünk egyet, 1997-óta formálok véleményt sportszakmai és sportdiplomáciai kérdésekben, s a meglátásaim nagy része eddig beigazolódott. Nem bántószándékkal formálok véleményt, egyszerűen realista vagyok. Erről szól az életem, nem kergetek ábrándokat, igyekszem a földön maradni. Talán sokan bántásnak vették, hogy bizonyos szervezetek világbajnokait nem tudom világbajnokként elfogadni, s realizmusommal rontom az eladhatóságukat. Azt hiszem, a mindenki által nagyra becsült Papp Laci bácsi szakmai hozzáértése megkérdőjelezhetetlen, ő pedig engem is csak akkor vett ökölvívószámba, amikor már jónéhány világverseny, köztük az olimpia aranyérmét tudhattam magaménak. Addig csak egy voltam számára a sok közül. Az ő realizmusához képest az enyém jóval enyhébb. Ha Laci bácsi élne, s tőle kérdeznék az újságírók, kit tart Magyarországon komoly ökölvívónak, Erdei Zsolt neve mellett talán Balzsay Karcsit még megemlítené, de többet nem, az biztos!

Balogh Zoltán