Miló Viktória: Magyarországon meghalt a profiboksz

- Magyarországon meghalt a profiboksz! Rácz Félix után Cséffalvay Péter hiába próbálta összetartani a bokszolókat, hiába volt minden jó szándéka, tisztessége, be kell látni, kereskedelmi tévék nélkül egyszerűen nem megy a dolog. Mondj nekem egy olyan promótert, aki meg tud rendezni itthon egy címmeccset – mondja a 29 éves ökölvívó, amikor arról faggatom, miért nem bokszolt mostanában.

Pedig nem is olyan régen még arról szóltak a hírek, hogy az egyik legmagasabban jegyzett bunyóssal, az universumos Kentakiannal ütközik Németországban.

- Szóban kétszer is megállapodtunk az Universummal, kétszer kezdtem el a felkészülést, de mindkétszer hülyét csináltak belőlem. Amikor az első meccset lefújták, azt mondtam, rendben, van ilyen. A másik tervezett Kentakian-meccs előtt, január 15-én lett volna egy felkészülési mérkőzésem a Gildában, de a találkozót szervező promóter, Petrányi Zoltán egy nappal előtte közölte, a németek nem utalták át a pénzt, így ez is ugrott – fogalmaz már minden indulat nélkül a Pártos Sportegyesület vezetőedzőjeként is tevékenykedő Miló Viktória, aki elmondta, senkivel nincs kizárólagos szerződése, várja promóterek és menedzserek ajánlatát.
A tűzről pattant szőke lány, mit tehetett volna, túllépett a dolgon, s edzőmeccse helyett egy teremmel odébb tréninget vezényelt tanítványainak, elvégre a számláit senki nem fizeti helyette. Később még lett volna egy külföldi lehetősége, a dán Christensennel csaphatott volna össze a WBC-WBA-GBU címekért, végleges megállapodásra azonban itt sem került sor.

- Két súlycsoporttal fentebb kellett volna bokszolnom, nem probléma, bevállalom, ha tisztességgel kifizetnek. S itt ne gondoljon senki nagy pénzekre, női bokszról van szó. De tudom, világbajnokként mennyit érek, a dánok azonban nem ígértek annyit, hogy érdemes lett volna a három hónapos felkészülésbe belevágni, s lemondani magántanítványaimat, akik valószínűleg más edzőt kerestek volna. Néhány százezer forint különbségen bukott meg az üzlet. Ha igazán akarták volna, akkor kifizetik a kért összeget. Christensen nem jobb bokszoló, de erősebb nálam, én meg világbajnokként nem megyek ki nyúlnak – érzékelteti a dán-vonal hátterét.

A visszavonulásáról felröppent pletykákat azonban cáfolja Viktória, bár véleménye szerint a magyar profibokszban uralkodó állapotok elkeseredésre adnak okot, kicsit szkeptikus is jövőbeli lehetőségeit illetően.

- Nemrég százezer forintot fizettem ki a licenchez szükséges orvosi vizsgálatért, de lehet, feleslegesen, elképzelhető, hogy nem is lesz meccsem az idén. Ha értelmes feladatot kínálnak tisztességes pénzért, akkor bármikor neki tudok állni a felkészülésnek, hiszen folyamatosan edzésben vagyok. Az edzősködés mellett én is elvégzem az Aradi Vendel által előirt munkát. Az igazság azonban az, hogy jelenleg nem nagyon látok lehetőségeket. Tavaly májusban védtem meg a vb-övemet, de mindjárt letelik az egy év, s utána elveszik a címet. Aztán ha már nem leszek világbajnok, csak jóval kevesebbet ajánlanak majd a meccsekért. Egyszóval: kényszerpálya.

Ökölvívó karrierjét leszámítva azonban a földrajz – testnevelés szakos tanári diplomával is rendelkező bunyós nem panaszkodik, kialakult a baráti köre, élvezi az életet, teljesen felvette a budapesti, pörgős tempót. Tanítványai szeretik, elismerik, teltházzal mennek tréningjei. Bár az első időkben kicsit szokatlan volt számára, hogy míg Nyíregyházán kung-fu- és kickboksz világbajnokokat edzett, addig a fővárosban merőben más helyzettel találta szemben magát.

- Budapesten az emberek egy része csak szórakozásból jár edzésre. Eltelt egy kis idő, míg megtaláltam velük a hangot, s külön tudtam választani a versenysportolókat a hobbistáktól. A lényeg, hogy mindenki megkapja azt, amiért lejön edzésre – érzékelteti szemléletváltását a kereskedelmi tévékben műsorvezetőként is feltűnő szabolcsi lány. - Nagyon élvezem, hogy egy jó közösségbe tartozom! Érdemes foglalkozni a fiatalokkal, akik nem a drogot, az italt, hanem az egészséges életmódot választják. Van céljuk az életben, s ezek megvalósításához én is igyekszem hozzátenni a magam részét. Ez nekem is örömet okoz, teljes mértékben elégedetté tesz. A tanítványaimtól kapott tisztelet többet ér minden csillogásnál!

Balogh Zoltán