Nagy Lajosnak egy élet is kevés a törlesztéshez

A rendszerváltás utáni magyar profiboksz kezdeti időszakában is megadták a módját a gálák rendezésének: Nagy Lajos 1994 májusában, a budapesti Hiltonban meccselhetett Michelle Dahmani ellen az IBF interkontinentális könnyűsúlyú bajnoki címéért. A csata döntetlennel zárult, így a helvét bunyós megtartotta övét, az Erdélyből áttelepült ökölvívónak pedig maradt az a dicsőség, hogy magyarként ő küzdhetett elsőként nemzetközi profi címért. „Nem éreztem jogosnak a döntetlent, hiszen sima mérkőzés volt. Mostanában a hazai rendezésű gálákon a magyar versenyzőket sokkal kisebb különbséggel is kihozzák győztesnek” – emlékszik vissza Nagy Lajos élete első címmeccsére, ahol beugróként, egyhetes felkészülés után állt helyt.

Persze, előtte történt egy s más, az öklöző sem rögtön a csillogó-villogó Hiltonban kezdte karrierjét. A sportággal 15 éves korában, Nagyszalontán ismerkedett meg, utánpótlás-vonalon bajnoki döntőkig jutott, felnőttként azonban inkább a második kategóriát képviselte. Súlycsoportjában akkoriban olyan világklasszisok képviselték a román élvonalat, mint Vastagh Ferenc, Daniel Mairan vagy Liu Mihai. 1988-ban kishatár átlépővel Magyarországra érkezett, vissza azonban már nem tért szülőföldjére, maradt az anyaországban. Egzisztenciát akart építeni, nem tervezte, hogy folytatja az ökölvívást, ám miután kiderült, hogy Nyíregyházán működik klub, újra elcsábult.

1988-1991-ig tartott magyar amatőr korszaka, keményen megszorongatta a hazai menőket, az akkor fénykorát élő, rendkívül technikás Szűcs Lászlótól csak 3:2-es, vitatható pontozással szenvedett vereséget az ob-n. A következő országos bajnokságon már nem is engedték rajthoz állni, a mérlegelés után szóltak neki: bocs, öreg, állampolgárság híján most mégsem indulhatsz!

S ha már az állampolgárságnál tartunk, határon túlról származó magyarként Nagy Lajos tökéletesen tisztában van az anyaországon kívül rekedtek helyzetével. A témáról azonban csak szűkszavúan nyilatkozik. „Mindkét oldalon rossz tapasztalataim vannak. Amikor átjöttem, azt hittem, végre magyar lehetek. De az itthoni magyaroknak mi románok, míg odaát hazátlanok, bozgorok vagyunk. Sajnos a hátam mögött mai napig elhangzik: román!

Profi karrierje 1991-ben igen rendhagyó módon indult, már leszámolt az ökölvívással, amikor felvetődött, mégis csak lenne egy meccs számára. A bunyóhoz mit sem konyító barátja segítségével készült fel, a cimborát „edzőnek képezte ki”, megtanította, az ütéskombinációk gyakorlásánál hogyan tartsa a fogadókesztyűt. Menedzsere, a bécsi Ernts Geyer nem kényeztette el, felhozó ellenfélnek szánta, legtöbbször pozitív mérlegű öklözőkkel szemben „dobta piacra”. „Kijártam az iskolát, olyan is megtörtént, hogy a német Stefan Schramm ellen megnyert mérkőzésem után ugyan az én kezemet emelték a magasba, végül mégis csak döntetlen került a jegyzőkönyvbe, s a mai napig ez szerepel a boxrec.com adatbázisban.”

Nagy Lajos később Győry József gyámsága alatt folytatta s jutott el a már említett IBF-interkontinentális ütközetig. Később magyar bajnoki címet szerzett, majd 1995-ben, az olasz Sauli ellen újra próbálkozott az IBF-nél, élni azonban akkor sem sikerült a lehetőséggel.

„Itt megint egy hetem volt a felkészülésre” – gondol vissza második nagyobb sanszára. „Később bokszoltam Colin Dunne és Gianluca Branco ellen is meccseltem, ám ezeket elvesztettem, viszont Szerbiában és Olaszországban is hoztam olyan csatákat, ahol előzőleg nem rám osztották a győztes szerepét. 1999-ben a Tornyai Tamás ellen megszerzett magyar bajnoki övvel zártam pályafutásomat. Világéletemben munka mellett bokszoltam, voltak pillanatok, amikor hittem benne, hogy akár komoly eredményeket is elérhetek a profik között, de az élettől kapott pofonok mindig visszahoztak a realitás talajára.”

A versenyzői múlt felidézése után az edzői munkásságról beszélgetünk, kiderül, a 40 éves tréner már ifjú korában belekóstolt a szakmába, s maximalizmusát az edzői pályán sem hajlandó alább adni. Először Miló Viktóriát segítette nemzetközi övhöz, a páros egészen a világbajnoki címig jutott. „Amikor elkezdtük a közös munkát az volt a cél, hogy Viki világbajnok legyen. Ez sikerült, címét többször megvédte, úgy gondolom, kihoztam belőle a maximumot, elérte, amire képességei predesztinálták.”
Nem megyünk el szó nélkül a nagy vihart kavart, sok vitát kiváltó Csábi-Miló csata mellett sem, kikérem Nagy Lajos véleményét, hiszen egykori tanítványa a mai napig biztos abban, hogy ő nyerte a találkozó. „Szerintem sincs másként, nagyon sokszor visszanéztem ezt a mérkőzést, megszámoltam a tiszta találatokat, s ezek alapján Viki nyert” – osztja meg gondolatait, de nem kerüli meg a Milóval való szakításra vonatkozó kérdést sem. „Viki belefásult a nyíregyházi életbe, mindenképp kellett a váltás, amivel én teljesen egyetértettem. Elfáradt a kapcsolatunk, sokat vitatkoztunk, én is úgy gondoltam, nincs értelme a folytatásnak. Másként láttunk dolgokat, megértettem és elfogadtam, hogy Vikinek a médiaszereplés szempontjából is előnyösebb, ha Budapestre költözik. Ma már teljesen „kívülről” nézem a meccseit, jó érzés, amikor látom, hogy azt csinálja, amit tőlem tanult, de amikor olyanokat hallok, hogy három hét alatt Pesten tanult meg balfelütést ütni, az egy kicsit rosszul esik.”

Kellemesebb téma felé evezünk, köztudott, hogy a másik, szintén kiemelkedő eredményt elért tanítvánnyal, Mészáros Andrással szinte apa-fiú kapcsolatot ápol a tréner, maximális a bizalom mindkét irányban. „Tudom, keményen hangzik, de nem a jövő világbajnokát láttam benne, s ezt neki is megmondtam. Azért kezdtem el vele foglalkozni, mert megfogott a hihetetlen elszántsága. Ha azt mondom, fel kell mennie az égbe, nem azt kérdezi hogyan, hanem hogy milyen magasra? Rendkívül tisztességes, becsületes ember, aki mindig jó kedvvel jön edzésre.”

Nagy Lajos soha nem felejti el első profi meccsüket sem, ma is mosolyogva emlékszik a Surman Zoltán elleni debütálásukra. „Veres Laci kérdezte, nincs-e 60 kiló környéki bunyósom? Mondtam, van egy 57 kilós kezdőm, akinek amatőr meccse is alig volt. Laci azt tudakolta, kibír-e két menetet, mire azt feleltem, még többet is, de ha megveri „Surit”, ne legyen köztünk harag. Hangos nevetés volt a válasz.”

Nagy Lajos Mészáros első mestervizsgájaként nem a Nagy Zsolt elleni győztes WBO-interkontinentális címmeccset említi, úgy véli, a Ladányi Csabával szembeni, magyar bajnoki ütközetben volt legmotiváltabb bunyósa. Természetesen a Merdov elleni vesztes mérkőzést is kommentálja az edző. „Kijöttek András magánéletbeli gondjai, nem tudott csak a feladatra koncentrálni. Ám más is volt, nem akarok nagyképűnek tűnni, de amikor megláttam a videót Merdovról, már akkor éreztem, gond lesz. Látszott, az ukrán kemény, 182 centi magas, szívós, jó tempójú bunyós, tudtam, ez abszolút nem fekszik Bandinak, az fogja elvinni az energiáját, hogy közel kerüljön az ellenfélhez. Sajnos, így is történt.”
Nagy Lajos támogatta kedvenc bunyósa azon döntését is, hogy a hazai langyos vizet elhagyva Amerikában próbálja ki magát, hiszen egy esetleges kinti jó szereplés edzői szempontból is siker lett volna, s motivációt adott volna a nyíregyházi srácoknak. Ám a karrier nem jött össze, többek között „Ragadozó” sérült térde sem volt alkalmas a kiugró eredmény elérésére, aki így hazatért, a páros pedig újra a közös munkát tervezgeti. „Törhetem a fejem, hogyan tovább, mert elég kilátástalan itthon a profi ökölvívás. Szeretnénk egy nyíregyházi gálát tető alá hozni, ahol Bandi lenne a főszereplő, de konkrétum még nincs, hiszen minden valószínűség szerint műtét, majd rehabilitáció vár öklözőmre.”

Nagy Lajos 40 esztendejével fiatalnak számít az edzők között, ám mégis tekintélyes múlt áll mögötte, melyet sikerek, kudarcok egyaránt jellemeztek. Tervei vannak az ökölvívásban, a profik között férfi világbajnok edzője szeretne lenni, de az amatőröknél is minél több nyírségi magyar bajnokot, válogatottat szeretne nevelni, aki közül reméli, valaki az olimpiai részvételig is eljuthat. „Örülök, hogy a sors úgy alakította, hogy az ökölvívásban dolgozhatok. 15 éves korom óta élek benne, nagyon sokat kaptam, úgy gondolom, már valamit adtam is vissza, de azt hiszem, az egész életem kevés lesz a „törlesztéshez”.

Balogh Zoltán