A feszültség nagy volt, és talán ez kihatott a korábbi bajnok Shane Mosley teljesítményére is, aki az első menetet, a várakozásokkal ellentétben, simán elveszítette. Ugyan az első másodpercekben szépen beköszönt két óriási testütéssel, ám onnantól mintha elvágták volna, mindenközben Cotto balegyenesei szinte mindig célba értek, ami az egész küzdelemre jellemző volt. Mosley viszont sokáig kereste önmagát, mert nem sikerült felvennie szokásos ritmusát, ezért a két bokszoló között lényegében észrevehetetlen volt az előrevetített sebességkülönbség.
A második körben Mosley valamelyest jobban elkapta a fonalat, és nagy küzdelem alakult ki. Ekkor egyértelművé vált, hogy ebben a csatában két offenzív harcos bokszol, és nem várható egyiküktől sem igazi taktikai játszma, Mosley a rá jellemző játékosabb stílus helyett minden ütését igyekezett megrángatni.
Mosley a nyitómenet után megnyerte a következő két kört, ám ezután Cotto dominanciával telt az idő, mert a ricói pontosabb volt, és jól használta a testütéseket is, ami Mosleyt arra késztette, hogy kerülje a közelharcot. Ezt viszont fogásokkal igyekezett véghezvinni.
Az amerikai a 7. menettől kezdett magára találni, javított lábmunkáján, és sikerült felvennie azt az ütőtávot, ahonnan hatásosabban bokszolhatott. Ám az igazi fordulópont a 9. menetben következett el. Cotto a menet elején bekapott egy kiváló testütést, amitől feltételezhetően beszorult a levegő, de nem ment le, azonban mindez látványos kondícióvesztéssel járt. Cotto hátrálni kényszerült a menet egészében, és csak a szerencse, vagy Mosley (44 győzelem - 5 vereség) pontatlansága miatt nem szenvedett idő előtti t.k.o vereséget. Cotto agóniája a 10. menet végéig tartott, ám ekkor egy komoly adok-kapok szituációból ő jött ki jobban.
A következő egálszagú menet után az utolsó körben Cotto csak a biztos túlélésre figyelt, mert bizonyára megtudta a pontozólapok állását, miközben Mosley igyekezett egy ütéssel befejezni a küzdelmet. A végeredmény ennek fényében nem volt meglepetés, 115-113, 115-113, 116-113, vagyis egyhangú pontozás a WBA címét védő Cotto javára.
A fiatal Cotto (31 győzelem - 0 vereség) győzelme nem volt érdemtelen, habár biztosan lesznek olyanok is, akik másképp látták a küzdelmet. Mindenesetre a mérkőzés nagyon szoros volt, és mindkét ökölvívó az utolsó centig megszolgálta a mesés fellépti díját, ezért is kaphatta ez az írás a „nem Mosley vesztett, Miguel Cotto nyert” címet.