Cséffalvay Péter: kicsit egyedül maradtam

- Honnan értesült Kovács Attila és a hamburgi Arena Promotions közti tárgyalásokról?
- Kizárólag a sajtóból tudtam a dolgokról – érkezett a válasz Cséffalvay Pétertől.

- Meglepte?
- Fejbe vert, teljes mértékben. Meglepődtem, mert én Attila sérülése miatt vállaltam be a szombathelyi gála kéthetes csúsztatását is, ami kétmillió forintos plusz költséget jelentett. Sajnos akkor már csak a ballagásra eső hétvége maradt számunkra, meg is kaptam érte a támadásokat, hogy nem volt hirdetve az esemény. De igen, volt hirdetve, csak az eredeti, kéthéttel korábbi időpontra. A másodiknál már természetesen voltak nehézségeink. Mindent megtettem, hogy Attila megvédhesse világbajnoki címét, azt hiszem, az ellenfélválasztásnál sem vallottunk szégyent, Frazier legyőzése pedig jócskán emelte Attila ázsióját. Nagyon mélyen a zsebünkbe kellett nyúlnunk, Fraziernek magyar szinten irtózatosan magas fellépti díja volt. De amúgy sem lett volna más lehetőségünk, mert az amerikai után következő ellenfélnek, már háromszor annyit kellett volna fizetnünk. Meg volt határozva, hogy kivel kell bokszolnunk, nem hozhattunk ide akárkit. Mi megtettünk mindent, hogy Attilának esélye legyen megvédeni az IBO világbajnoki övét. Ha ettől elzárkózunk, ma nem beszélhetnénk arról, hogy Kovács Attila világbajnok. Ezek után, persze hogy meglepődtem, amikor azt olvastam, hogy Kovács Attila a német Arenával tárgyalt.
- Az IBO nagyváltósúlyú világbajnoka Pro-Box-bunyósként is kipróbálhatta volna magát külföldön, komoly kihívás érkezett az ausztrál Sam „King” Soliman menedzsmentjétől.
- A megkeresés Attila szombathelyi mérkőzésének eltolt időpontja előtt érkezett, de nem akartam tudomására hozni, hogy ne zavarja meg a felkészülését. De mint ahogy ő is elmondta, már a szombathelyi ringben közöltem vele: utazunk Ausztráliába! Aztán az események furcsa fordulatot vettek, a tudtunk nélkül Attila menedzsere, Karakó István tárgyalt az ügyben.

- Honnan szerezhetett tudomást Karakó István a Pro-Box címére érkező, titokban tartott e-mailről?
- Fogalmam sincs róla. Bizonyítani ma már nem lehet, de rajtam kívül maximum két ember, a közvetlen munkatársaim tudhattak a levél létezéséről, tartalmáról, senki más.

- Maradjunk még az ominózus e-mailnél, laptársunk, a profibox.hu közzétette a levelet, s annak fordítását. Ez a teljes dokumentáció?
- Szó sincs róla, de mindezidáig - mert nem szeretek a sajtón keresztül üzengetni -, nem beszéltem a történtekről. Ám most már annyi vád és támadás ért, hogy úgy éreztem, nekem is el kell mondanom, mi történt valójában. A Karakó István válaszát közlő levélből kimaradt, hogy Attila, mint az IBO-világbajnoka, az ausztrálok által kínált pénzért nem hajlandó elhagyni az országot, mert annyit itthon is bármikor megkereshet, és élvezheti a hazai pálya előnyét is. Továbbá az is, ha meggondolnák magukat, és jelentősen emelnének a kínált összegen, akkor tárgyalhatnának a folytatásról. Ezek után Karakó István e-mailjére, egy udvarias, de határozottan elutasító válasz érkezett. Attila nem fogta fel, hogy én mindig gentleman módjára viselkedtem vele, nyilatkozataiban még a mai napig tekergeti ezt az ausztrál történetet. A szombathelyi mérkőzés után abban maradtunk, hogy két nappal később Attilával és menedzsmentjével leülünk tárgyalni, s megbeszéljük Solimanék kihívását. Ezek után Attila tizenkét napig elérhetetlen volt, még a saját edzője sem tudta, hol tartózkodik. Igaz, hogy a gála után nem tudtam Attilát teljes mértékben kifizetni, de az összeg közel fele már egy nap után rendelkezésére állt volna, s ezt fel is ajánlottam neki. Most már sejtem, miért nem fogadta el, mi állhatott a dolgok mögött, hiszen a kifizetés késlekedése jó hivatkozási alap volt számára.

- Ezek után mikor került sor a Soliman-kihívás megbeszélésére?
- Érdekes volt, hogy amikor végre le tudtunk ülni tárgyalni, egyedül az edző, Lévai Pista fogta fel, hogy ez mekkora lehetőség egy 33 éves bokszoló számára. Ráadásul verhető is lett volna az ellenfél. Attila azonban közölte, ő nem tudja bevállalni a meccset, mert az egészsége fontosabb. Elmondtam, nem értek egyet vele, nem szabad elszalasztani egy ilyen lehetőséget, de ha úgy gondolja, megpróbálom eltolni a meccs időpontját, mert a hozzánk érkező e-mailben az ausztrálok erre is lehetőséget adtak, hiszen mi választhattuk volna meg az időpontot. Megírtam nekik, hogy Attila orrműtétje miatt kicsit csúszna a mérkőzés, de természetesen állunk elébe. Ám semmilyen választ nem kaptam, ugyanakkor a sajtóban egymás után jelentek meg cikkek arról, hogy Soliman súlyproblémái miatt marad el a mérkőzés. Semmit nem értettem, csak néztem, s küldtem megint egy e-mailt Ausztráliába, ám hiába vártam a választ. Ezután éppen a monokli.com-on nyilatkozta Attila, nem érti, miért jövök én Soliman meccs lehetőségével, mikor az már rég tárgytalan. Persze - ellenben velem -, akkor ő már mindent tudott. Ezután egy nap három e-mailt is küldtem az ausztráloknak, legyenek szívesek, világosítsanak fel, mert a magyar sajtóban olyan hírek jelennek meg, melyek versenyzőjük súlyproblémáit hozzák fel a meccs meghiúsulásának okaként. Ekkor jött a válasz: „az ön emberének mi már mindent megírtunk.” Micsoda, milyen emberemnek? Visszaírtam, hogy nekem semmilyen emberem nincs, nem is kaptunk választ. Erre küldték el a Karakó Istvánnal folytatott levelezésüket.
- A Pro-Boxnak valóban opciója van Kovács Attila következő mérkőzésének szervezésére?
- Természetesen, mindenkivel egy mérkőzésre, plusz opcióra szóló szerződést kötöttünk. Azóta semmilyen változás nem történt, nálam vannak a dokumentumok, nem tudom, honnan veszi Karakó István, hogy megszűnt az opciónk.

- Ön mikor beszélt személyesen Kovács Attilával?
- Nagyon régen. Nem voltam itthon, amikor a kifizetése megtörtént, de direkt előre hoztam, hogy ne kelljen várnia, míg megjövök. Ő azóta nem keresett, ám amikor korábban beszéltem vele, még akkor is végig tagadta, hogy bármit is tudna az egész ausztrál ügyről. Azt mondta, ez Karakó István magánakciója volt. Azért ha valakinek a menedzsere intézkedik, az vállalja már fel a dolgok ódiumát. De ha esetleg az első pillanatban nem is tudott volna róla, miután felvilágosítottam, elétettem a papírokat, le kellett volna állítani a menedzserét. A gyerekmesékből már kinőttem. De az is hozzátartozik az igazsághoz, hogy június 26-án este kaptam Attilától egy sms-t, melyben arról értesít, hogy jövő hét csütörtökön végzik el az orrműtétjét.

- Van-e a Pro-Boxnak edző, versenyző, munkatárs felé bármilyen tartozása?
- Igen, van, de senki elől nem bujkálunk, folyamatosan egyeztetünk, mindenki számára elérhető vagyok telefonon. Lévai Istvánnal és Miló Vikivel szemben van még restanciánk, de a jövő héten ezek az összegek is kifizetésre kerülnek. Attila hozzáállása ebben az ügyben is érdekes volt, felajánlotta, nem viszi el a pénzét, fizessük ki előbb a többieket, erre másnap interjúban azt nyilatkozta, vele szemben még nem rendeztük a tartozást. Ezek a dolgok nagyon elgondolkodtatják az embert, pláne azután, hogy Karakó István azóta is pocskondiázza a Pro-Boxot.

- Túl vannak két gálán, de tervben volt egy júniusban, Szlovákiában megrendezésre kerülő esemény is. Most a hónap végét írjuk, de nincs hír semmilyen Pro-Box rendezvényről.
- Igen, terveztük, de nem lesz gála. Úgy érzem etikusnak, hogy amíg minden tartozást nem rendeztünk, addig nem foghatunk bele egy új gála szervezésébe. Szeretném tisztességesen lezárni a függőben lévő ügyeinket, s csak utána lehet szó bármilyen folytatásról. Eldöntjük, megyünk-e tovább vagy sem. Őszintén megmondom, nagyon elvette a kedvemet a huzavona. A világon senkitől még egy pozitív hozzászólást sem kaptunk, hogy másfél hónap alatt a semmiből szerveztük meg a pápai gálánkat, majd két hónapra rá, a szombathelyit. Ezek a rendezvények pedig nem kevés pénzünkbe kerültek, nem tudom, ezek után nekem van-e bármilyen szégyellnivalóm?
- Négyen alapították az istállót, megkapta társaitól azt a segítséget, amit elvárt volna?
- Ezt inkább belső ügyként kezelném, de egy mondatban: nem az történt, amit a kezdésnél megbeszéltünk, kicsit egyedül maradtam.

- Családos ember, nem vonták kérdőre a szerettei, hogy miért öli a pénzét és energiáját egy profiboksz vállalkozásba?
- Dehogynem! De a nejem tisztában volt a dolgokkal, hiszen előtte már négy évet eltöltöttem a profibokszban. Maradjunk annyiban, az én felelősségem a történet, tudtam, mibe kezdek, amikor felvállaltam a dolgokat. Talán az is volt a baj, hogy a négy Pro-Box alapító közül egyedül én voltam tisztában a ránk váró nehézségekkel. Ám az ökölvívók miatt, nosztalgiából bevállaltam a folytatást, segíteni akartam, hogy ne törjön ketté a karrierjük. De volt egy kikötésem, amiről kevesen tudnak, azt mondtam: nézzük meg, hogy mennek a dolgok, két gálát vállalok.

- Lehet nosztalgiából, érzelmektől befolyásolva üzleti alapú vállalkozást működtetni?
- Egy másodpercig nem hittem, hogy üzletileg rentábilis lesz a Pro-Box. Azt mondtam, ha az első évben nullára ki tudom hozni a vállalkozást, akkor megemelem saját magam előtt a kalapomat.

- Hol van most az a képzeletbeli kalap?
- Lenn, a földön.

- Ez akár végszónak is megtenné, de ne zárjuk le ilyen negatívan a beszélgetést. A vállalt két gála már lement, merre tovább, gondolkodik még, vagy már megszületett a döntés?
- Bennem már megvan a döntés.

- Mikor hozza nyilvánosságra?
- Miután minden függőben lévő ügyet lerendeztem, nem szeretném, ha bárki köpködne utánam. Az azonban biztos, ha valamilyen oknál fogva mégis a folytatás mellett döntenék, egy teljesen átalakított csapattal, új szemléletmóddal vágnék bele a folytatásba. Magyarországon az egy promóciós gálák ideje lejárt, olyan pici a piac, hogy csak nyílt rendezvényeket szabad szervezni. Ez azt jelenti, hogy több promóciónak kellene vállalnia a költségeket, s az istállók kiemelkedő versenyzőit egy gálára kellene összehozni. Csak összefogással maradhat fent a Magyarországon a profiboksz.

Balogh Zoltán