- Kezdjük az elején, mi volt a gond a fogyasztásoddal, hiszen két nappal a wolverhamptoni mérkőzésed előtt éppen a monokli.com-on nyilatkoztad, hogy minden rendben a súlyoddal?
- Igen, valóban így volt. Azt gondoltam, nagyon jó a súlyom, de nem azon a mérlegen mértem, amin szoktunk, s ebből adódott a probléma. A mérkőzés előtt 48 órával még három kiló volt rajtam, ami nagyon sok, így a mérlegelés napján és az előtte lévő napon is egy-egy órát kellett intenzíven futnom, hogy hozni tudjam a nagyváltósúlyt. Ez elég sokat kivett belőlem, nem ehettem, nem ihattam.
- Fejben megfogott, hogy közvetlenül a meccs előtt még a plusz kilók leadására is koncentrálnod kellett?
- Nem, ezzel nem volt semmi gond, még tudat alatt sem fogott meg.
- Akkor egyetértünk abban, hogy tisztességes felkészülés után, a szokásoshoz képest plusz egy kiló leadása nem mehetett a teljesítmény rovására?
- Így van, semmi problémám nem volt a fogyasztással, igaz, hogy a végén sokat kellett leadnom, de ennek én a mérkőzés folyamán nem éreztem hátrányát.
- Fogyasztás-kérdés kilőve, térjünk át a Portman elleni meccsre. Már az első menetben tanácstalannak tűntél.
- Valóban így volt, az az igazság, hogy nem ismertem a srácot, nem láttam róla felvételt. A mérlegelésen szembesültem azzal, hogy egy jó alkatú, hosszú kezű srácról van szó. Laci sem volt biztos benne, hogy ezzel a sráccal meccselünk, de a mérlegelés után már tudta, kiről van szó, s azonnal vágta a stílusát, s azt is, mit kell ellene bokszolnom. Nem voltam kész a srácból, a „hosszú kézhez” s a fordított alapálláshoz hat menet kellett, hogy átlássam a dolgokat.
- Hosszú kar, fordított alapállás, sok mozgás, ennél a fickónál minden együtt volt, amit utálsz.
- Portman jó bunyós, szent meggyőződésem, hogy meg is nyerte az első hat menetet, de talán a hatodik már szorosabb volt. Az azért tudvalévő rólam, hogy ennél nagyobb hátrányból is fordítottam már, s fejeztem be kiütéssel mérkőzéseket.
- Az edződ, Veres László folyamatosan biztatott, hogy próbálj közelebb menni, s többet ütni, ám ezeket az utasításokat nem igazán tudtad végrehajtani. Többször, szinte beleestél az ütésindításokba, koordinációs problémáid voltak. Ennyire nem érezted a ritmust, s a távot?
- Ez is igaz, nagyon hosszú idő kellett, hat menet, hogy megérezzem a távolságot. Araszolgatva, okosan kellett volna közel mennem, nem ilyen nagy távolságról indítani az ütéseket, melyekbe rendre beleestem. Az ellenfélnek volt ideje fogadni az ütéseimet, felkészülni a válaszra.
- Az már az első menet után látszott, hogy a jobb szemöldököddel történt valami, amit a szünetekben folyamatosan kezeltek, de mi történt a hatodik menet vége felé, amikor is a bíró beszüntette a mérkőzést?
- A meccs után láttam, hogy a nagy szakadás mellett van két apróbb is, úgy gondolom, ezek mind fejeléstől, hozzáteszem, nem szándékostól keletkeztek, csakúgy, mint a végleges, komoly szakadás, amikor nagyot koppant a fejünk. Ekkor éreztem, ha nem tudok nagyot alakítani, s a bíró meglátja a sérülést, véget vet a meccsnek. Az ötödik menet végét meg is hajtottam nagyon, tudtam, ilyen állapotban nem sokáig húzhatom. Kijelenthetem, a bírónak igaza volt, amikor beszüntette a mérkőzést, mert az ő feladata az, hogy védje a versenyző egészségét. Ezt ő megtette, nem követett el hibát, nagyon is mellettem állt, nem engedte, hogy még komolyabb sérülést szedjek össze.
- Sportszerű, hogy nem a bíróra fogod a vereséget.
- Nincs értelme mellébeszélni, örülök, hogy így állt a mérkőzéshez, s tisztességesen, a felek érdekeit szem előtt tartva vezette azt. Egyébként azt hiszem, meg tudtam volna fordítani a meccset, mert úgy éreztem, az ötödik menetben egy ütéssel megfogtam, s akkor talán mintha az önbizalmából is vesztett volna, de jött az a szerencsétlen fejelés.
- Mi lett volna a nyerő taktika a hatodik felvonást követően?
- Felőröltem volna, kondícionálisan biztos, hogy jobb erőben voltam. Valószínűleg fogyni kezdett volna, én pedig jól bírom a végét. Persze, nem mentegetni akarom magam, hiszen most már mondhatok bármit, de egy a lényeg, októberben visszavágót bokszolok a sráccal! Akkor bebizonyítom, hogy meg tudom verni!
- Budapesten lesz a mérkőzés - hiszen nemrég nyilatkoztad, hogy szeptemberben lehet, hogy itthon bokszolsz - vagy külföldön vágsz vissza Portmannek?
- Mindenképpen Angliában bokszolunk, s ez nem gond, mert nagyon közel áll hozzám az angol közönség. Wolverhamptonban sem volt problémám, sem a közönség, sem a bírók nem voltak ellenem, mindenki tette a dolgát. Kialakult egy szerencsétlen helyzet, ami után befejezettnek nyilvánították a meccset, de az októberi visszavágóra keményen felkészülök. Most már tudom, nekem kell irányítanom, űzni, hajtani az ellenfelet, s akkor visszaszerezhetem az övemet!
Balogh Zoltán