Nagy „Hóhér” József: a hibáimért vállalom a felelősséget!

- A hírek szerint nem sikerült a fogyasztásod az Inkin elleni meccsre, még a helyszínen is szaunáznod kellett, hogy hozni tudd a nagyközép súlyhatárát.
- Valóban így volt, nem a legjobban sikerült a fogyasztás, egy hónap alatt nagyon sokat kellett leadnom, de ez teljes mértékben az én hibám – kezdte a veretlenségétől megfosztott bunyós. – Még pénteken is kétszer kellett szaunáznom, úgy tudtam hozni hajszálpontosan a 76,20-at. Sokat hagytam a végére, de nem volt zökkenőmentes a felkészülésem sem, belejátszottak magánéleti problémáim is, ám nem akarom erre fogni a vereséget. Inkin azon az estén jobb volt nálam.

- Mennyire lepett meg az orosz, szolgált-e valami extrával, amire nem készültetek fel edződdel, Máté Attilával?
- Nem tudott újat mutatni, tudtam, mit várhatok tőle, tisztában voltam vele, hogy nem a legutolsó, de nem is a legjobb bokszoló a nagyközépsúlyban. Ha a felkészülésem és a fogyasztásom is rendben lett volna, máshogyan is alakulhatott volna a mérkőzés. De sajnos, nem így történt. Tudom, most az emberek azt gondolják, hogy Nagy Józsi összekerült egy erősebb ellenféllel, s rögtön ki is kapott. Szeretném minél hamarabb elfelejteni a meccset, amely azért rengeteg tanulsággal szolgált számomra. Tudatosult bennem, hogy címmeccset egyhónapos felkészüléssel, fogyasztási problémákkal együtt nem lehet büntetlenül megúszni.
- Felmerült benned, hogy esetleg súlycsoportot válts?
- Igen, de akkor elveszíteném minden, eddig megszerzett címemet, s a félnehézsúlyban elölről kezdhetnék mindent. Így maradok, s normálisan fogok fogyasztani, 85 kilónál fentebb nem engedem a súlyomat.

- Akkor megszűnik a 16-17 kilós túlsúly?
- De meg ám!

- Egy tökéletes formában lévő Nagy József mivel foghatta volna meg Inkint?
- Mint mondtam, biztos, hogy nem kaptam volna ki az 5. menetben TKO-val. Amúgy abszolút nem éreztem jogosnak a bírói döntést, nem voltam megfogva, de mivel Inkin címvédőként hazai pályán bokszolt, tudtam, ez is benne lehet a pakliban. Ha erőnlétben ott vagyok, belharcban megfoghattam volna, a hirigelés nem áll tőlem távol, talán fel tudtam volna őrölni. Nem mondom, hogy megvertem volna, de egy szoros meccs lehetett volna. Akkor Németországban is azt mondhatták volna, igen, Nagy Józsi nem hiába kapott lehetőséget.
- Az elmondattak alapján, úgy érzem, maradt benned „némi” hiányérzet.
- Nagyon sok! Nem akarok kibúvókat keresni, de öthéttel a meccs előtt szóltak, hogy lenne egy ilyen lehetőség, vállalom-e? Több időre lett volna szükségem, s még benne van az is, hogy előtte öt hónapig nem bokszoltam. De az élet megy tovább, ám a hibáimért vállalom a felelősséget, hiszen követtem el rendesen.

- Merre tovább?
- Azt tudom, hogy menedzserem, Cséffalvay Péter sem döntötte el, folytatja-e tovább, vagy sem. Én is várakozó állásponton vagyok, nem akarok már egyik istállótól a másikhoz szerződni, húsz éve csinálom a bunyót, kicsit belefáradtam, hogy mint egy rongybabát, úgy dobáljanak. Most mindenképpen pihenni szeretnék, fel kell dolgoznom a felkészülést és a meccset is, nem könnyű megemésztenem, hogy elvesztettem a veretlenségemet. Egyszerűen nem akarok most gondolkodni a folytatáson, jelen pillanatban nem akarok foglalkozni a bunyóval. Ha döntök, közölni fogom mindenkivel, de mindenekelőtt a monokli.com-mal.


Balogh Zoltán