Rajkai Adrián értékelte a nehézsúlyú címszerzését

- Hogyan értékelnéd szakmai szempontból a galántai győzelmed?
- Nagyon értékes a karrierem szempontjából ez a győzelem, mert végig higgadt tudtam maradni, és nem bokszoltam ész nélkül. Sőt, kifejezetten ésszel bokszoltam, ezért is sikerült nyernem. Bevallom őszintén, én magam sokat tanultam Popovics Tamás néhány héttel ezelőtti vereségéből. Ha mindjárt az elején leállok Schmell Attilával verekedni, könnyen padlón végezhettem volna, mint Popovics. Lehet, hogy ha nincs az ő veresége, leállok én is hülyülni, ami nagy hiba lett volna az én szempontomból.

- Ha emocionális szempontból tekintesz vissza az egy héttel ezelőtti történésekre, mit tudsz mondani?
- Nagyon nagy örömet éreztem, aki ott volt, és látott, annak nem kell magyaráznom az érzéseimet. Izgalmas, látványos mérkőzésein, szakmailag sikerült megoldanom a feladatom, és ez olyan boldogságot jelentett, amit szavakkal lehetetlen visszaadni. Komolyan gondolom, hogy életem eddigi legboldogabb pillanata volt a galántai győzelem. Teljes siker volt, amiből Petrányi Zoltán és Gyugyó bácsi is oroszlánrészt vállalt. Köszönöm nekik ezúton is!

- Meglepett, hogy Schmell Attila az első pillanatban neked ugrott, hogy kiüssön?
- Nem, ez várható volt. Tudod, fontos volt nekem, hogy lelkileg felülkerekedjek azon, hogy ütnek-vágnak, és ne adjam meg magam. Korábban volt olyan, hogy lelkileg nem viseltem el ezt a fajta nyomást, és elvesztettem az egyébként nyerhető mérkőzést. Most viszont megvalósítottuk mindazt, amit Zolival elterveztük.

- Voltál megfogva a nem egész négy menet alatt?
- Talán egyszer éreztem, hogy egy kicsit zsibbad a lábam, de nem volt baj, végig azt figyeltem, hogy mit kell csinálnom. Petrányi Zolival csináltunk olyan páros gyakorlást, amikor kajakra ütöttük egymást, egyszer ő, egyszer én. Ezért tudtam, hogy képes vagyok akár 12 menetet is végigbokszolni nyomás alatt. Vártam, amikor kellett… Vártam, hogy elfáradjon, mert igen kemény volt az a tempó, amit Attila diktált.

- A beszámoló szerint Schmell Attila tovább bírta a nagy iramot, mint arra számítani lehetett. Tényleg akkora az ütőereje ellenfelednek, hogy erre a taktikára rendezkedhetett be?
- Konkrétan akkorát ütött, mint ahogy a ló rúghat! Az volt a szerencsém, hogy mindent kettős fedezékkel védtem, így nem volt pontos ütése. Persze ha pontos egy ütés, nem is kell nagy ütőerő, hogy kiüssük az ellenfelet, de Schmell Attila ütőereje akkora, hogy kettős fedezékben is felborulhattam volna. Azonban idegileg jól bírtam, és kivártam, amíg kiüti magát. Gálfi András mondta az egyik edzésen, hogy ki kell várni a lehetőséget, mert egy címmérkőzés az 12 menet, és nem négy, ezért a döntést sem kell siettetni. Ez is ott mocorgott az agyamban.

- Korábban cirkálósúlyban bokszoltál, ám most nehézsúlyban szereztél címet. Itt is maradsz?
- Jó kérdés. Az a baj, hogy bár nehézsúlyban lassabbak az ellenfelek, de nagyobbat is ütnek. Cirkálósúlyban viszont gyorsabbak. Azonban mindkét súlycsoportban számomra magasak a rivális bokszolók, ezért leginkább a félnehézsúly lenne az ideális. Ettől még valószínűleg visszamegyek cirkálósúlyba.

- Folytatás?
- Erről még semmit nem tudok, még örülök a győzelemnek. Pihenek és lazulok.