Szabó Beáta: álmodni sem mertem ilyen teljesítményről

- Amikor néhány évvel ezelőtt beszélgettünk, s arról faggattalak, miért kezdtél el bunyózni, válaszként azt felelted: hogy magyar bajnokságot nyerjek! Ezt jócskán túlteljesítetted, hiszen 2003-ban begyűjtötted első aranyadat, néhány napja Derecskén pedig az ötödiket.
- Igen, én is sokat gondolok vissza a régi időkre, a múltkor jutott éppen eszembe, hogy már hét éve kezdtem el az ökölvívást, de mégis olyan, mintha csak nemrég vettem volna részt az első edzésen – kezdte Bea. – Amikor először kesztyűt húztam, nem gondoltam, hogy eddig jutok, de arra sem, hogy ilyen sokáig kitartok.

- Tudsz választani az aranyak közül, melyik a legkedvesebb számodra?
- Nem, mindegyik egyformán sokat jelent, a legutóbbi például azért nagyon kedves, mert úgy készültem fel, hogy csak saját magamra számíthattam. Pesten élek, így nem volt olyan ember, aki segíteni tudott volna. Alig tudtam edzeni, az idén mérkőzésem is csak egy volt az ob-ig. Amikor Derecskén megnyertem a Pezdány Edina elleni döntőt, kicsit meg is hatódtam, pedig ez nem jellemző rám. Kijött belőlem a feszültség, de hasonlóan éreztem akkor is, amikor megnyertem az első magyar bajnoki címemet.

- Igen, a derecskei viadalon többször is eltört nálad a mécses, a bemutatkozó- és a döntő mérkőzés után is a könnyeiddel küszködtél.
- Tartottam attól, esetleg nem úgy jönnek össze a dolgok, ahogy szeretném. Itt a már említett felkészülési problémákra gondolok, de aztán úgy voltam vele, már csak azért is megnyerem a bajnokságot. Szerencsére nagyon jól sikerült mindhárom mérkőzésem, de főleg a döntő, álmodni sem mertem ilyen teljesítményről!

- Néhány nappal a rajt előtt érkeztél Debrecenbe, milyen érzésekkel szálltál fel a Nyugati pályaudvaron a vonatra?
- Úgy szálltam fel, hogy nyerni megyek, fel sem merült, hogy „csak” érmet szerezzek. A gondjaim ellenére két hónapja úgy ébreszt a telefonom, hogy én leszek a magyar bajnok! Nagyon meg akartam szerezni ezt az aranyérmet.

- Talán a határozottságodnak, s mentális felkészülésednek is köszönheted, hogy a már sokadszor emlegetett edzésgondok mellett is győzni tudtál.
- Az edzőm, Hutai László is azt mondta a verseny után, hogy fejben nagyon ott voltam. A ringben szinte minden kijött belőlem, amit a hét év alatt tanultam. Minden tartalékomat, energiámat, tudásomat sikerült mozgósítanom! Annak külön örültem, hogy el sem fáradtam, kondival nagyon jól bírtam, igaz, az állóképességi munkát maradéktalanul sikerült elvégeznem.

- Idáig a DVSC női csapata nagy létszámban vett részt az ob-kon, most azonban a DVSC-Derecske bunyósaként egyedül te indultál az országos bajnokságon. Nem hiányoztak a csajok?
- Én ugyanolyan jól éreztem magam, tettem a dolgomat, persze, hiányoztak a lányok, jó lett volna egymásért izgulni. De így is igyekeztem mindent kihozni magamból, nagyon jól esett, hogy ott voltak a csajok, s szurkoltak nekem, remek hangulat volt az egész versenyen.

- Évekig voltál a válogatott első számú 57, illetve 60 kilogrammos versenyzője. A jövőben harcba szállsz a címeres mezért?
- Nem tudom. Az az edzésmunka, amit jelenleg el tudok végezni, nemzetközi szinten nem elég. Hogy az elitbe kerüljek, ahhoz száz százalékosan oda kellene tennem magamat, csak az edzésekkel kellene foglalkoznom. Erre a mai világban Magyarországon nem látok esélyt, ezt nem engedhetem meg magamnak.

- Kicsit provokálnálak: a munkád miatt Budapestre költöztél, ott próbálsz edzéslehetőséget keresni. A DVSC-Derecske versenyzője maradsz-e a jövőben?
- Nem tudom, hogy lesz a továbbiakban, de én nem keresek új egyesületet. Ha úgy alakulna, hogy engem keresnének meg, s nem nekem kellene utána mennem, akkor lehet, kicsit elgondolkodnék a váltáson. De ha a szívemre hallgatok, akkor maradok DVSC-Derecske versenyzője, remélem, még nagyon sokáig!

- Nagyon örülünk, hogy így érzel. Milyen segítségre lenne szükséged klubodtól, ami megkönnyítené a felkészülésedet?
- Nem gondolkodtam ilyeneken, ha problémám van, igyekszem megoldani, eddig sikerült úrrá lennem a gondokon.

- Nagyon talpraesett vagy, bár ez nem meglepetés. Jövőre ob. Arany?
- Persze, mindenféleképpen, úgy gondolom, még van bennem bőven – zárta a beszélgetést nevetve a DVSC-Derecske bunyósa.

Balogh Zoltán
dvscboxing.hu