Rehák: a botrányok nem tesznek jót a sportágnak

Pezsgő thaiboksz élet zajlott a rendszerváltás utáni Magyarországon: az akkori menőket, Tölgyesy Csabát és Rehák Györgyöt minden küzdősport rajongó ismerte, de Kató Mihály és Kunkli Tivadar is hasonló népszerűségnek örvendett. Az 1992-ben megrendezett Rehák-Kató, „A” kategóriás muaythai összecsapás a mai napig klasszikusnak számít a sportág történetében. A 3:0-s Rehák-győzelemmel végződő ötmenetes csatában a felek mindent bevetettek: Kató kívülről jeleskedett, míg Rehák belharcban bizonyult jobbnak.

- Ma is tisztán emlékszem Kató Misi mérkőzés utáni pillantására – emlékszik tragikus sorsú sporttársára Rehák György. - Barátokként váltunk el, sajnálom, hogy már nem kerülhetett sor visszavágóra. Kicsit zavar, hogy mostanában kisajátítják az emlékét. Azok az emberek, akik most marketing célokra használják, nem nagyon mozgolódtak, amikor a baleset után haza kellett hozni a holttestét Thaiföldről, s a temetéséről kellett gondoskodni.

Rehák György most sem csomagolja selyempapírba véleményét, mentalitása az évek során mit sem változott, úgy tartja, szemtől szembe, akárcsak egykor a ringben. De nem csak jelleme maradt a régi, a külső is „ugyanaz”: 42 évesen sincs rajta egy deka súlyfelesleg, talán csak az arca lett markánsabb kicsit, simán benevezhetne egy thaiboksz-, vagy akár egy K-1Max küzdelemre. Persze, eszében sincs visszatérni, nem gondolkodik újabb karrierépítésen, bár amikor látja a teltházas japán K-1 MAX gálákat, néha eszébe jut, születhetett volna kicsit később is.

Mielőtt azonban továbbmennénk, kanyarodjunk vissza a monokli.com-on néhány hete megjelent, a magyar thaiboksz kulisszái mögött zajló eseményeket bemutató írásunkra, melyben Bata Tamásnak, a Magyar Amatőr Muaythai Országos Sportági Szakszövetséget főtitkárának álláspontját ismertettük. A szakvezető elmondta, végzése van arról, hogy a Fővárosi Bíróság szövetségüket önálló szakszövetségként ismeri el, s egyedül az általuk rendezett bajnokságok győztesei tekinthetők magyar bajnokoknak, valamint az edzőképzést is csak ők szervezhetik. Bata Tamás szerint az önálló szakszövetség a magyar thaiboksz elemi érdeke, teljes beolvadása a Magyar Kick-box Szakszövetségbe a sportág elsorvadásával járhat. Az ellentábor képviselője, Rehák György azonban a Magyar Kick-box Szakszövetségen belül képzeli el a jövőt, véleménye nagyban különbözik edzőkollégájáétól.
- Bár Bata Tamás állítja, hogy a bíróságnál bejegyzett szövetsége szakszövetségi jogokkal bír, de ez nem igaz – mondja Rehák György. - Azért, mert nevében szakszövetség, még az ahhoz szükséges tartalmi feltételeket nem teljesítette. Nézzék meg a Nemzeti Sportszövetség honlapját, nem fogják megtalálni, mint szakszövetséget. Aki nincs tisztában a magyar sporttörvénnyel, lehetősége van tanulmányozni azokat. Tamással ellentétben azért döntöttem úgy, hogy nem lépek ki a kick-box szakszövetségből, mert olyan kevés az állami támogatás, hogy felesleges egy ilyen kis tömegbázisú sportágnak új platformot nyitni. A Magyar Kick-Boksz Szakszövetség hajlandó a változtatásra a jövő érdekében, és a Muay Thai szakágnak teljes önállóságot biztosított közgyűlésén történt szavazással. Nagyon jól együtt tudok működni minden edzővel, sokat tudunk egymásnak segíteni szakmailag. Rengeteg versenyzőt vittem ki az utóbbi időkben a szakszövetség anyagi és erkölcsi támogatással WAKO és IFMA versenyekre az ország több klubjából, eredményeik és edzői ajánlások alapján. Nem néztem azt, hogy melyik egyesület tagja. Együtt kell dolgoznunk, össze kell fognunk, megadni a versenyzőknek, edzőknek a lehetőséget, akiket eredményesség esetén tudunk dotálni. A szakmai vezetőknek nem szabad egymás ellen harcolniuk, a meglévő lehetőségeket kell minél jobban kihasználni. Kértem Tamást, üljünk le, beszéljük meg a helyzetet, de ő elzárkózott ettől. Felelős szakmai vezető nem viselkedhet így.
Rehák György szerint a thaiboksz egy és oszthatatlan, de a szabályrendszerek között vannak apróbb különbségek. Úgy véli, az európai thaiboksz, az őshazából származó „finomított” változat a jelen és a jövő iránya Európában, mely szervesen kapcsolódik a manapság világszinten is népszerű K-1 szabályrendszerhez is, és több amatőr- és profi világszövetség is ezt követi. (Például: WFCA, WKA, ISKA, WPKA és a legnagyobb európai központú GAIFS tag amatőr szervezet, a WAKO is.)

- A média szempontjából a közönségbarát, könyökösöket nélkülöző küzdelmet kell jelenleg előnyben részesíteni. (Bár a könyökharc az én kedvenc technikám!) A csökkentett menetszámú, tornarendszerben zajló viadalok televízió képesebbek. Amatőrben fontos a védőfelszerelések használata, minimálisra kell csökkenteni a sérülésveszélyt, mert így több versenyzőt vonz a küzdelem, több fiatal kaphat kedvet a megmérettetéshez, akikből komoly profi versenyzők lehetnek később – véli az egykori, itthon szinte legyőzhetetlen bajnok, aki edzőkollégája, Kovács László kérésére a K-1-menő Karacs Attila lábtechnikájának csiszolásában is segít.

Rehák György az általa elmondottaknak megfelelően alakítja ki versenyeztetési stratégiáját is, az ország minden részéből visz sportolókat különböző külföldi viadalokra, kyosoktól a teakwondosokig, megfogalmazása szerint újra építi a kapcsolatrendszert.

- Hosszú időbe telt, amíg helyre hoztam az „internetes menedzserek” rombolását, akik vágóhídra vitték a sportolókat, s sokszor fizetni is elfelejtettek. Előfordult, hogy „C” kategóriás meccset ígértek, ám a mérkőzésre már „A” kategóriában került sor. Fel kell építeni a versenyzőket, végig kell járni a lépcsőfokokat, nem szabad őket egyből az oroszlán elé dobni. A botrányok nem tesznek jót a sportágnak, távol tartják a közönséget és a szponzorokat – fogalmaz a sportember, akinek jó néhány tanítványa még hátulgombolós volt, amikor ő már a Nemzeti Sportcsarnokban osztotta a füleseket. Azóta sem uralkodott hasonló légkör thaibokszmeccseken, ma már inkább sportjellege van a hazai gáláknak.
- Edzőként is ugyanolyan vagyok, mint versenyzőként, úgy érzem, tanítványaim vevők a fanatizmusomra. Igen, valóban hiányzik a régi hangulat, de azon vagyunk, hogy újjáélesszük. Ehhez viszont jól szervezett gálák kellenek, remélem a srácoknak is lesz alkalmuk átélni ezt az érzést. A mai fiatalok technikailag, taktikailag fejlettebbek, mint mi voltunk, megfelelő meccsszámmal is rendelkeznek, s ez idővel erkölcsi és anyagi elismerést is hozhat – mondja Rehák György, akinek nem az érmek színe a fontos, nála az számít, hogy az adott lehetőségekből mit lehet kihozni. - Erős a világ élmezőnye, amatőrben, profiban egyaránt. Boldog lennék, ha nem ötezer világbajnok, s nem ötvenezer magyar bajnok lenne, hanem centralizálódna a helyzet, s az igazán jó harcosok olyan népszerűek lennének, mint egykor mi voltunk. A mai napig kapom a pozitív visszajelzéseket a régi meccseimről, a szurkolók elmondják: örömet okoztam nekik. Ennél nincs nagyobb elismerés, ezt kívánom az utódaimnak is!

Balogh Zoltán
fotók: xlsport.hu, thaibox.hu, c-link.hu és profibox.hu