Strapás volt a német meló – teljes siker Drezdában!

Vicces fazon ez a Mendoza! Nem elég, hogy az összes fiú gyermekének a Tito keresztnevet adja, de úgy tűnik, a külsőségekben sem tudja komolyan venni az élet nagy dolgait: pályafutása eddigi legfontosabb fellépésének bevonulásán szalmakalapjában úgy festett, akár egy kertészeti szakáruház reklámarca. Az mindenesetre kitűnt, hogy a fejfedő alatt egy laza izomzatú, hosszú karú, kőkemény ellenfél vár Erdeire.
„Madarunk” azonban nem esett kétségbe az égimeszelő panamai láttán, ám szokásával ellentétben most nem hátrafelé mozgással várta pofonnal a kihívót, hanem ő lépkedett előre óvatos visszafogottsággal. Villámgyors balegyeneseivel igyekezett eltalálni Mendozát, ám az remekül kihasználta hosszú végtagjait, feltartó balos szurkái láthatóan nem ízlettek világbajnokunknak.

Az első három felvonás a felek részéről balos előkészítést, majd maximum három-négy rövid ütésváltást hozott, Erdei nehezen találta az ütőtávot, a panamai ügyesen hátrálva, jobbfelütésekkel, horgokkal fogadta a címvédőt, aki azért elhelyezte menetenkénti két-három kombinációját.
A negyedik három percben Mendoza ritmust váltott, begyújtotta a rakétákat, két kemény balegyenes után irtózatos jobbost küldött Erdei fejére, akit a köteleknél további ütészáporral árasztott el. Még szerencse, hogy a kilencedik címvédésén melózó magyar keveset nyelt be a bombákból, majd minden rutinját kihasználva, fogásba menekülve széttördelte a kritikus időszakot, sőt az etap végén már arra is volt ereje, hogy balegyeneseivel jelezze Mendozának: ennél több kell, ha le akarja győzni!
A következő időszakban egy hajszálnyival pontosabbak lettek „Madár” előkészítő ütései, melyeket csak kevésszer követett kettes-hármas kombináció. A semleges néző számára nem sok izgalmat tartogatott a mérkőzés ezen része - bár a további sem nagyon -, inkább a taktikai küzdelem dominált. Erdei biztonsági „játékra” törekedett, úgy vélte, a kevés ütést hozó taktika is elég lesz a címvédéshez, Tito pedig azon kívül, hogy roppant kellemetlenül szurkált ballal, melyeket egy-két jobbos felütés és horog követett, semmi olyan extrát nem vonultatott fel, ami szükséges lett volna ahhoz, hogy „Madár” kezéből kicsavarja az övet. Furcsa volt látni, hogy a máskor halálpontos, tempó balegyeneseket ütő magyar öklöző most szinte lábujjhegyen pipiskedett, hogy a védjegyévé váló ütésfajtával eltalálja a hátra szépen kilépkedő panamait.
S hogy milyen volt a találkozó további része? Hát, nagyjából ugyanilyen, nem túl izgalmas, matt mérkőzés, ahol a viszonylag pontosabban, ám önmagához képest gyatra találati aránnyal ügyködő Erdei megtartotta övét. A pontozás azért érdekes végeredményt hozott, a belga pontozó 117-111-re, a német 116-112-re Erdeit, míg az amerikai ítész 117-111-re a kihívót jelölte győztesnek. Felmerülhet a kérdés: a jenki milyen meccset nézett, ám ha mégis neki volt igaza, akkor „Madárnak” ezzel a stílussal nem érdemes átrepülnie az óceánt egy címmérkőzés kedvéért. De örüljünk a győzelemnek, ám a többit felejtsük el. Erdei Zsolt ennél százszor jobban is tud bokszolni, reméljük, következő mérkőzésén kárpótolja rajongóit.

Erdei Zsolt mellett másik magyar főszereplője is volt a „Champions Night” elnevezésű szászországi rendezvénynek: ifjabb Balzsay Károly (17-0-0) az argentin Ruben Eduardo Acostával (16-3-5) ütközött meg a WBO nagyközépsúlyú interkontinentális bajnoki címéért.
A kölyökképű, ám roppant ütőerővel rendelkező Balzsay szokásához híven rendkívül összeszedetten, szinte ragadozó módjára figyelte ellenfelét, s már az első menetben lecsapott az argentin legkisebb hibájára. Acosta kiszámíthatatlansága azonban keresztül húzta számítását, az alacsonyabb argentin az ökölvívásban elfogadott mozgásformákat s ütésfajtákat sutba dobva, széles horgokkal, fejét dobálva rohamozott, s a nyitó felvonás végén két akkor jobbost benyomott Balzsaynak, hogy az ember a karosszékben ülve is felszisszent.
A továbbiakban az egykori amatőr Eb-ezüstérmes még nagyobb figyelemmel kísérte az izgága dél-amerikait, akit előkészítő, általában pontosan elhelyezett jobbegyenesek után testen, fejen igyekezett megszórni. A két öklöző technikai felkészültsége közt zongorázni lehetett a különbséget, ám a bátor kis argentin egy percig sem adta fel, támadásainak ereje és gyakorisága azonban ritkulni kezdett Balzsay „helyre rakó” kettes-hármas ütéskombinációi után.
A hetedik menetben azonban szépen talált Acosta, na nem a kesztyűjével, állandóan ide-oda csapongó fejével mélyen szétnyitotta Balzsay bal szeme alatt a bőrt. A csúnya sérülés szerencsére nem zavarta meg a magyar öklözőt, továbbra is magabiztosan uralta a találkozót, ám az utóbbi ütközeteiben megszokott, detronizáló erejű bombák ezúttal elmaradtak.
A tizenkettedik etap elején Acosta még elindított egy elkeseredett rohamot, s hirtelenjében négy-öt, viszonylag tiszta horgot be is vitt Balzsay Károly fejére, aki azonban ragaszkodott az addigi forgatókönyvhöz, s pontos, precíz, ám a kiütéstől messze lévő bombáival helyre billentette lelki egyensúlyát, így nyugodtan állhatott oda a mérkőzés végeredményét kihirdető vezetőbíróhoz. Nem is kellett csalódnia, 119-109, 119-109, 119-109 arányú, egyhangú pontozásos győzelmet aratott, ami a WBO nagyközépsúlyú övét jelentette számára. A fordított alapállású öklöző fellépett egy remélhetőleg hosszú lépcsősor első fokára, bízunk benne, két év múlva már a tetejéről nézhet le a világra.
A kispehelysúlyú Bedák Zsolt (8-0-0) volt a drezdai meating harmadik magyar szereplője, s tisztességes, tanulni vágyó profihoz méltóan abszolválta a Nordine Barmou (11-14-1) elleni összecsapást.
Teljesítménye nyomokban sem idézte előző mérkőzését, az ukrán Magomad Jagdarov ellen mutatott rossz erőbeosztást, pedig a gall öklöző nagyon keményen nyomta az iramot. Ám Zsolt most nem esett a túlpörgés „bűnébe”, nagy tempót diktálva, jónéhány Pazar ütéskombinációt bemutatva, 80-72, 80-72, 78-74 arányban, egyhangú döntéssel hozta a találkozót becsülettel küzdő riválisa ellen. Az alig egy éve profiskodó bunyós tanulóidőszakába jól illeszkedett ez a küzdelem, a jövőben azonban ritmusváltásokkal hangsúlyosabbá teheti fölényét.

Balogh Zoltán