Szellő Imre: remélem, ez a sorozat nem fog megszakadni

- Gratulálok a magabiztos produkcióval megszerzett ob-aranyhoz! Mennyit kellett kiadnod magadból a siker érdekében?
- Először is köszönöm a gratulációt! Úgy érzem, nem kellett minden kiadni magamból az aranyért, minden nagyképűség nélkül mondhatom, úgy nyertem meg a felnőtt ob-t, hogy nem igazán izzadtam meg. Két nagyon sima meccsem volt, szorosabb mérkőzéseket vártam – mondta Szellő Imre.

- Mit szólsz a trónkövetelőhöz, az ifjú Lakatos Péterhez?
- Nem igazán tudok mit mondani, Peti még nagyon fiatal.

- Te is ilyen voltál, remek utánpótlás-bunyósként indultál, junior vb-ezüstöt, junior- és kadet Eb-bronzot is szereztél, s ifjú felnőttként kiütötted a most a profik között vitézkedő Balzsay Károlyt is. Ám hosszú évekig mégsem találtad igazán a helyedet a felnőttek között. Mi volt ennek az oka?
- Előzőleg nem olyan kluboknál bokszoltam, ahol erős lett volna a háttér, s nem kaptam meg azt a támogatást, amit más öklözők megkaptak. Sokszor hívtak a fővárosba, de nem mentem, mindig úgy gondoltam, nekem vidéken a helyem, nem tudnám megszokni a budapesti közeget. Talán ez is közrejátszott, hogy nem úgy jöttek az eredmények.
- Visszakanyarodnék a Balzsay elleni hatalmas ütésedre, ilyenkor úgy érezheti egy fiatalember: ha kiütöttem a legjobbat, enyém a világ!
- Tudatlanként, fiatal srácként én is ezt hittem. De három-négy hónap múlva rájöttem, nem sokat ért a győzelem, nemzetközi szinten nem kaptam lehetőséget.

- Volt jónéhány kemény esztendő a pályafutásodban, mi vagy ki adott ilyenkor erőt a folytatáshoz?
- Megmondom őszintén, nem tudom, honnan jött az erő. Nagyon nehéz most az amatőr ökölvívásból úgy megélni, hogy az ember csak a sporttal foglalkozhasson. Ha viszont mellette dolgozik, akkor az élsportra nem jut energia. Korábban szinte minden évnek úgy mentem neki, hogy ha még egy olyan esztendőm lesz, mint a tavalyi volt, akkor jövőre már nem is próbálkozom. Azt gondoltam, nincs értelme, hogy a bunyóért kapott minimális juttatásaimat is az ökölvívásra fordítsam, hiszen nem kevés pénzbe kerül az utazás, felszerelés, vitaminok, satöbbi. Nem a magánéletemet tudom rendezni a megkeresett pénzből, hanem arra kell fordítanom, hogy sportolni tudjak.

- Súlyos szemproblémád is gátolt karriered kiteljesedésében.
- Igen, de ez a jól sikerült lézeres szemműtétnek köszönhetően megoldódott. Azóta szemüveget sem kell hordanom, napról napra javul a szemem. Az operáció előtt 30-40 százalékos volt a látásom szemüveg nélkül, most már 95 százalékos, s ezt érzem is a szorítóban!

- Nemrég azonban vége szakadt a szűk esztendőknek, remek győzelmek, többek között ezüst a konstancai Aranyöv-tornán, a vb-n - a csapatból egyedül - kiharcoltad az olimpiai részvételt, a simán megnyert magyar bajnokságot már nem is említem. Úgy tűnik, újra egyenesben vagy!
- Én is így érzem, s remélem, ez a sorozat nem fog megszakadni, hanem tovább folytatódik.

- Milyen így, sikeresen az élet?
- Junior koromban egyszer már belekóstoltam, lehet, ez adott erőt a folytatáshoz a nehezebb időkben. Jó úgy végigmenni a városomban, vagy akárhol, hogy ismerősök, ismeretlenek megállítanak, s gratulálnak. Legutóbb a debreceni főtéren állított meg egy idősebb úr, aki gratulált a vb-n megszerzett olimpiai kvótámhoz, s mondta, mennyire örül, hogy találkozott velem. Az embernek az ilyen visszajelzések óriási plusz erőt adnak!

- Azt elhiszem! De mintha a szerencsecsillagod is jól állna mostanság. Jó sorsolást kaptál a vb-n, amit ki is használtál, s már készülhetsz Pekingre. A sok rossz után úgy tűnik, visszaad valamit az élet, nagy tervei lehetnek veled.
- Ezt érzem én is, de azért tennem is kellett érte, hiszen hosszú ideje vagyok a sportágban. Szántó Öcsi bácsival beszélgettünk a vb-n, ő mondta, ne foglalkozzak azzal, hogy én szereztem egyedül kvótát, a többiek majd megszerzik a magukét, az élettől kaptam már annyi szerencsétlenséget, hogy ez már kijárt nekem.

- Mennyire nyugtat meg, hogy a jövő évi kvalifikációs versenyek során már nem kell csúcsra járnod?
- Erre még nem tudok válaszolni, a magyar bajnokságot a vb után szinte futtában kellett hozni. Nem volt könnyű ráhangolódni, hiszen mindenki a vb-re élesítette a formáját, s ott lőtte el a puskaport, de a vb-résztvevők közül mégis szinte mindenki hozta magát. De nincs megállás, hiszen utána már a finnországi, tamperei tornán van jelenésem. Úgy érzem, január, február környékén tudatosul majd bennem, hogy nyugodtan készülhetek, alapozhatok, nem kell versenyről versenyre járnom az olimpia előtt.

- Tampere helyett utazhattál volna a berlini profiklub, a Sauerland tesztedzésére is, amit barátod és menedzsered, ifjabb Perutek János szervezett le. Az amatőr szövetség azonban úgy döntött, csak a januári Bocskai-emlékverseny után mehetsz a németekhez. Milyen érzéseid vannak a Sauerland-teszt előtt?
- Úgy szeretnék Berlinben szerepelni, hogy egy kellemes, színes emléket hagyjak magamról a klub vezetőinek. Pontosabban az emléknél többet, jó lenne, ha szerződést is ajánlanának, remélem, a képességeimnek megfelelően fogok kint szerepelni. Persze, nem valószínű, hogy azonnal szerződést kapok, gondolom, többször is meg akarnak majd nézni. Ez egy olyan lehetőség, amit nem szabad kihagynom!

- A magyar szakemberek közül jónéhányan úgy gondolják, a profik között még sikeresebb lehetsz, ütőerőd, s nyugodt idegrendszered aranyat érhet. Mit szólsz a felvetéshez?
- Én is úgy hiszem, jobban feküdne nekem a profi ökölvívás. Az amatőr nagyon felgyorsult, más országok teljesen ráálltak a pontozógépnek mutatott bokszra, s a 4x2 perces menetidőre. Itt nincs idő taktikázni, a meccset szinte egy levegővétellel kell megoldani. Nehéz ebben a rendszerben érvényesülni.
- Az olimpia után mindenképpen szeretnél profinak állni, akkor is, ha nem jön össze a Sauerland-szerződés, vagy esetleg aláírsz egy újabb négyéves ciklust az amatőrök között?
- Nem szeretnék az amatőrök között maradni, jövőre megpróbálok egy szép profi karriert elindítani. Ha ez nem jönne össze, akkor nem tudom mi lesz, ezen még nem gondolkodtam. Lehet, magánemberként akkor is maradok az ökölvívásban, az edzősködés, a srácok tanítgatása tetszik.

- Meg sem fordul a fejedben, hogy esetleg egy magyar profi istállóval köss szerződést?
- Nem, semmiképpen!

- No, azért ne zárjuk ilyen negatívan a beszélgetést. 24 éves vagy, tele életerővel, tervekkel, menedzsered azt mondta, amióta felcsillant a profi karrier lehetősége, még koncentráltabban állsz az edzésekhez, versenyekhez, sokkal tudatosabb vagy.
- A tavalyi Eb-óta úgy érzem, mióta elkerültem Szolnokról, megváltozott a stílusom. Ha bemegyek a szorítóba, már nem az az első, hogy nagy ütésekkel, gyorsan elintézem az ellenfelemet. Próbálok szép ökölvívást bemutatni, és szórakoztatni a közönséget. Ha úgy adódik, persze, engem is elragad a hév, s akkor mennek a pofonok, de ma már nem megyek bele mindenbe. Régebben sok fülest is kaptam, de megfontoltabb letettem, jobban átlátom a dolgokat.

Balogh Zoltán