20 éve történt: Tyson vs. Bruno

A címvédő Tyson legutóbb '88 nyarán Atlantic Cityben vívta legutolsó mérkőzését. Az volt az az emlékezetes találkozó, amelyen 91 másodperc alatt kiütötte ellenfelét, az addig veretlen Michael Spinkst. Kiszámították, hogy Tyson akkor másodpercenként 221 ezer dollárt keresett. "Iron" Mike elhatározta, hogy Frank Bruno ellen újabb órabér világcsúcsot állít fel. "Brunonak addig lesz tiszta a feje, amíg az öltözőből bejön a ringbe", nyilatkozta magabiztosan. "Amint elkezdődik a harc, kegyetlenül lemészárolom."
A kihívó, a "Dinamit Boy", ahogy az angol sajtó emlegeti, nem fél vetélytársától, annak ellenére sem, hogy Tyson közel öt évvel fiatalabb nála. "Megeszem reggelire ezt a pudingot", mondta Bruno az újságíróknak. "Amikor 2 évvel ezelőtt Tim Witherspoon ellen harcoltam a nehézsúlyú világbajnoki címért, akkor még nem voltam igazán felkészült, jogosan kaptam ki, de az új király, Tyson fejéről leverem a koronát." (Bruno 1986. július 19-én, hazai pályán, a Wembleyben mérkőzött Tim Witherspoon WBA címéért. Egyenrangú ellenfél volt, de a végére fáradni kezdett, majd a 11.-ben betalált egy Witherspoon bomba, amitől a brit súlyosan megroggyant, majd az azt követő bombazáporral "rettenetes" Tim le is finiselte az ellenfelét.)

A Tyson V Bruno mérkőzést először 1988. szeptember 3-ára írták ki, Tyson azonban váratlanul bejelentette, hogy visszavonul. "Nem bírom elviselni, hogy az újságok állandóan kikezdik a feleségemet", mondta. "Elegem van, hogy mocskolják az asszonyt. Azzal vádolják, hogy azért jött hozzám, mert a pénzemet akarja megkaparintani. Mi szerelemből házasodtunk, hamarosan gyerekünk lesz, és nyugodtan akarunk élni. Ha nem leszek a reflektorfényben, akkor talán meg is tehetjük ezt." Az újságírók minden lépésüket figyelték. A bokszoló mind idegesebb lett, nem bírta az otthonlétet, és nem sokkal később bejelentést tett a sajtónak. Közölte, hogy meggondolta magát, október 8-án kész megküzdeni Frank Brunoval. A felkészülése meg is kezdődött, a szurkolóknak azonban hamar le is kellett mondaniuk az októberi 8-i összecsapásról. Tyson egy Harlem negyedbeli butik előtt összeverekedett az üzlet tulajdonosával, Mitch Greennel, egy másik ökölvívóval. Tyson és Green korábban már találkoztak a szorítóban, Green azon kevesek egyike, akik végig állták Tysonnal a 10 menetet. Az utcai küzdelmük azonban jóval rövidebb volt. Tyson elengedte a jobbosát, Mike karja elrepedt, Greent pedig agyrázkódás gyanújával szállították a korházba. "A verekedés akkor robbant ki, amikor Green eltörte a kocsim visszapillantó tükrét. Igazán nagyot persze csak akkor ütöttem, amikor Green társaságában lévő hölgy átadott neki valamit, ami fegyvernek látszott." Tyson karjáról három hét múlva lekerült a gipsz, a Bruno elleni meccset október 22-ére halasztották. Ebből az időpontból sem lett semmi, ugyanis Tyson autóbalesetet szenvedett. Egy fának rohant a BMW-jével. Állítólag nem véletlenül, hanem szántszándékkal vezette neki a kocsit, ugyanis öngyilkos akart lenni. Újra megindult a pletykahadjárat, hogy megint összeveszett a feleségével, megverte, öngyilkos akart lenni. Utólag mind Tyson, mind a felesége tagadta ezeket a híreket. Az autóbaleset során csak könnyű sérüléseket szenvedett, és ezt az is alátámasztani látszott, hogy nem sokkal ezután egy újabb hír jelent meg a bajnokról, miszerint feleségével ismét veszekedett, és az ablakon át az utcára szórta New Yorki lakásuk bútorzatát. A Bruno elleni meccset pedig decemberre halasztották. Az újabb dátumot viszont most a válóper, a volt feleséggel az anyagi vita és a pereskedés mosta el. Aztán nemsokára kimondták a válást.
Tyson a 98 kilós versenysúlyáról 118 kilóra hízott, de miután rendezte magában a történteket, bejelentették, hogy február 25-én Las Vegasban ringbe lép Bruno ellen. Tyson decemberben kezdte meg a felkészülést Las Vegasban, Johnny Tocco tornatermében. Edzésmunkáját a korábbi ringsegédje, Aaron Snowell irányításával végezte. A 27 éves angol Frank Bruno minden tőle telhetőt elkövetett, hogy február 25-től ne Tyson, hanem ő legyen az első számú sztár nehézsúlyban. A közvetlen felkészülését január 5-én kezdte meg az arizonai Phoenixben, edzője George Francis irányításával. Edzőpartnerei amerikai bokszolók, James Pritchard, Bert Cooper és Dwight Muhammad Qawi. "Mindent egy lapra tettem fel", nyilatkozta Bruno. "Egész nap edzek, ha vége a boksztréningnek, akkor sem megyek haza, inkább úszok, szaunázok, sétálok, és lélekben készülök a nagy csatára. Tyson sokat könyököl a boksz közben, erre nagyon figyelek majd Las Vegasban."

Bruno a korábbi sikertelen Witherspoon elleni mérkőzése után, 1987-ben kiütötte 5 menetben azt a James Tillist, aki nem sokkal korábban 10 menetet állt Tysonnal. A következő ellenfelét, a nagydarab Chuck Gardnert már az első menetben, egyetlen ütéssel úgy letaglózta, hogy a helyszínen jelenlévők komolyan aggódtak Gardner egészségi állapotáért. Még ugyanabban az évben egyaránt 8 menetben végzett a középszerű Reggie Gross-szal, majd Joe Bugnerrel is. A Las Vegasi találkozó tehát végül 1989. február 25-én végre létrejött.

Brunonak a jelentős alkati előnye ellenére (10 centivel magasabb és 4,5 kilóval volt nehezebb a bajnoknál) kevés esélyt adtak Tyson ellen. Volt olyan fogadóiroda is, ahol 17:1-re adták Tyson győzelmét. Ennek ellenére a mérkőzés szoros és küzdelmes volt, Bruno bizonyult az első olyan ökölvívónak, aki már az elején komoly feladat elé állította Tysont. A kitűnő reflexű, az ütések elől villámgyorsan elhajolgató Tyson addig legfeljebb előkészítő ütéseket kapott, a követő nagy ütések elől már elhajolt, azok a feje mellett vagy felett robbantak. Az angol nem használta ki a magassági előnyét, nem távolról bokszolt, hanem hasznosította azt a megfigyelést, hogy az alkatilag közel-belharcra predesztinált bajnok nem túl jó belharcban. Bruno a mérkőzés legnagyobb részében közvetlen testközelben tartózkodott, rátapadt ellenfelére, (így az kevesebbet tudott ütni) és ebből a helyzetből időnként kissé hátrahajolva hatalmas felütéseket, horgokat ütött ellenfele fejére. A Las Vegas-i Hilton Hotel nagytermében 9000 néző egy emberként ugrott talpra már a mérkőzés első menetében. A küzdelem úgy indult, hogy a bajnok megint gyors kiütéses győzelmet arat. Azonnal rohamozni kezdett, és két hatalmas jobbhorga nyomán az angol a kötelek mellett féltérdre zuhant. Ebben a helyzetben kapott még egy jobbfelütést, amit Richard Steel mérkőzésvezető figyelmen kívül hagyott. A számolás után Bruno rátapadt ellenfelére, és rövid felütéseket, horgokat ütött fejre, miközben ellenfele ezzel szemben tehetetlen volt. Úgy látszott, hogy a bajnokot bosszantja, hogy nem tudja lefiniselni kihívóját, így a szétválasztások után távolról ütött, hatalmas erejű, de pontatlan horgokkal próbálkozott, amelyek elöl az angol könnyedén hajolt hátra vagy le. A menet közepén Bruno egy oldallépéssel a köteleknek futatta a tanszerűen rohamozó ellenfelét, majd hátulról ugyan, de az öklével Tyson fejét megkerülve, két jobbkezest helyezett el a bajnok arcán. A vezetőbíró ezért azonnal megintette. Ezek az ütések szabályos ütőfelületen értek célba, állj vezényszó nem volt, emellett hatástalanok is voltak, így a súlyos büntetés indokolatlan volt. Ugyanakkor megjegyzés nélkül hagyta Tyson fejtetőre és tarkóra mért ütéseit, és azt, hogy megütötte a földön lévő ellenfelét. Igaz, hogy az intésen kívül nem volt túl szigorú Brunoval szemben sem, amikor az a belharcok közben, balkézzel átkulcsolta ellenfele nyakát, és úgy ütötte jobb kézzel. Fél perc lehetett hátra, amikor az angol egy kiváló balhoroggal megrendítette a bajnokot, azonnal letámadta, de most Tyson tapadt rá, és a menet dulakodással ért véget. A második menetben is jól tartotta magát az angol.
Az első percben egy remek balfelütése ért célba a bordákon, a következő percben egy balegyenes-balfelütés kombinációval talált. Bruno balegyenesei lassúak voltak, láthatóan csak tapogatózásra használta őket. Miután egy balhorga talált, az utolsó 20 másodpercben a bajnok nagy támadásba kezdett, de a kihívó azonnal közellépett, és így Tyson megint tehetetlen volt. A menet egy jó Bruno balhoroggal ért véget. A 3. menetben Tyson erősen kezdett, talált is egy testre ütött jobb-balhorog összetétele, majd egy fejre célzott balfelütése is, de az első perc végén Bruno két balegyenessel feltartóztatta. A menet közepén újabb Tyson horogtámadás, de az ütések szélesek és Bruno hajlással vagy lezárással védte őket. 20 másodperccel a menet vége előtt két jobbhorga is tisztán ült a bajnok halántékán, majd a gong előtt még két remek balfelütést helyezett el Tyson bordáin. A bajnok gong után egy pillanattal nagy balhorgot indított, amire a közönség felmorajlott.
A negyedik menetben kezdett látszódni, hogy az angol idegileg és fizikailag is kezd felőrlődni a heves csatában. Tyson erőszakosan kezdett, nagy jobbhorga, majd valamivel később egy messziről ütött, de gyors balegyenese talált tisztán és keményen. Bruno megint közellépett, ahol rövid jobbhorgokkal volt eredményes. A menet közepén egy Tyson jobbhorog, majd egy Bruno balhorog talált. Tysontól egy jobbhorog tompa puffanással ért célba, majd az utolsó fél percben a bajnok egy balhoroggal és egy közelről fejre ütött felütéssel volt eredményes. Bruno fáradtnak látszott, az ötödik menet elején a bajnok egy bal-jobbhorog összetétellel támadt rá, de az lefogta. A szétválasztás után, Tyson ismételt balegyenesekkel lendült előre, majd egy nagy jobbhorgot ütött lehajló ellenfele fejetetejére. Az első perc végén Bruno talált jobbhoroggal, de a támadásaiban egyre kevesebb az erő. Steele mérkőzésvezető újra figyelmeztette fogásért az angolt, aki a menet közepén újra jobbhoroggal talált. Tyson hatalmas balfelütéssel találta el az angol testét, majd megérezve a lehetőséget, a befejező rohamra készülődött. Az utolsó perc elején Bruno a kötelekhez szorult, de még volt némi ereje visszatámadni, majd lefogni az ellenfelét. 17 másodperccel a menet vége előtt újra a kötelekhez szorult, ahol iszonyatos jobbhorog a testre, jobbfelütés fejre összetétel után védtelenül szenvedte el a bajnok egész testsúlyával bevitt, hatalmas erejű felütéseit, horgait. 8 másodperccel az 5. menet vége előtt Steele vezetőbíró közéjük ugrott és beszüntette az egyoldalúvá vált összecsapást.
Tyson a győzelemmel a 36. győzelmét aratta, és 8 millió dollárt kasszírozott, Brunonak ez volt a 3. veresége a 35 győzelme mellett, és 3,8 millió dollárt vehetett fel a pénztárnál. "Iron" Mike a meccs után azonnal odament legyőzött ellenfeléhez, átölelte és gratulált a bátor helytállásához. Brunot a vereség ellenére is hősként ünnepelték odahaza, hősiesen küzdött egy esélytelenként érkezett csatában, legjobb tudását adva vesztett egy veretlen, és hosszú ideig verhetetlennek látszó bajnokkal szemben. Néhány év múlva Bruno is világbajnok lett, majd első mérkőzésük után hat évvel, 1995 márciusában újra találkoztak. A visszavágót Tyson már a 3. menetben befejezte, ahol ellenfele retinája súlyosan meg is sérült, így Bruno azután a mérkőzés után végleg visszavonult a szorítók világától.

A mérkőzés itt megnézhető - video >>

Leibinger Gábor írása