A Guantanamoi ciklon - Yuriorkis Gamboa

Ezért a 2004-es olimpiai bajnok, Yuriorkis Gamboa 1,500 dollárért eladta az arany érmét Havannában a feketepiacon. Enélkül nem lett volna képes, hogy a lányának, Brendának összehozza az első születésnapi partiját. „Nekem a legfontosabb dolog az életemben a lányom, és neki akartam adni egy kiváló szülinapi partit”, mondja Gamboa, a tolmácsán, Tony Gonzalezen keresztül. ”Nem csak egy szabványos szülinapi partit, de egy születésnapot megérdemel egy olimpiai bajnok lánya. Ez az amiért eladtam. Érte tettem.”

Az érem eltűnhet, de Gamboa jövője jobbnak látszik, mint valaha. Az amatőr bokszolók egy megfélemlítési faktorról beszélnek, mikor kubaiakkal szállnak szembe. A kubaiak kiváló adottságokkal és kiváló technikával rendelkező bunyósok, és a 26 éves Gamboa annak a faktornak szinte tökéletes megtestesítője. Úgy harcol, hogy megnyerje minden egyes menet, minden másodpercét. A fiatal pehelysúlyú, gyors és erős, és talán leginkább az nyugtalaníthatja az ellenfeleit, hogy mindezek mellett még könyörtelen is. A világ most láthatja őt professzionális küzdelemben, mivel 2006 decemberében ő, és két másik kubai aranyérmes olimpiai bajnok megszökött az edzőtáborból Venezuelában. Gamboa, a harmatsúlyú Yan Barthelemy, és a nehézsúlyú Odlanier Solis, Kolumbiába mentek, hogy politikai menedékjogot kérjenek az Egyesült Államokba.

A trió később aláírt Ahmet Öner német központú Arena Box Promotionjéhez. Gamboa megnyerte az első hat küzdelmét Európában, majd Amerikába ment, jelenleg Miamiban él és edz. Már hatszor mérkőzött azóta, hogy megérkezett az Államokba, ahol kezdetben a kubai-amerikai Osmiri Fernandez edzette. ”Németország egy kicsit különböző volt,” mondja Gamboa. ”Volt néhány dolog, amit szerettem, és volt néhány amit nem. Szeretek az Egyesült Államokban lenni, különösen Miamiban, olyan, mint ha otthon lennék.” Azonban Gamboa igazi otthona a ring. A jelenlegi rekordja "még csak" 12-0 (10 KO), de az eddigi ellenfeleinek az összesített rekordja 221-34-8, ami nagyon jónak számít egy olyan bokszoló esetében, aki még csak másfél éve, hogy profi.

„Meglepődtem, hogy Gamboa ilyen jó,” emlékezik Öner. „Tudtam, hogy mind jó harcosok, de Gamboa nagyon gyorsan fejlődik. Ő a legkészebb az amatőrből a profi átállásra. Az emberek beszélnek róla, látni akarják.” Miért? Amíg Németországban volt, 2 menet alatt kiütötte a chilei Joel Sebastian Mayot, akinek a recordja 40-11 (25KO) és már öt, 12 menetes összecsapáson volt túl akkor. Ez Gamboa 3. profi küzdelme volt. A 6. mérkőzésén kiütötte Samuel Kebedét, akinek a mérlege 25-1 (14KO) és már volt korábban WBO világbajnoki kihívó. Amikor az Egyesült Államokba ment, az ellen az Adailton DeJesus ellen küzdött, akinek 19-2 (17KO) volt a mérlege, és nem sokkal korábban mérkőzött a WBA eliminatori címért. „Amikor Ahmet elmondta, hogy DeJesus ellen harcolunk,” meséli a szintén manager Gonzalez, „tudtam pontosan, hogy ő kicsoda, mert ott voltam amikor elvesztett egy szoros eliminatori mérkőzést Roinet Caballero ellen.” Gonzalez azt gondolta, hogy Gamboa számára talán túl gyors lesz ez az iram. A félelem hamar lecsillapodott. Gamboa egy sistergő keresztjobbossal leküldte DeJesust már az első felvonásban. Ezután megpróbált keményen véget vetni a küzdelemnek, de nem sikerült, sőt, a 4. menetben ő is padlóra került. De mindvégig nyomást gyakorolt brazil ellenfelére és végül megállította őt a 6. menetben. A mérkőzés egy nagyrészt kubai-amerikai tömeg előtt zajlott Dél Floridában. „Éreztem a kubai tömeg melegét”, mondja Gamboa. „Nem voltak olyan sokan, mint ha kubában mérkőztem volna, de közelített hozzá. Megtisztelés volt, hogy harcolhattam azelőtt a tömeg előtt.”

„Neki hihetetlen erő van mindkét kezében”, mondja Öner, aki elutazott az Egyesült Államokba Gamboa mindegyik mérkőzésére. „Nagyon kemény fickókkal küzd. Soha nem adunk egy hurkát neki. Igazi ellenfelekkel harcolt.” Öner filozófiája a fejlődő kubai amatőr rendszerből gyökerezhet. Gyakran mondják, hogy azok a legkeményebb küzdelmek, amikkel a kubaiak a sziget tornatermeiben találkoznak. A versenyek az olimpiai csapat számára annyira heves, hogy a bokszolók egyre új szintre tolják egymást. Öner és Gonzalez úgy hiszik, hogy úgy fejleszthetik tovább Gamboa tehetségét, ha nem gyengébb minőségű ellenfelek ellen párnáztatják ki a rekordját.

Gamboa, 2008. január 5-én a Malignaggi-Ngoudjo gála felvezető programjában kapott lehetőséget. Az eredeti ellenfél a korábbi WBA pehelysúlyú címvédő Freddie Norwood lett volna, de Norwood nem akarta a küzdelmet és egy rövid értesítésben lemondta. Ezért el kellett fogadniuk a nem túl erős recorddal rendelkező Gilberto Luque-t (7-4-2 (3KO), akit egy gonosz balhoroggal kétszer is padlóra küldött, mielőtt a játékvezető leállította a mérkőzést már a nyitó menetben. Amikor ennek vége volt, Gamboa vállat vont és úgy tűnt mintha azt mondta volna: Mégis mire számítottál? A szakértő Steve Farhood, aki jelenleg a Showtime TV elemzője, szintén nagyon jó véleménnyel van a kubairól. Elővette Gamboa korábbi mérkőzésének a felvételeit, és azt mondja, hogy: „A sebessége és az időzítése kivételes, de ami a leglenyűgözőbb a jelenléte és a hozzáállása volt. Tudja, hogy ő jó, mondják is neki, már az elméjében nincs esélye a másik fickónak, kiütni merő formalitás számára.” 2008. február 22-én, a 13-1-1-es recorddal rendelkező Johnny Edwards első menetes kiütése is merő formalitásnak tűnt számára. Gamboa már a legelejétől kezdve támadólag lépett fel, majd nem sokkal később egy villámgyors sorozása után számolni kellett Edwardsra. Az amerikai hamar regenerálódott, de Yuriorkis folytatta a támadást. Másfél perc telt el a menetből, amikor egy jobb-bal-jobb összetétel utolsó ütése telibe találta Edwards állát, amitől az előre zuhant és Garry mérkőzésvezető számolás nélkül TKO-t hirdetett. A mérkőzés végén pedig az Észak Amerikai (NABF) nagypehelysúlyú bajnoki övet csatolhatta magára.
Van benne valami, hogy a kemény öklű bunyósok már az ütéseiknek a hangjával is képesek lenyűgözni az embereket. Gamboa ütései azzal a fajta ütközéssel puffanak, mint amit akkor hallhatunk, amikor az öklözők a fedeleslabdát vagy a bokszzsákot ütik. „Villám gyors”, mondja Gonzalez. Mindkét keze erős és kiváló az álla. Nem kap túl sok ütést, de mikor mégis, azt elviseli.” Ennek ellenére, amikor őt ütik meg, az lehet a játéka legnagyobb gyengéje. Amikor Gamboa mozgatja a kezeit, vadul és serényen mozgatja őket, innen is kapta a "Guantanamoi ciklon" becenevet. Azonban az álla ilyenkor védtelen. Az amerikai debütálásakor egy ilyen szituációban találta el egy tiszta ütéssel a brazil DeJesus, amitől Gamboa profi pályafutása első leütését szenvedte el. Bár az ütés kevésbé rendítette meg, azonban Gamboa utána még egy balhorgot engedett el, ami nem talált, és ahhoz, már nem állt kellően stabilan a lábán. Ez év májusában a rakkoló stílusú Darling Jimenez elleni mérkőzés 4. menetében egy jobbhorogtól újra padlóra került. Igaz, hamar regenerálódott, mert azonnal felállt, majd egy grimasszal vette tudomásul a kötelező 8 rászámolást. A küzdelmet (a WBC nagypehelysúlyú nemzetközi bajnoki címért), ennek ellenére magabiztosan nyerte meg végül 10 menetben, pontozással.

A mérkőzés után Öner lecserélte a korábbi edzőt a szintén kubai Ismael Salasra. (Salas egy olyan kubai legenda, aki a '70-es évek nagy amatőrjeivel, majd Danny Greennel is dolgozott.) 2 hónappal később (2008 júliusában), egy súlycsoporttal lejjebb a 27-3-as mérlegű, korábbi kispehelysúlyú világbajnoki kihívó Al Seegert vette sorra. Seeger sem volt számára komoly ellenfél. 2 és fél perc telt el az első menetből, amikor egy bődületes jobbkezessel letaglózta ellenfelét. A győzelem a WBO pehelysúlyú NABO címét jelentette a számára. Legutóbb, október 4-én, a 25 mérkőzésen veretlen Marcos Ramirezzel találkozott. Ramirez az első menet közepén egy jó balhoroggal egy pillanatra megrázta, majd az azt követő ütészápor egy lecsúszott, (tulajdonképpen könyökkel talált) jobbosától padlóra került Gamboa, de rögtön felállt és a következő menetben kiütötte Ramirezt.

Vannak, akik féltik, hogy talán túl gyors ez az iram. Megnyugtatja a kétkedőket, hogy voltaképpen elégedett a karrierje eddigi alakulásával, elmondja, hogy semmi olyan nem történt, amit ne várhattak volna el tőle. „Top amatőr voltam, és átugrottam a profi ranglistákra, ahol szintén tervezem, hogy a legjobb legyek. Nem érdekel, hogy az ellenfelemnek hány mérkőzése volt. Az USA-ban az emberek igazán profi küzdelmeket látnak, és talán átsiklanak az amatőr tapasztalat fölött.” És valóban, Gamboa egy nagyon komoly, több mint 400 mérkőzéses tapasztalatot hozott magával az amatőrök táborából. Volt ő Olimpiai, Világ kupa és Pán-Amerikai győztes, és VB 3. is. „Igazság szerint készen állok bármilyen tapasztalt bunyós ellen. Készen állok arra, hogy 10 vagy 12 menetet bokszoljak. Csak mert néhány küzdelmem volt eddig, ne gondold, hogy úgy készülök mint egy legutolsó harcos. Keményen edzek, és teljesen felkészülök. Edzek, hogy világbajnok legyek, edzek mint egy bajnok. A felkészülésemmel tudom, hogy amikor eljön az idő, 100%-osan készen állok és meg fogom valósítani a célomat.”

A kubai klasszis számára hamarosan elérkezhet ez az idő, mivel jelenleg az IBF-en kívül, mindhárom komoly szervezet a pehelysúlyú ranglistáján a legjobb 5 közé sorolja. (WBA 3., a WBC-nél a 4. és a WBO -nél az 5.) Egy korábbi interjúban már kérdezték, hogy mi a véleménye a későbbi lehetséges riválisairól. Edwin Valeroról hallott, de akkor még nem látta őt küzdeni, így véleményt sem tudott róla alkotni. Joan Guzmant látta már, de nem elégszer, hogy becsületesen értékelhesse a látottakat. Azonban Manny Pacquiaoról határozott véleményt mondott. „Az igazsághoz tartozik, hogy eddig nem volt alkalmam arra, hogy sok professzionális harcost nézzek. Tudom, hogy őt a világ egyik legjobb harcosának tartják, ezért megnéztem, hogy tanulmányozhassam őt.” Gamboát meglepte, hogy Pacquiaot ilyen régóta a legjobb harcosok egyikeként említik. „Tanulmányoztam, és az egyetlen dolog ami igazán van neki, az az ütőereje. De amikor az ökölvívói képességek és a stratégia jön, nem sokat láttam tőle. Nos, ő nagy harcos, de nem igazán minőségi harcos. A harcosságát kivéve, azt kell mondjam, hogy nincs benne semmi különleges.”

Időközben Gamboa a nagypehelysúlyból, pehelysúlyba váltott, így valószínűleg nem az előzőekből kerül ki az első komoly riválisa, hanem inkább a Chris John (WBA bajnok), Oscar Larios (WBC bajnok), Steven Luevano (WBO bajnok) hármasból. Mindhármuk ellen esélyes, azonban úgy tűnik, hogy Gamboának a védekezése és az álla lehet a legnagyobb gyengéje. Bár a karrierje ezen stádiumában erős ellenfelek ellen mérkőzött, de mégis, relative eddig "túl sokszor ment le". Ugyan kiválóak a reflexei, a gyorsasága és a robbanékonysága, de ha elkapja a hév, törleszteni akar, és túl nyitottan megy bele egy-egy ütésváltásba. A képességei alapján kitörölhetetlen nyomot hagyhat az ökölvívás történetében, de, hogy mekkora lesz az a nyom, azt az állának ütésbíró képessége dönti majd el.

Gamboa nem tűnik arrogánsnak, mint sok más, szintén tehetséges versenyző. Yuriorkis a ringben, egy Tysonhoz hasonló aurával rendelkezik, de a ringen kívül szelíd és érzékeny. Miután lement a szorítóból a Luque mérkőzés után, vitte Brendát a nézőtéri székéről az öltözőbe. Olyan mintha soha nem akarná őt kiengedni a látóteréből. És ki hibáztathatná ezért? Amikor megszökött, azt gondolta, hogy soha nem fogja újra látni Brendát és a feleségét, Duniát. A három szökött öklöző csak egymásra maradt a kubai csapatból, míg végül hozzászoktak Németországhoz.

„Ez határozottan jobb volt”, beszél Gamboa a trió Németországi bajtársiasságáról. „Bármi másnál többet jelentett, hogy nem voltam egyedül. Nem az, hogy féltem volna, de az egyedüllét megtör. A magány keményebb, sok lett volna.” Mindig volt egy olyan üresség, amit csak a család tölthetne be. „Gondolj erre”, mondja Gonzalez, a Miami székhelyű ügyvéd, aki az öklözőkre várt Kolumbiában és könnyítette meg a lépésüket az Egyesült Államokba majd Németországba.

„Amikor úgy döntesz, hogy megszöksz és utoljára elindulsz a hazádból, örökre elhagyod a házad, azt kemény dolog megtenni. Közben nincsenek körülötted azok, akik szeretnek téged, az a legkeményebb rész,” mondja Gamboa. Vannak kubai sportolók, akik a családjukat hagyják a szigeten és egyszerűen egy új életet kezdenek. Mások, éveket várakoznak, mire újra láthatják a feleségeiket vagy a gyerekeiket. Gamboának hat hónapra kellett külön válnia a családjától, amíg Duniának és Brendának is sikerült megszökniük. „Ez nekem nagydolog volt, hogy ilyen gyorsan újra egyesültünk a családommal. Ezért köszönetet mondok istennek. A világot jelentik nekem. Értük harcolok, és megígérem, hogy elnyerem nekik a világbajnokságot!”

Leibinger Gábor