A jó rántott hús receptje: profi panír, amatőr hús

Korábban már részletesen hírt adtunk arról, hogy a Gladiator – Arad SL BoxingONE liga mérkőzésen megosztozott a pontokon a két csapat, ám mindezt remek küzdelmek során tették meg, nagy közönségsiker mellett. Ám a győri szervezők gondoskodtak arról, hogy azok is megtalálják a számításukat, akik a profi ökölvívásért rajonganak, így a Profibox Promotion öt pár hivatásos meccset hozott tető alá a helyi Plazában.

Az amatőrök előtt három küzdelmet rendeztek, Baranyi János ringbíró közreműködésével, aki egy személyben pontozta is az eseményeket.

Félnehézsúlyban Marosi György (2 győzelem – 0 vereség) és Horváth Roland (2 győzelem – 7 vereség – 1 döntetlen) csapott össze. Marosi kellemes színfoltja volt a profi programnak, ugyanis remekül felépített taktikával lépett színre Győrben: rendre megelőzte az ellenfelét egyenesekkel, és amikor a kombinációi is összeálltak, Horváth egyszer-kétszer bajba is került. A küzdelem során igazából csak az volt a kérdés, hogy Marosi kiütéssel, vagy pontozással diadalmaskodik. Az utóbbi jött be, 40-36 arányban, vagyis minden menetben jobb volt ellenfelénél.

Cirkálósúlyban rendezték a Németh Mihály – Kesztelicze Gábor összecsapást. Az iram valamivel lassabb volt, mint félnehézsúlyban, és a küzdelem sem volt annyira látványos. A két bokszoló főleg egyenesekkel operált, de amikor Németh a balok után elkezdte meghúzogatni a jobbosokat, hamar eldőlt a meccs. Kesztelicze először a második menetben került padlóra, majd a harmadik kör közepén, két jobbhorog után ment le, így Baranyi János mérkőzésvezető TKO-val beszüntette az egyoldalúvá vált harcot.

Középsúlyban Haáz László és Lakatos János küzdött szintén négy menetben. Haáz igazi fighterként ment előre, sokat ütött, és igyekezett végig dominálni, de a hosszú kezekkel megáldott, lazább ökölvívást bemutató Lakatos többször sikerrel akasztotta meg - főleg jobbfelütésekkel. A kifejezetten látványos, és akciódús mérkőzést Haáz László (2 győzelem – 1 vereség) 39-37 arányban megérdemelten nyerte meg.

A BoxingONE csapatbajnoki mérkőzés után még két profi boksz találkozót rendeztek, ám ekkor már Baranyi János mellett Pete László és Flórián Béla is közreműködött, utóbbi volt mindkét esetben a ringbíró.  (Flórián Béla a gála után szinte azonnal indult Hamburgba, ahol szombaton pontozóként működik közre Sebastian Zbik középsúlyú WBC vb-címmérkőzésén.)

A Sándor Béla – Lakatos Károly váltósúlyú összecsapás, ahogy mondani szokták, jó kis meccset hozott, noha mindkét ökölvívó a végén már erőnléti problémákkal küzdött. Lakatos jobban bírta a finist, és mivel az első két körben az ő akarata érvényesült, kis különbséggel ugyan, de megérdemelten nyert – hivatalosan többségi döntéssel.

Az esemény utolsó bokszmérkőzését nagyváltósúlyban rendezték. Turós Arnold (11 győzelem – 1 vereség) és Kubicsek Antal (11 győzelem – 23 vereség – 4 döntetlen) küzdelmét nem véletlen tették főmérkőzésnek, ugyanis a két jól képzett, de eltérő stílusú ökölvívó csatáját előzetesen Petrányi Zoltán (Profibox Promotion) és Nagy Zoltán (Gladiator) is kiemelkedő színvonalúnak jósolta.

A két szakember nem tévedett, remek csata kerekedett ebből a meccsből. A várakozásoknak megfelelően Turós volt a kezdeményező, de nem támadta le fejetlenül a kontrabokszban jártas riválisát. Minden menetre jutott 1-2 forró pillanat, 1-1 komolyabb összecsapás, melyekből rendszerint Turós jött ki jobban, így végül megérdemelten, minden pontozónál (39-37 arányban) a székesfehérvári illetőségű bunyós nyerte a szorosnak mondható csatát. Az eredményt Kubicsek Antal sem vitatta, elmondása szerint többet kellett volna kezdeményeznie a győzelemhez. A sportszerűségre jellemző, hogy Turós edzője, Molnár Attila kifejezetten szorosnak írta le a mérkőzést, ahol tanítványa érzése szerint megérdemelten nyert, de „döntetlen esetén sem repültek volna a székek a közönség soraiból”.

A profi mérkőzések szövetségi ellenőre, Győryné Tóth Zsuzsanna, egy kellemes „kötelességnek” is eleget tett a rendezvény során, ugyanis ő adta át Kemelen Balázsnak azt a WBF nemzetközi bajnoki övet, melyet a magyar bunyós áprilisban, Albániában nyert el. Tiranában még egy másik övet csatoltak fel Kelemen derekára, ám időközben a világszövetség elküldte Magyarországra a megérdemelt trófeát, melynek hivatalos átadására végre sor kerülhetett.