„A profi ökölvívás a pénzről szól!”

Néhány napja szerkesztő kollégám poénosra vette a figurát, s rövid hírként megjelentette portálunkon, hogy „Vitalij Klicskónak magyar ellenfele lesz”. Klikkelgettek is bőszen olvasóink a hihetetlennek tűnő bejelentésre, persze, gyorsan kiderült a turpisság: az ukrán bunyós sakkban méri össze erejét a mi Polgár Juditunkkal.

Majd tíz éve azonban valóban összecsapott egy magyar profi ökölvívó a Klicskó fiúk egyikével: Erős Lajos (21-9-1) meccselt az EBU Európa-bajnoki és WBA interkontinentális övéért Vlagyimirrel. A csata nem tartott sokáig, az ukrán óriás két menet alatt győzte le az egykori paksi olimpikont. „Wova” azóta tovább gazdagította addig sem csekély eredménylistáját, nemrég éppen Ibragimov ellen egyesítette az IBF-, WBO- és IBO bajnoki címeit a New York-i Madison Square Gardenben.
„Természetesen láttam Vlagyimir Klicskó legutóbbi mérkőzését, kitűnt, mentálisan nagyon egyben van. Korábban ez volt a gyengéje, a fizikumával soha nem volt gond” – elemezte röviden a nehézsúlyú bajnok teljesítményét Erős Lajos, majd utalt kettőjük ’99-ben megrendezett találkozójára is. – „Azóta többször visszanéztem a meccset, s vegyes érzések kavarognak bennem. Férfiasan bevallom, pályafutásom utolsó mérkőzésén már nem igazán szakítottam meg magam. Utólag visszagondolva, sokkal komolyabban kellett volna vennem a meccset. Nem mondom, hogy győztem volna, tisztában vagyok a realitásokkal, de jóval több volt bennem, szorosabb mérkőzést vívhattunk volna. Hiányérzetem van, de jó érzés, hogy elmondhatom magamról, bokszoltam azzal az emberrel, aki később világsztár lett.”

Erősnek a Klicskó derbi előtt is volt alkalma profi kontinentális övért ütközni: Rácz Félix menedzser egyik első nagy dobásaként ’97-ben, Londonban az irokéz frizurás Zeljko Mavrovic ellen biztosított lehetőséget számára. Babér azonban itt sem termett a volt paksi bunyósnak, a jól menedzselt horvát az ötödik menetben véget vetett a mérkőzésnek.
„Ezt a találkozót hoznom kellett volna. Mavrovics ügyes, technikás bunyós volt, de ütőerőben nagyon távol állt Klicskótól, csak maszatolt. Kicsit későn eszméltem, hogy lehet keresnivalóm, amikor beszüntették a találkozót abszolút nem voltam megfogva” – mesélt másik nagy lehetőségéről az ex-sportoló.

Igazságtalan lenne azonban, ha a magyar ökölvívónak csak két - egykor nagy médiaértékkel bíró - vesztes profi mérkőzését emlegetnénk fel, hiszen amatőrként sikeres pályafutást tudhat magáénak, korának meghatározó félnehézsúlyúja volt. A Paks öklözőjeként három felnőtt magyar bajnoki címet gyűjtött be, s olyan riválisokkal verekedett, mint Hranek, Csépányi, Soltész vagy a honvédos Virág, akik szintén nem voltak kispályások. Részt vett ’88-ban a szöuli olimpián, ahol a negyeddöntőben a későbbi győztes amerikai Maynardtól kapott ki. Pályájának csúcsa az egy évvel később Görögországban szerzett Európa-bajnoki ezüstérem volt, ez mégis inkább keserű emlék számára. „Azt a mérkőzést simán megnyertem az NDK-s Lange ellen, engem illetett volna az arany, ám a sportpolitika meggátolta, hogy a nyakamba kerüljön” – mondta a sportág alapjait Bonyhádon, Tóparti Józseftől elsajátító volt bokszoló, aki elmondása szerint nagyon sokat köszönhet későbbi mestereinek is, idősb Balzsay Károlynak, s a válogatottnál vele foglalkozó Csötönyi Sándornak.
Hogy miként alakult volna az akkor 25 éves, ereje teljében lévő sportoló további karrierje, ha kontinensbajnokként tér haza Hellaszból, annak már csak a Jóisten a megmondhatója. Erős Lajos ’89 végén úgy döntött, hátat fordít az amatőröknek: megunta, hogy nemzetközileg jegyzett bunyósként sem tud egzisztenciát teremteni, megcsömörlött a tíz éven át tartó fogyasztástól, a rengeteg edzőtábortól. Elhatározta, kipróbálja magát a hivatásosok között, ahol - egy három éves megszakítással - tíz évet húzott le. Az ekkor már nehézsúlyban ringbe lépő sportoló számtalan mérkőzést vívott külföldön, keresztül-kasul „végigturnézta” Európát, s az amatőröknél szerzett remek alapoknak köszönhetően nem vallott szégyent. Legnagyobb sikereit szűkebb pátriájában, Szekszárdon aratta: ’98-ban megszerezte, majd ugyanitt megvédte WBU interkontinentális bajnoki címét.

„Talán több is lehetett volna a profi karrieremben, de amikor ’89-ben elkezdtem, még nagyon az elején járt itthon a sportág – fogalmazott a hivatásosok között Győry Józsefnél kezdő, majd olasz menedzserrel is dolgozó öklöző, akinek később Rácz Félix szervezett mérkőzéseket.

– Hol volt meccsem, hol nem, mindent elvállaltam, hogy pénzt keressek. Mert bárki bármit mond, a profi ökölvívás a pénzről szól! „

A bokszkesztyűt 35 évesen szögre akasztó, ma ingatlan adás-vétellel foglakozó egykori sportember zongoratanárnő feleségével, 15 éves lányával, s 16 éves fiával ma is Szekszárdon él. A tolnai kisváros bokszéletében egyelőre nem vesz részt, hiába hívja a jelenlegi tréner, a még ma is aktív profi, Halász Gábor.

„Többen is jelezték, szívesen jönnének hozzám edzésre, s nekem is lenne kedvem a dologhoz, de van még egy függőben lévő bírósági ügyem, s amíg ez le nem zárul, addig nem szeretnék semmibe belekezdeni. Egyelőre nem tervezek a boksszal kapcsolatban, nem szeretnék felelőtlenül ígérgetni.”

A 44 esztendős egykori válogatott azért folyamatosan figyelemmel kíséri a sportágat, úgy véli, több tehetség is akad a mostani amatőr mezőnyben, s a válogatott munkájára is jó hatással van idősb Balzsay Károly ténykedése. Az utódok mentalitásával azonban már akadnak problémái, sokkal komolyabb hozzáállást várna el.

„Néhány nagyvárosi úri gyerek már a fellegekben jár, ha megnyer egy-két ob-t. Úgy vannak vele, aztán majd elbokszolgatnak. Nálunk ez azért másként volt, de szerencsére a „lentebbről” jött fiatalok között ma is akadnak olyanok, akik keményen állnak a munkához” – alkotott véleményt Erős Lajos, aki a magyar profik közül a „kis” Balzsay bunyóját nagyon sokra becsüli. – „Hat éves kora óta ismerem, értelmes, intelligens srác, színes a stílusa, a ringben minden mozdulatán látszik, élvezi a bunyót.”

A hivatásosok magyar hadszínterével szemben Erős Lajosnak nincsenek illúziói, amondó, a helyzet nem sokkal jobb, mint az ő idejében. „Nem várok nagy javulást, amíg nincs komoly szponzori háttér, s tévés támogatás, addig minden marad a régiben. Rácz Félixnél működött a dolog, nagyon komoly televíziós nézettséget produkált, sajnálom, hogy ma nincs olyan kereskedelmi tévé, aki pozitívan állna a dologhoz, pedig az ökölvívás varázslatos sportág.”

Balogh Zoltán