A sikert nem lehet forintosítani!

- Ez az érzés már a kijutást kicsit hamarabb kiharcoló Kalucza Norbi elődöntője után is elkapott. Sírni azonban Miki meccse után sem akartam, mert az a gyengeség jele, de bevallom, nagyon nehezen tudtam megállni. De tudod mit, ha Miki érmes lesz az olimpián, nem fogom vissza magam – ígéri Máté Attila.

A tréner nem csak edzője, de 18 éves koráig gyámja is volt a sorozatos sorstragédiák által sújtott Miklósnak, aki mai napig együtt él a Máté családdal. Az edző fiaként kezeli, nem volt kérdés számára, hogy a nehéz helyzetben mellé álljon, de úgy véli, nem kell ezt a témát túlragozni, csak azt tette, amit kellett. Rendkívül erős kapocs köti össze a két embert.

Ezek után érthető, hogy az olasz városkában megrendezett viadalon kiszakadt a feszültség az edzőből, aki korábban sokáig kétségek között őrlődött: vajon jól döntött-e, amikor felküldte tanítványát 60 kilogrammba. Voltak apróbb sikerek, de a chicagói világbajnokságon már az első kanyarban búcsúzott sportolója. A Bocskai-emlékversenyen aratott győzelem azonban egyaránt jót tett edző és tanítvány önbizalmának, de az sem volt hátrány, hogy Máté Attila Balzsay kapitány segítőjeként közvetlenül a ringsarokból tudta tanácsokkal ellátni bunyósát.

- Rengeteget dolgoztunk a sikerért, hittem, hogy előbb-utóbb kijön a befektetett munka. Abban is biztos voltam, hogy Miki felveszi a versenyt 60 kilósokkal is, és felszedi a szükséges rutint. Nyerő volt még, hogy nagyon sokat készültünk balkezesek ellen, s milyen a sors, Olaszországban mind a négy ellenfél fordított alapállású volt – mondja a 43 éves bokszszakember, aki a Harangi Imre Sportegyesület 1995-ös megalakulása óta társadalmi munkában látja el a vezetőedzői teendőket.

Jelenleg a kezdőktől a válogatottakig 25-30 gyerek látogatja a hajdúsámsoni általános iskola aprócska tornatermében tartandó tréningeket, de a műszaki diplomás, a hétköznapokban gépjármű oktatóként dolgozó tréner már azon töri a fejét, hogy másoddiplomaként megszerzi a testnevelő tanári képesítést, így már a tornaórákon is nyomon követhetné a tehetségeket, akiket azonnal a klubba irányíthatna.

Így is akad talentum a több mint 12 ezer lakosú kisvárosban, jó pár gyerekből akár újabb „Varga Miklós” is lehet. A vezetőedző munkáját az egykori debreceni amatőr bajnok Kertész Henrik segíti, míg a klub irányítását Tóth János látja el.

- Száz százalék, hogy Tóth Jani nélkül nem tartanánk itt. Régi barátok vagyunk, én viszem a szakmai munkát, ő pedig megteremti a hátteret, mindent biztosít a zavartalan felkészüléshez. Kitűnő kapcsolatrendszerrel rendelkezik, önkormányzati képviselőként adnak a szavára a településen. Ha rajta múlna, már régen egy igazi, nagy tornateremben gyakorolhatnánk, de nincs kétségem afelől, hogy nemsokára „kijárja” nekünk a saját edzőtermet – mondja mosolyogva kollégájáról Máté Attila.

Hajdúsámsonban eredményeik miatt tisztelet övezi az ökölvívókat s Máté edzőt, aki semmiképpen nem hagyná el a Debrecentől 11 kilométerre fekvő települést, úgy véli, ez az ő városa.

- Minden ideköt, elveszettnek érezném magam egy nagyvárosban. Nem tudnának annyit fizetni, hogy elmenjen Hajdúsámsonból. Nem lehet forintosítani, amikor egy-egy sikeres verseny után lépten-nyomon megállítanak, s gratulálnak – mondja, de legalább ilyen büszkeséggel beszél 14 éves Attila fiáról, aki magyar bajnoknak, s kétszeres diákolimpiai aranyérmesnek vallhatja magát ökölvívásban.

- Lejárogatott edzésre, látszott, van érzéke, így megegyeztünk, ha tisztességesen akarja csinálni, akkor heti három edzésen kötelező a részvétel. Komolyan veszi a tréningeket, ügyes, tehetséges, van esze a bokszhoz. Megmondtam, csak úgy kezdjen bele, ha a legjobb akar lenni!

Máté Attila nem csak apaként, de edzőként is maximalista, kizárólag a munkában hisz. De míg edzői karrierje elején minden öklözőjét a saját képére akarta formálni, addig ma már sportolóinál a legerősebb képességeket, készségeket fejleszti, egyénként kezelve mindenkit. Nem szégyell tanulni a hazai edzői kar legjobbjaitól, sokra becsüli az eredményes kollégákat, ám mint elmondja, a legtöbbet mégis Szántó Józseftől s Svasznek Jenőtől tanulta. Különösen az utóbbit tekinti példaképnek.

- Jenő nagyon jól bánik a gyerekekkel, szakmailag mindenre megtanítja őket, de pedagógusnak is elsőrangú, ért a fiatalok nyelvén. Rengeteg jó bunyóst nevelt fel, az azonban szomorú, hogy amikor a tanítványai felnőttként jobbnál jobb eredményeket érnek el, a neve valahogy mégsem kerül említésre – fogalmazza meg a kritikát a kollégák felé a sámsoni tréner, aki egyébként is nehezen viseli az igazságtalanságot, egy-egy vitatott ítélet után nem mindig a leghiggadtabb módon közli véleményét az érintettekkel.

- Valóban gyorsan felkapom a vizet, tudom, edzőként nagyobb önkontrollra lenne szükségem, de nem bújhatok ki a bőrömből. Igaz, nehéz reálisan nézni a bokszolóim teljesítményét, de ha úgy érzem, a srácom mindent megtesz a sikerért, akkor tűzbe megyek érte. Nehezen tudom feldolgozni a vélt vagy valós méltánytalanságot, ám ha lehiggadva rájövök, hogy nem volt igazam, akkor tudok bocsánatot kérni – jegyzi meg, majd hozzáteszi, azért akad olyan személy a magyar ökölvívásban, akivel valószínűleg soha nem lesznek barátok.

Az edző egy rövid ideig kipróbálta magát a hivatásos Nagy József felkészítőjeként is, a hozzá hasonló habitusú hajdúhadházi „Hóhér” kérte fel a feladat ellátására. A munkával nem volt gond, a páros útjai néhány hónap múlva mégis elváltak.

- Nézeteltérésünk elsősorban Józsi súlyával kapcsolatban adódott, de az Inkin elleni meccs bevállalásával sem értettem egyet. Akadt azonban más is: nem kértem pénzt a felkészítésért, de Józsi ajánlott egy összeget, amit aztán nem fizetett ki. De még ez sem lett volna gátja a további közös munkának, mert ha megkért volna, pénz nélkül is tovább segítettem volna. Azóta nem találkoztunk, nem beszéltünk. Nem biztos, hogy még egyszer belefognék „idegen” versenyző felkészítésébe, de ha egyszer úgy hozza az élet, az általam felnevelt öklözőkkel szívesen belevágnék újra a profibokszba.

Bár „Hóhérral” csak rövid ideig tartott a közös munka, ennek ellenére Máté Attila hisz a térség öklözőinek összefogásában. Csapata, a Harangi SE évek óta jó kapcsolatot ápol a testvérvár DVSC együttesével. Az egészséges rivalizálás mellett baráti a viszony, ha kell, közös edzésekkel, partnerekkel segítik egymást. Ha valamelyik klub edzője a válogatottal nemzetközi versenyen vesz részt, nem kérdés, hogy ellátja tanácsokkal a szomszéd klub öklözőjét is. Nem volt ez másként a már említett olasz kvalifikációs versenyen sem: Máté Attila ugyanúgy adta az instrukciókat a debreceni Kalucza Norbertnek, mint saját öklözőjének, Varga Miklósnak.

- Szeretnék ott lenni Pekingben! Szabó Sándorral, a DVSC tulajdonosával megbeszéltük, támogatják azt az elképzelést, hogy a válogatott edzőjeként vegyek részt az olimpián. Remélem, a szövetségben pozitívan állnak majd a kérésünkhöz. Nem csak Varga Mikit, de Kalucza Norbit is nagyon jól ismerem, így úgy érzem, a kijutott öt bokszolóból kettőnek a teljesítményéhez érdemben tudnék hozzátenni – fogalmaz az edző, aki végezetül tanítványa esélyeiről is szót ejt. - A sorsolás döntő szerepet játszik az ökölvívásban. Miki nehezen melegszik be, de ha első meccsét tudja hozni, akkor bármire képes lehet. Súlycsoportjában az orosz Ticsenkót tartom a legnagyobb esélyesnek, szerencsére Miki nemrég Helsinkiben tudott vele bokszolni, s nem vallott szégyent. Tisztességgel felkészülünk mindenki ellen, rengeteg munka vár még ránk, úgy vélem, öklözőm még sokat fejlődhet az olimpiáig!

Balogh Zoltán