Az Európa-bajnok Móna Imre a vb-n is érmet szeretne!

„Nagyon örülök az Eb-győzelemnek, boldog vagyok, hogy sok embernek sikerült örömet okoznom, s magamnak is bebizonyítottam, mire vagyok képes!” – nyilatkozta boldogan a siker másnapján Imre, aki néhány napig még egy kis balatoni nyaralással tölti az időt.

Eb-aranyérmesünk nagyon mélyről kezdte az idényt, hiszen a tavalyi, számára bronzérmet hozó tiranai kontinensviadal utáni állkapocs-operációja miatt majd félévet volt kénytelen kihagyni.

„Amikor felépültem, az volt a legfontosabb, hogy kiharcoljam az Eb-csapattagságot. Megnyertem a diákolimpiát, de amikor a kerettáborban megvertem Tóth Józsit, akkor éreztem igazán, lehet keresnivalóm az Eb-n, jó lehetek egy éremre.”

A siófoki verseny azonban nem indult könnyen, bunyósunk a nyolc közé jutásért megszenvedett skót ellenfelével, s csak „vért izzadva” jutott a következő kanyarba, ahol viszont már könnyebben verte a német Beckert.

„Miután az elődöntőben legyőztem az angol Nugentet, s biztossá vált, hogy érmes vagyok, már éreztem, hogy akár az aranyat is megszerezhetem. A döntő előtt mindenki izgult körülöttem, én azonban nyugodt tudtam maradni, úgy voltam vele, felmegyek a ringbe, teszem a dolgomat, aztán kiütöm az oroszt.”

No, ez azért nem volt olyan egyszerű, a remek felépítésű, Imrénél alacsonyabb szláv öklöző, mint a vihar kezdte a meccset, az volt az ember érzése, meg akarja semmisíteni fiúnkat.

„Nagyon kemény volt az orosz, jött, mint a veszedelem. Az első menetben még nem éreztem az ütemet, ritmustalanul bunyóztam. De a másodikban ráéreztem, jól ment a belharc, de sikerült jó pár jobbegyenest és dupla balt is bevernem, és a horgok is szépen ültek. A kombinációkat is ’el tudtam adni’, így 21:17-es előnnyel fordulhattam a végére. Vagy kétszer úgy eltaláltam az oroszt, hogy nyugodtan számolhatott volna rá a bíró. Vezetésem tudatában már éreztem, meglehet az arany, de azért nagyon odafigyeltem a továbbiakban is. A sarkomból is jó visszajelzéseket kaptam, Deél Pista bá’ és Farkas Józsi bá’ megerősítettek, jó, amit csinálok. Az utolsó szakaszban még tovább nőtt a különbség, jól ment a bunyó, éreztem, nagy baj már nem lehet.”

A finálé után a fél csarnok versenyzőnk nyakában lógott, köztük természetesen a debreceni különítmény tagjai is, s jó néhány drukker szemében könnycseppek csillogtak. Imi derekasan állta a média érdeklődését is, de úgy véli, a ringben könnyebb boldogulni.

„Fantasztikus volt, hogy ilyen sokan örültek a sikeremnek. Nagyon jól estek Dr. Csötönyi Sándor szavai is, Sanyi bácsi gratulált s biztatott, Farkas Józsi bá’ pedig azt kérte, mindig maradjak ilyen őszinte bunyós.”

Imre elmondta, kéthete csak telefonon tartja a kapcsolatot szüleivel, szeretne már otthon lenni. A következő fél hónapot teljes pihenővel tölti, majd újra nekidurálja magát az edzéseknek, hiszen ebben az évben kadet világbajnokságot is rendeznek.

„A vb-n is szeretnék bizonyítani, dobogóra akarok állni. Ebben az évben még a kadettek között versenyzem, de jövőre a junioroknál is szeretnék már az első évben világversenyre kijutni. A részvételhez valószínűleg Amin Kadrit kell legyőznöm, de állok a feladat elé.”

„Mindenekelőtt szeretnék köszönet mondani Szabó Sándornak, aki mindig támogatott, s megteremtette a lehetőséget, hogy ezt az eredményt elérhessem. Továbbá nevelőedzőmnek, Tivadar Lajosnak s mostani mestereimnek, Deél Istvánnak és Rácsai Andrásnak is, akik felkészítettek az egész éves versenyzésre. De kijár a köszönet a válogatott edzőjének, Farkas Józsefnek is, aki lelkiekben nagyon sokat nyújtott, szavainak köszönhetően szinte végig nyugodt tudtam maradni az Eb-n. S köszönet a szüleimnek, akik mindig, mindenben támogatnak.” – zárta a beszélgetést a magyar ökölvívás új csillaga.