Bacskai Imre: mindig szerencsés voltam a sportban

A Chicagóban megrendezett 14. amatőr ökölvívó világbajnokságon a Vasas SC három bunyóssal képviseltette magát, Szalai Gergő (51kg), Harcsa Norbert (69kg) és Darmos József (91kg) lépett a kötelek közé. A nehézsúlyú Darmos három győzelmet aratva a magyar csapat egyik legjobbjának bizonyult, a helyszínen tartózkodó egyesületi edzője, Bacskai Imre nagy-nagy örömére.

A 46 éves tréner az elmúlt években remek munkát végzett a piros-kékeknél, gárdája a felnőttek között egyeduralkodó az országban. Bacskai Imrét az új generáció legkarakteresebb edzői között emlegetik, a szakemberek szép jövőt jósolnak az egykori Eb-ezüstérmesnek.

Na most következhetne az a fejezet, mely részletesen taglalná, hogy Bacskai Imre milyen régóta készül már az edzői pályára, és hogy gyermekkora óta a ringsarok az álma. Ám erről szó sincs. Az aktív sporttal már felhagyó bunyós magyar ökölvívóklasszisok csapatával egy jótékonysági kispályás labdarúgótornán szerepelt, amikor a jelenlegi szövetségi elnök, dr. Csötönyi Sándor az esemény utáni banketten egy mondatot címzett neki: „Imikém, neked edzősködnöd kellene, addig nem nyugszom, amíg nem látlak a ring mellett!”

Nagy erőfeszítéseket nem kellett tennie dr. Csötönyi Sándornak, Bacskai Imre az első adandó alkalommal beiratkozott az edzőképzésre, s a dokumentumok megszerzése után a nemzeti csapathoz került, mint keretedző.

- Álmomban sem gondoltam volna, hogy rögtön a válogatottnál kezdhetem a szakmát. Mindig szerencsés voltam a sportban, versenyzőként és edzőként is a legjobbaktól tanulhattam. Olyanoktól, mint Badari Tibor, Kajdi János, Papp László, Csötönyi Sándor, Szántó Imre, Balzsay Károly, hogy csak néhány nevet említsek – mondta Bacskai Imre, aki néhány év múlva élete egyik legnagyobb kihívásával került szembe: a Vasas hívta vezetőedzőnek.

- Óriási megtiszteltetés volt, de tudtam, hatalmas felelőséggel jár ez a poszt. Utólag visszanézve, igen „félelmetes” döntést hoztam, mert nagyon rosszul is kijöhettem volna a dologból. Egy olyan edző után, mint a számtalan sikert elért Szántó Imre, nem volt könnyű feladat átvenni a vezetőedzői tisztet. De bíztam magamban, hogy meg tudok felelni az elvárásoknak, s a Vasas továbbra is a legeredményesebb klub lesz.
A kezdet nem volt könnyű, egy idő után a Bedák-testvérek és Dudás Tibor is elhagyta a Vasast, követve mesterüket, Szántó Imrét. Három ilyen klasszis távozását bármelyik klub megérezte volna, s nem volt ez másként Angyalföldön sem, de idővel Bacskai Imre úrrá lett a nehézségeken, 2005-ben négy, míg egy évvel később öt magyar bajnoki címet szereztek sportolói. Az idén, Hajdúsámsonban sem akarják alább adni!

- Nagyon jól érzem magam a Vasasnál, folyamatosan meg kell felelni az elvárásoknak. Remek lehetőséget kaptam, minden feltétel adott a jó munkához. Persze, időnként adódnak kisebb gondok, de egy szavam nem lehet, nagyon jó helyzetben vagyunk a többi magyar klubhoz képest.

Bacskai Imre edzői sikereiben a szerencsés pályakezdés és a Vasas nyújtotta stabil anyagi háttér mellett nem elhanyagolható szerepet játszik a 16 éves versenyzői tapasztalat, amit meg lehetett tanulnia a sportágról, azt a Honvédnál pallérozódó bunyós elsajátította. Öt felnőtt magyar bajnoki cím, két olimpiai szereplés, közte a ’84-es Los Angeles-i olimpiát helyettesítő kubai Barátság-versenyen szerzett bronzérem, s megannyi nemzetközi tornagyőzelem jelzi sikerei útját. A csúcs azonban a ’85-ös, budapesti Európa-bajnokságon szerzett ezüstérem, a Budapest Sportcsarnokban tízezer ember űzte, hajtotta, amikor a 63,5 kilogrammos kategória döntőjében a német
- Ha visszagondolok, ma is libabőrös leszek, soha nem felejtem el azt az élményt. Előzőleg úgy véltem, verhető a német, de a döntőben új erőre kapott, mintha kicserélték volna. Nem játszottam alárendelt szerepet, de testen megfogott, jogos volt a győzelme. Remek bunyós volt, őt választották az Eb legjobbjának is.

Ám bizonyára olyan ökölvívó-rajongó is akad, akinek Bacskai Imréről nem budapesti Eb-ezüstje jut elsősorban eszébe, sokkal inkább a Gálfi „Gatto” Andrással ’96-ban vívott nyolcmenetes profi mérkőzése. Bár Bacskai ’90-ben belekóstolt a profi világba, meccselt is kétszer, de a menedzserek hitegetései miatt kiszállt a buliból, s a civil életben, benzinkutasként kereste a boldogulást, a bunyót csak hobbiszinten űzte. Gálfi ezzel szemben pályája csúcsán volt, sorra aratta győzelmeit, veretlenként, 19-0-3-as mutatóval készült az összecsapásra.

- Egy vasárnapi ebéd közben csörgött a telefon, egy újságíró keresett, s kérdezte, kiállnék-e Gálfi Andrással. Persze, válaszoltam, ám a sajtóban már úgy jelent meg, hogy kihívtam „Gattót”! Nem is bokszoltam, hogyan hívhattam volna ki? De nem futamodhattam meg, bennem volt a bunyós-vér. Andrist mindig nagyon szimpatikus gyereknek tartottam, a meccsünk előtt és után is nagyon szurkoltam neki. A KSI termében többször kesztyűztünk, éreztem, még mindig jól megy a boksz – mesélt Bacskai Imre a magabiztosan megnyert mérkőzés előzményeiről. - Több mint tíz év távlatából visszagondolva, mai fejjel már nem biztos, hogy beszállnék egy ilyen bunyóba. Hat év után nagy kockázatot vállaltam a beugrással, nem volt egy okos ötlet. Ne vegye senki nagyképűségnek, de én csak bukhattam volna ezen a meccsen. Vereség esetén az eredményes amatőr múlt után az maradt volna meg az emberekben: na, Bacskait jól megverték, kellett ez neki?
Bacskai Imrét nem csak versenyzői pályafutása, illetve edzői karrierje köti az ökölvíváshoz. Igazi kuriózumként, három fiából is remek bunyóst faragott, Lajos, Gusztáv és Balázs is nevet szerzett a sportágban.

- Én vízilabdázónak szántam mindegyiket, nem akartam, hogy ökölvívók legyenek. Inkább a feleségem erőltette, úgy voltam vele, rendben, egy év után úgy is otthagyják. De nem így történt, mindegyikből jó bunyós lett. Nem tagadom, amikor nagyobbik fiaim bokszoltak, eleinte könnyes volt a szemem. Néztem őket, tudtam, milyen nehéz dolguk van. Először szörnyű érzés volt, de idővel megszoktam, Balázst már „kívülről” is tudom nézni.

El is érkeztünk a magyar ökölvívás egyik legnagyobb tehetségeként számon tartott Bacskai Balázshoz. A KSI-ben nevelkedett srác tavaly junior világbajnokságot nyert Agadirban, a kubai legenda, Teofilo Stevenson személyesen gratulált neki.
- Nagyon büszke vagyok rá, már gyermekkorában látszott, ügyes, tehetséges srác, korosztályos versenyeken szépen bontogatta szárnyait. Ha így folytatja, szép sikerek előtt áll, ám továbbra is rengeteg munkára lesz szüksége. Nincs mese, meg kell őt „kínoznom”, simogatással nem megyünk semmire.

A nemzetközi karrier érdekében Bacskai Balázsnak először itthon kell megszereznie a 64 kilogrammos kategória első számú bunyósa címet, ám feladat csöppet sem ígérkezik könnyűnek, a vb-bronzérmes Káté Gyulát kellene letaszítania a trónról. Az edző-édesapának keretedzőként rálátása van a két öklöző között zajló küzdelemre, a tatai edzőtáborban nap, mint nap szemtanúja a csatáknak.
- Bendzsi fiatal gyerek, de viszonylag kiforrott öklöző. Korábban volt olyan idő, amikor még féltettem, s csak szerettem volna, hogy szoros meccset vívjon Káté Gyuszival. Gyula mindig az egyik kedvenc bunyósom volt, kőkemény figura. Tudom, nagyon nehéz őt legyőzni, akárkinek nem sikerülhet. A fiamnak minden tudására szüksége lesz. Nagy fába vágtuk a fejszénket, de Bendzsi megmutatta, partiban van Gyulával. Ma már mosolyogni is tudok, amikor kesztyűznek, olyan ügyesen old meg egy-egy feladatot. Élvezem a küzdelmüket, egyenrangú partnerek, nagyon jó bunyót csinálnak.

Amikor a célok, vágyak ponthoz érkezett beszélgetésünk, megkérdeztem Bacskai Imrét, álmaiban nem látja-e magát, ahogyan a válogatott főedzőjeként világbajnoki döntőben a fiának ad tanácsot.
- Nem, nem álmodom ilyenekről, tudom, rengeteg tanulnivalóm van még, én szolgálni akarom a válogatottat – hangzott a határozott válasz. - Már az óriási megtiszteltetés, hogy a Vasas vezetőedzőjeként a keretnél is dolgozhatom, becsületszavamra, nem jut eszembe a vezetőedzői poszt. Persze, majd évek múlva talán elképzelhető, de ha nem leszek soha a válogatott vezetőedzője, akkor is boldog ember maradok!

Balogh Zoltán
fotók: profibox, xlsport, dvscboxing