Bedák Pál még csak amatőr pályafutására koncentrál

„Nyócker”. Valljuk be, a kerületről nem a világhírű sportolók jutnak az ember eszébe. De hagyjuk most a szociológiai tanulmányokat, a nehéz életsorsokat, inkább koncentráljunk egy srácra, aki – testvérbátyjával együtt – innen indult el megvalósítani az álmait.

- Voltak céljaim, amiket kitűztem magam elé, s ezeket igyekeztem az évek során megvalósítani. Zsolt bátyám hatására, 1998-ban kezdtem a bunyót Nagy Laci bácsinál. Rögtön megfogott az edzőterem és a versenyek hangulata, éreztem, itt lehet keresnivalóm. – beszélt a kezdetekről Bedák Pál. - A tehetség egy dolog, az sok mindenkinek lehet, de ha nem párosul hozzá kitartás, akkor nem lesz eredmény. Én mindent megteszek az edzéseken, hogy kihozzam azt, ami bennem van. Ma is a kerületben lakom, amikor a világversenyek után éremmel térek haza, mindenki gratulál.
A Pimpa becenévre hallgató bunyós, miután learatta a korosztályos világversenyek babérjait, a felnőttek között is az elitbe került, Eb-, vb-érmet szerzett, s kijutott az amatőr sportolók legnagyobb seregszemléjére: részt vehetett a 2004-es olimpián. Ám a várakozással ellentétben már az első kanyarban búcsúzott a további küzdelmektől, egy olyan azeri versenyzőtől kapott ki, akit előtte már kétszer is legyőzött.

- Fiatal voltam, összenyomott a tét, s az hogy mindenki érmet várt tőlem. Amíg itthon készültem, addig nem volt gond, jól éreztem magam, de ahogy beléptem a szorítóba, minden megváltozott. Ha kijutok Pekingbe, már tudni fogom, hogyan kell kezelni a helyzetet, nem foglalkozom semmivel, csak az adott meccsre fogok koncentrálni. Az olimpiának különös hangulata van, ez nem Eb, vagy vb, itt teljesen más a történet.

Az ökölvívó jó úton halad, hogy újra kijusson az ötkarikás játékokra, szinte mindenki biztos indulónak tartja. Az idei esztendő első rangos nemzetközi megmérettetésén, a Bocskai-emlékversenyen is ellentmondást nem tűrően adta a mezőny tudtásra dominanciáját, de a Londonban megrendezett angol-magyar csapattalálkozón is magabiztosan verte jó nevű ellenfelét.

- Nem foglalkozom azzal, mit mondanak az emberek, nem igazán érdekel, mit várnak el tőlem. Becsülettel elvégzem az edzéseket, járom a magam útját, próbálom teljesíteni azt, amit célként kitűztem. Bemegyek a ringbe, teszem a dolgom, aztán majd kiderül, ez mire lesz elég. Ám azt bevallom, nem szeretem, ha a világversenyek előtt folyton esélyesként emlegetnek, ha állandóan azt olvasom az újságokban, hogy Bedák Pali révén már biztosan van egy érmünk.
Egyébként nincs gond a formámmal, de azért még nagyon idény eleji, a vb-re szeretném „kihegyezni” magam. Most jön a komoly felkészülés - melyhez ezúton is köszönöm a Schenker Logisztika Kft. támogatását -, majd májusban utazunk az Ahmet Comert Tornára, ott majd lemérhetem, hol is tartok igazán a 48 kilóban.
No igen, az a fránya 48 kiló. A súlytartással többször meggyűlt már a sportoló baja, korábban az is felvetődött, hogy eggyel fentebb merészkedik, s az 51 kilósok között próbál szerencsét. A 2005-ös ob-n meg is tette ezt, ám a debreceni Kalucza Norbert legyőzte a döntőben.

- A Kalucza elleni meccs nem volt vereség számomra, az egy elpontozott találkozó volt. Nem akartam én igazán soha felmenni 51 kilóba, hiszen tudom, a nemzetközi mezőnyben 48 kilóban lehet esélyem. Itt szeretnék kiemelkedő eredményeket elérni. Bár egyre nehezebb tartani a 48 kilót, hiszen ahogy idősödöm, úgy erősödöm, jönnek rám az izmok. Kaptam viszont egy étrendet, amit igyekszem maximálisan betartani, így már könnyebb megoldani, hogy hozzam a súlyomat. A londoni csapatversenyen volt plusz egy kiló engedmény, könnyen hoztam a 49 kilót. Csodálkoztam is, de jó erőben éreztem magam, úgy hiszem, nem lesz gond a 48 kiló súlytartása sem. Az az igazság, szeretem a hasam, de a cél érdekében nagyon oda fogok figyelni.

Bedák Pali esélyeit növeli, hogy szorítósarkában az egyik legeredményesebb hazai trénertől, Szántó Imrétől kapja a tanácsokat. Összeszokott párost alkotnak, a népszerű Öcsi bácsi már ismeri Pimpa minden rezdülését.

- Öcsi bá’ mindig képes megújulni, napra kész az ökölvívásból, tökéletesen ismeri a legújabb stílusokat. Minden meccsen kiszúr valamit a bunyómban, s tudom, azt a hibát még egyszer nem fogom elkövetni. 2001 novembere óta dolgozunk együtt, rengeteget alakult nála a harcmodorom, abszolút megbízom benne, ő a legjobb edző Magyarországon.

A hírek szerint azonban a sikerduó kapcsolatából még maximum másfél év van hátra, hiszen néhány hete megjelent a sajtóban, hogy a Szántó-tanítvány a pekingi olimpia után a hamburgi Spotlight profiboksz vállalkozáshoz szerződik. Az öklözőt nem volt könnyű rábírni, hogy ejtsen néhány szót a hivatásosok közti terveiről.
- Nem igazán szeretnék a profi dolgokról beszélni, hiszen még rengeteg feladat van előttem az amatőrök között. Eb, vb, s remélem, olimpia is, most kizárólag ezekre szeretnék koncentrálni – bújt ki a konkrét válaszadás alól az amatőr válogatott, aki arról sem akart beszélni, hogy a jövőbeli váltásra elsősorban anyagi, vagy inkább szakmai okok miatt kerül sor. Persze, erre az olvasó azonnal vágja a választ, ismerve a magyar amatőr ökölvívásban kereshető pénzösszegek nagyságát, melyek a szövetség és a szponzorok támogatásai ellenére sem mérhetőek össze egy komoly hivatásos istálló által kínált díjazással. Az azonban már most kijelenthető, Bedák Pál stílusa alapján közönség kedvenc lehet a Hansa-városban, s a németek menedzselésével nagyon messzire juthat a profi világban.

Az is ismert, hogy az átállás súlycsoportváltással is jár majd, Bedák a profik között légsúlyban vagy nagylégsúlyban szerepelhet, ami két-három kiló többletet jelent, így megszűnhetnek a fogyasztás kínjai. Bár az is valószínű, hogy a németeknél folyó kőkemény fizikális munka hatására jönnek majd az izmok, velük az újabb kilók, de az Universum-Spotlight-nál az étkezésre külön orvos figyel, aki tökéletesen megoldotta az amatőrök között korábban szintén fogyasztási gondokkal küszködő Erdei Zsolt súlybeállítását is.

Ha a leendő profi tervekről nem is tudtunk meg túl sokat, az azonban kiderült, Bedák Pali még nem tudta meglátogatni a hamburgi Spotlight-nál már öt mérkőzést megvívott bátyját.

- Még nem sikerült kijutnom, így nem tudom, milyen a hamburgi környezet, és sajnos még a bátyám egyik meccsét sem láttam a helyszínen. Versenyről versenyre járok, közben edzőtáborok vannak, rengeteg a dolgom. De remélem, nemsokára lesz egy olyan időszak, amikor meglátogathatom. Természetesen tartjuk a kapcsolatot, az interneten rendszeresen beszélünk.

Az azért valószínű, hogy az Unió Kispest SE büszkesége 2008 őszén való munkába állása előtt még meglátogatja az észak-német várost, de hogy olimpiai érmesként áll-e a profik táborába, arról szintén szűkszavúan nyilatkozott.

- Már te is ezzel jössz? Nem akarok esélylatolgatásba kezdeni, ez nem az én világom, szeretem megtartani, milyen célokat tűzök ki magam elé. Soha nem mondanék ki olyat, hogy bajnoki címet szerzek, vagy olimpiai dobogón végzek, ilyet soha nem fogsz hallani tőlem. Csak akkor, amikor már a nyakamban van a medál.

Balogh Zoltán
Fotó: kuzdoter .com