„Bunyós Pityu”: Megvalósult álmok!

Amikor beszélgetésünk elején megemlítem debreceni kötődésemet, a népszerű Bunyós Pityu nem hazudtolja meg önmagát, rögtön rákezd a „Debrecenben voltam, a Nagyerdőn jártam” című nótára. Mielőtt azonban rátérnénk az egykori szupernehézsúlyú amatőr bajnok énekesi karrierjére, nem hagyhatom ki Hidvégi György legutóbbi WBF világbajnoki győzelmére vonatkozó kérdéseimet, hiszen a sikerből trénerként Szikora István is jelentős részt vállalt. „Amit terveztünk, megvalósítottuk, láttam a srác világbajnoki döntőjéről videofelvételt, melyből kitűnt, technikás, jól védekezik, szóval tizenkét menetre számoltunk. Gyuri nagyon jól bokszolt, széles repertoárjából szinte minden ütésfajtát bemutatott, magabiztos volt” – mondja a mester, majd amikor közbevetem, nem volt-e ott, Hidvégi sok mozgást igénylő taktikájában a régi bokasérülés miatti aggodalom, nem beszél mellé. – „Persze hogy ott volt, de nem volt más választásunk, sokat kellet lábon mozogni. Tulajdonképpen három hetet tudtunk készülni, nagyon jól jött volna még egy plusz hét, de Gyuri így is kitett magáért, hiszen ez volt az első tizenkét megvívott menete.”
Hidvégi harmadik WBF-címvédése után kezd közelíteni a kategória elitjéhez, Angliában elért sikere már egy IBO interkonti övet is hozott számára, ezt pedig már a kritizálók sem illethetik a „sokadik” szervezet bajnoki címének elnevezésével. A mester szerint azonban tanítványának még bőven van miben fejlődnie, úgy véli, ütőerőben, a jobb kéz munkájában még léphet előre, és idővel odaérhet a cirkáló élvonalába. Eleinte sokan furcsának találták a bunyós körökben „úri fiúként” számon tartott versenyző és a szabolcsi kis faluból, Nyírparasznyáról származó tréner munkakapcsolatát, ám az együtt töltött hét év eredményei elhallgatatták a kétkedőket. „Még amatőrben kezdtük a munkát, sokan azt mondták, utcai harcost fogok csinálni a srácból. Kezdetben Gyuri nem merte bevállalni a balfelütést, de rengeteget gyakoroltuk, s a debreceni Bocskai-emlékversenyen mindhárom meccsét ezzel az ütésfajtával hozta, ami nem csak a tornagyőzelmet, de a legtechnikásabb versenyző címet is eredményezte számára. Na, ekkor elhallgattak a hangok, s azóta se nagyon szólnak.”

Ezek után nem csoda, hogy feltétlen a bizalom a Hidvégi-Szikora duónál, az ökölvívó Dél-Afrikában megvívott WBF címmeccse előtt meg sem nézte ellenfelét, teljesen rábízta a taktika kidolgozását az őt felkészítő szakemberre. Az eredmény ismert.
Szikora István portréja persze nem lenne teljes, ha elfeledkeznénk a két ökölvívóikon, Tyson és Lewis ellen megvívott amatőr ütközeteiről. A vén Európában ő az egyetlen bunyós, aki végig állta a csatákat a két harcos ellen. „Ez a két mérkőzés olyan élmény volt számomra, mintha olimpiát nyertem volna. Tysonnal jó volt bokszolni, feküdt a stílusa, szoros meccset csináltunk, ám Lewis, közel kétméteres magasságával már nem ízlett annyira. Ő sokkal előrébb tartott abban az időben Tysonnál” – nosztalgiázik a 43 éves szakember, aki öt felnőtt bajnoki cím, Eb-bronz és vb ötödik helyezés után még lenyomott egy utolsó „nótát”. – „1989-ben visszavonultam, mert engem akartak eladni, hogy a bevételből megmentsék a balassagyarmati focicsapatot. Nem tetszet az ötlet, abbahagytam a bunyót, felköltöztem Budapestre, ahol vállalkozásokkal foglalkoztam, de lejártam edzeni Szakos Józsefhez a KSI-be. 1992-ben azonban visszatértem, sikerrel vettem a koppenhágai kvalifikációs tornát, s bekerültem a közzé a hat európai bunyós közé, akik részt vehettek a barcelonai olimpián. Bár az első kanyarban kikaptam az Európa- és világbajnok bolgártól, de egy gyermekkori álmom vált valóra, ott lehettem az olimpián.”

A ring után Szikora István újra megtalálta önmagát, hangjával, nótás kedvével már aktív sportolóként is kitűnt társai közül, nemritkán ragadott mikrofont magához kedvenc szórakozóhelyein. Öt évvel ezelőtt egy producer is fültanúja volt egyik produkciójának, aki lemezszerződést ajánlott neki, s az elkészült, „Polgármester, máma mulatunk” című válogatáslemez a Mahasz-lista ötödik helyéig kúszott fel. „Amióta csak az eszemet tudom, énekelek, Nyírparasznyán a születés-, névnapok és lakodalmak jelentették a szórakozási lehetőséget. Kedvencem a cigányzene, de imádok mindent, amire mulatni lehet” – mesél zenerajongásáról a televíziós szórakoztató műsorokban rendszeresen megforduló nótás kedvű bunyós.

A tervek szerint Hidvégi György szerepet kaphat Erdei Zsolt június 16-án, Budapesten megrendezésre kerülő ökölvívógáláján is, melyen frissen megszerzett IBO címét védhetné meg, de az sem kizárt, hogy a világbajnoki öv lesz a tét. Amikor Bunyós Pityut megkérdezem, tanítványa sikere esetén milyen nótát ad majd elő a banketten, kissé meglepő választ kapok. „Én bármit előadok, de nem ez az érdekes, mert Gyurit sem kell félteni, ha mulatozásról van szó. Dél-Afrikában már bizonyított, címvédése után a helyi magyarok által szervezett bulin igencsak kitett magáért. Lehet, eljön az az idő, amikor már nemcsak Bunyós Pityuról, hanem Bunyós Gyuriról is beszélhetünk” – vigyorog az edző.

A bunyó és a nótázás mellett állatszeretetéről is ismert az egykori válogatott ökölvívó, de ő nem a mai „divatállatvédők” táborába tartozik, hanem hazai környezetből hozta állatszeretetét. „Nekem ez nem póz, otthon mindenféle állatot tartottunk a ház körül, részei voltak a mindennapoknak. Amikor a címvédés után Angliából hazajöttünk Gyurival, s a szomszédtól hallottam, hogy élve ástak el egy kiskutyát, felment bennem a pumpa. Ha egy órára a kezeim közé kaphatnám azt az embert…”

A szorítók világának színes egyéniségéről egy ismert Ihász Gábor nóta jut eszembe, melynek címe: Tisztán és egyszerűen. Szikora Pista sem bonyolítja túl a dolgokat, a mai napig elsőszámú útmutatásnak tekinti az otthon megtanult tiszteletet, s azt, hogy mindenért meg kell küzdenie. „Ha hazamegyek, és betérek a kocsmába, érzem az emberek szeretetét, s azt is, büszkék rám. Ebből az alig hatszáz lelkes faluból indultam el, s valósítottam meg az álmaimat. Ökölvívóként bejártam a világot, edzőként is világbajnok tanítványom van, egyszóval mindent elértem, amit szerettem volna. Természetesen szeretnék még Gyurival jó pár sikert megérni, de nincs okom panaszra, most már csak az a fontos, hogy egészség legyen. Ha ezután többé nem csinálnék semmit, akkor is lenne mit mesélnem az unokáknak.”

Balogh Zoltán