Deél István bízott tanítványa aranyában

A siófoki kadet Európa-bajnokság előtt a korosztályos válogatott csapat vezetése Móna Imrét nem említette az esélyesek között, annak ellenére, hogy bunyósunk a tavalyi, tiranai kontinensviadalon bronzérmet szerzett. Szerencsére edzője, Deél István bízott tanítványában, tudta, ha Imi hozza a formáját, dobogóra állhat.

„A tavalyi Eb után óriási bizonyítási vágy volt Imrében, aki egy súlyos állkapocstörés miatt nem tudott kiállni a tiranai elődöntőre, ahol egy orosz fiúval küzdött volna. Imit ez nagyon érzékenyen érintette, ő az a fajta srác, aki nem tűri, hogy más jobb legyen nála, igazi versenyző alkat. Tudtam, hogy Siófokon mindent meg fog tenni azért, hogy az ő nyakába kerüljön az arany. Nem csalódtam!” – kezdte a beszélgetést Deél István.

A mester azt is elmondta, nem volt könnyű edzői feladat a műtét után félévig lábadozó Imrét újra csúcsforma közelébe juttatni. „Az operáció után az orvosok egy ideig teljes pihenőt írtak elő Imike számára. Ennek lejártával elsősorban az ökölvíváson kívüli munkát erőltettük, futással, erősítéssel igyekeztem szinten tartani. Csak fokozatosan, óvatosan vezettem be újra a szakmai munkába, az elején csak árnyékolt, zsákolt, de már ekkor látszott, nagyon hiányzik neki a küzdelem. Örülök, hogy az Eb-re sikerült olyan szintre hozni, hogy meggyőző bunyót tudott produkálni.”
Farkas József szövetségi edző kérésére Deél István a siófoki szorítósarokból is nyomon követte tanítványa teljesítményét, s hasznos tanácsokkal szolgálta ki a menetek közti pihenőidőkben. „Nem indult könnyen, a legelső meccs volt a leghúzósabb, Imi nagyon bizonyítani akart, ám a kellemetlen, hosszú skót fiú ellen bizonytalanul mozgott, nem feküdt számára vetélytársa nyeklő-nyakló stílusa. Ám elszántságát bizonyítva, megoldotta a feladatot. A bajnokokban mindig van egy kis plusz, egy különleges adottság, amely a vetélytársak fölé emeli őket. Ilyenkor rengeteget számít a küzdeni akarás, a pillanatnyi lelkiállapot, s az, hogyan tudja elviselni a stresszt, mennyire hoz jó döntéseket.”

A skót elleni „csikorgást” a német és az angol bunyóssal szembeni magabiztos győzelem követte, mely után a mezőny legkeményebb ökölvívója, a „janicsáriskolában” nevelkedett orosz Pogos Zopunyan várt harcosunkra. A helyszínen lévő szurkolók többsége már előre elkönyvelte az ezüstöt, ám a debreceni kontingens bízott a sikerben, Deél mester pedig akár fogadott volna is rá. „Tudtam, hogy az orosz fekszik Iminek, hasonló volt a stílusa, a tavalyi Eb-n megismert azerbajdzsáni ellenfélhez, akit Imre nagy csatában győzött le. Tanítványomnak jobban fekszenek az olyan versenyzők, akik jönnek előre, ilyen volt az orosz is. Tudtam, Imi jó lehet az aranyra, különleges fiú, aki nem ijed meg a kínálkozó lehetőségtől. Rá abszolút igaz a mondás: a jó versenyló mindig a derbi napján fut a legjobban!”

Persze azért az edző nem sétálgatott nyugodtan a döntő napján, fejben százszor lejátszotta a tanítványára váró ütközetet, miközben folyamatosan a nyerő taktikán törte a fejét. „180-200 körül volt a vérnyomásom a ring mellett, s a feszültségemet az sem csökkentette, hogy az orosz az első menetben óriási iramot diktált, szinte meg akarta semmisíteni Imit. De az otthon megtanult védekezésgyakorlásoknak köszönhetően, Imike szépen hárította a rohamokat, így egy nagy verés helyett ikszel zárult a kezdő etap. Ez meghatározó volt, megtörte az orosz önbizalmát, aki a döntő előtt biztos volt győzelmében, lebecsülte Imrét. A második menettől már jól alakultak a dolgok, bunyósom gyönyörűen bokszolt, a záró felvonásban pedig igazi örömbunyót mutatott be az akkor is határtalan lelkesedéssel harcoló orosz fiú ellen.”

Deél István még most is meghatódva emlékszik a finálé utáni pillanatokra, amikor a ringből lejövő Móna Imrét megrohamozta a debreceni különítmény, mindenki csókolta, ölelte a bajnokot. „Határtalan örömet éreztem, amitől szinte megszólalni sem tudtam, nem gondolkodtam, végig csak az dübörgött a fejében: megvan! Nem tagadom, nagyon megfogott a helyzet, megkönnyeztem Imi győzelmét, de hát nem mindig van az embernek Európa-bajnoka!”

A verseny utáni szolid ünneplést Debrecenben a Móna szülők fogadása követte, de Hinger József is rendezett egy összejövetelt a bajnok tiszteletére. „Jó volt egy kicsit lazítani, nagyon jól éreztük magunkat, felszabadult ünnepléssel tudtunk örülni Imi aranyának.”

A bulik után a tréner újra a munkába vetette magát, már a nyári szünetben is az edzésterven törte a fejét. „Ha tovább akarok lépni, folyamatosan képeznem kell magam, keresnem az új utakat, felhasználni a tapasztalatokat, a jót megtartani, a rosszat kidobni. Büszke vagyok, hogy 2002-óta, mióta főállásban irányítom a DVSC-t, rengeteg magyar bajnoki címet szereztünk, de a serdülőket is beleszámítva hét utánpótlás Eb-érmet zsebeltünk be. Nem vagyok elégedett, de úgy érzem, jó úton járunk, s Móna Imi Európa-bajnoki címe óriási erőt adhat a folytatáshoz. Nem csak nekem, de a klub többi versenyzőjének is.”

Maradjunk azonban még az újdonsült kontinens elsőnél, Imre januártól a junior korosztályba kerül, ahol valószínűleg a remek képességű Amin Kadrival kell majd meccselnie a címeres trikóért. „Nem féltem Imit, hatalmas tehetség, s valószínűleg a szövetség is menedzselni fogja. Már első évben kijuthat világversenyre, mutassanak nekem még egy olyan magyar utánpótlás bunyóst, aki az első évben sérülése miatt lett bronzérmes, majd a másodikban megnyerte az Eb-t.”
A szakember a Móna-sikerek mellett beszélt a csapat többi tehetségéről is, úgy érzi, rengeteg talentum található még a keretben. „Folyamatosan jönnek fel a gyerekek, nem akarok jósolgatni, de legalább 5-6 nevet tudnék sorolni, akik Imihez hasonló karriert futhatnak be. A srácok nagyon szorgalmasak, a csapatnál nem sikk lógni edzéseken, talán ez is eredményeink egyik kulcsa.”

Deél István a „Mikorra várhatjuk a következő debreceni Európa-bajnokot?” kérdésre nagy nevetéssel válaszolt. „Most megfogtál, nagyon nehezet kérdeztél. Nem akarok fellengzősködni, de szeretném, ha valamelyik tanítványom tiszteletére rövid időn belül újra eljátszanák a magyar himnuszt.”

Hogy ez így legyen, a csapat július 9-től, a Deél-Rácsai edzőpáros vezetésével újra elkezdte a tréningeket. Most elsősorban a fizikális melón, a rengeteg futáson, erősítésen van a hangsúly, hiszen kell az erő az idény hátralévő részére. Cél, hogy minél jobban szerepeljen a piros-fehér gárda az országos bajnokságokon, de Deél István nem titkolta, bízik benne, hogy előtte Európa-bajnok tanítványa egy éremmel térhet haza az augusztusban megrendezésre kerülő ukrajnai kadet világbajnokságról is.

Balogh Zoltán
dvscboxing.hu