Dorkó Péter: az ökölvívás mindenhol ugyanaz

Bár az egri építési vállalkozó még a krisztusi kort sem érte el, ennek ellenére már jelentős bokszbírói karrier áll mögötte. A bunyóval 1989-ben megismerkedő, korosztályos bajnoki címet és helyezéseket begyűjtő Dorkó Péter 20 éves korában felismerte, sok babér nem terem neki a felnőttek mezőnyében. Mivel az edzői pályához nem érzett kedvet, a sportágtól azonban nem akart elszakadni, a bíráskodást választotta. A kezdeti lépések megtételében az elismert egri bíró, Bárány Ede volt segítségére, s a fiatalember 1996-ban sikerrel abszolválta első bírói vizsgáját. Azóta sok víz lefolyt a Dunán, az elmúlt 12 esztendőben Dorkó Péter szépen lépkedett előre a szakmai ranglétrán, s mára a magyar csokornyakkendősök egyik kiemelkedő tudású képviselőjévé vált.

Az elmúlt esztendő májusától különösen felpörgette a tempót, a hazai viadalok mellett külföldön is sokat foglalkoztatták: többek között pontozott és vezetett az Ahmet Comert Tornán, a chicagói felnőtt világbajnokságon, a pescarai- és athéni kvalifikációs tornán, majd az olimpia főpróbájának számító Elnök-kupa zárta az olimpia előtti viadalok sorát.

- A pescarai kvalifikációs tornán az AIBA bíróbizottságának vezetője, Terry Smith úgy búcsúzott tőlem: viszontlátásra Pekingben! A hivatalos névsor viszont csak az athéni torna után jelent meg az AIBA honlapján – válaszolt Dorkó Péter arra kérdésre, hogyan és kitől tudta meg, hogy közreműködhet az amatőr sportolók legnagyobb seregszemléjén. - Nagyon boldog vagyok, hogy saját erőmből, persze a szövetség támogatásával értem el a célomat. Elégedett lennék, ha az Elnök-kupán elért eredményemet meg tudnám ismételni: Tajpejben az olimpián közreműködő 34 bíró közül a 6.-8. helyen végeztem a rangsorban. Két döntőben pontoztam, egyben vezettem, úgy hiszem, ez a teljesítmény Pekingben is megismételhető, hiszen ugyanazok működnek majd ott is közre.
A kopasz döntnök dióhéjban azt is összefoglalta, milyen elvárásokat támaszt az ázsiai országba delegált vezető- és pontozóbírókkal szemben az AIBA: a ringbíróknak nélkülözniük kell a „szereplést”, legfontosabb feladatuk a szabályok száz százalékos betartatása. Dorkó bíró szerint ilyen szinten már a versenyzők is partnerek, persze a kellő csibészséget megtartva. A pontozás során csak a tiszta ütéseket „díjazzák” majd Pekingben, ennek megfelelően minden bizonnyal tovább folytatódik a mostanában jellemző, kevesebb „döntőfölényes” tendencia.

Amikor arról tudakolóztunk, hogy miután kiderült, részt vehet az olimpián, a gratulálók vagy az irigykedők voltak-e túlsúlyban, a következő felelet érkezett: - A közvetlen bírói körből származó barátaim velem együtt örültek a sikeremnek, a többiekkel azonban nem tartok szoros kapcsolatot. Persze, biztos akadt, akinél az irigység dominált, de erre csak azt tudom mondani, próbálja meg mindenki utánam csinálni. 13 világversenyen vettem részt, egy kivételével mindenhol döntőt vezettem, számtalanszor pontoztam a finálékban, s többnyire „kiváló” vagy „jó” minősítéssel zártam a megmérettetéseket.

Számos példa bizonyította már, hátulütői is lehetnek, ha valaki túl korán kerül a csúcsra, Dorkó Péter azonban úgy véli, hiába érte el fiatalon egyik álmát, az olimpiai részvételt, a játékok után is talál majd kihívást a bíráskodásban.

- A jövőben is szeretnék minél több világversenyen részt venni, s ott minél jobban pontozni, illetve vezetni. De aki az amatőr bíráskodást választotta, annak egy Pofonpartin is ugyanazt a teljesítményt kell nyújtania, mint egy olimpián, egy tizenéves kissrác mérkőzését is komolyan kell vennie. Elképzelhetetlennek tartom, hogy egy hazai versenyen ne végezzem motiváltan a dolgomat, megtiszteltetés számomra, és boldog vagyok, ha bárhová bíráskodni hívnak. Az ökölvívás mindenhol ugyanaz, a szabályokat be kell tartatni – fogalmazott a szakmai mentoraiként Bárány Edét, Eperjesi Mihályt Debreczeni László, Takács Györgyöt és Ajtai L. Pétert említő Dorkó Péter, aki azt sem tartja elképzelhetetlennek, hogy 5-10 év múlva valamilyen tisztséget lásson el az európai bíróbizottságban. - Ha az ember szeret egy sportot, mindenképpen előre akar jutni, legalábbis én ilyen vagyok. Mindig szeretnék egy lépcsővel magasabbra lépni!


Balogh Zoltán