Dr. Csötönyi: becsülni kell a kis eredményeket is!

Szeretek Csötönyi Sándorral beszélgetni. Stílusa van, a szakma mellett mindig előkerül egy-két remek sztori, s poénjait jobban helyezi, mint a manapság felkapott humoristák nagy többsége. Mostani diskurzusunk azonban nélkülözte a vicceket, bár igaz, a téma sem volt túl mókás: újra érem nélkül zárták olimpiai szereplésüket ökölvívóink. A főnök persze megvédte az övéit, véleménye szerint el kell felejtenünk a korábbi ötkarikás játékok éremesőit, s ez nem csak a bunyósokra vonatkozik.

A mesteredzői címmel is rendelkező MÖSZ-elnököt elsőként a tornán résztvevő öt ökölvívó teljesítményének értékelésére kértem fel.

Bedák Pál (48 kg) : „Pali nálam nem veszített! Már a második menetben is nyomtak olyan pontokat az ellenfélnek, ahol csak hátba vágta „Pimpát”. Mindennek ellenére, 6:5-ös vezetéssel fordult a finisbe, ahol egy jobbegyenes-balhoroggal talált, a kazah srác valamit visszakapálódzott, s ő kapott pontot. A győztes találatot is úgy vitte be Zsapikov, hogy Bedák kibújt egy ütése elől, így az ismét a hátát érte el. Ezután még volt két tiszta ütése Palinak, de erre semmit nem kapott. Ez volt az a mérkőzés - másik néggyel egyetemben -, amit öt alkalommal vetítettek le a bíróknak okításként, hogy elkerüljék a további, hasonló „tévedéseket”. Mert a hibát azért nem ismerték el.”

Kalucza Norbert (51kg): „Ha nem egy ilyen kiváló bokszolóval találkozott volna, mint a Puerto-Rico-i, akkor talán lendületbe jöhetett volna, mint tette azt Pescarában. Egy felöl szerencse volt, hogy tíz napig nem kellett bokszolnia, viszont ugyanennyi ideig tartania kellett a súlyát. Ez végül sikerült, de ki kell jelenteni, 51 kilogrammban sem tartozik a legerősebbek közé. Ezért nem látom értelmét, hogy a jövőben 54 kilogrammban versenyezzen, hiszen az elmúlt három évben meccset sem nyert ebben a kategóriában. Norbi önmagához képest becsülettel harcolt, egy jobb képességű öklözőtől kapott ki. Norbi egy tehetséges ember, de nem akkora klasszis, hogy ilyen súlytartás mellett még a ringben is helytálljon. Fegyelmezettebbnek kell lennie. Ha mégis úgy dönt, hogy fentebb lép egy súlycsoportot, s itthon bebizonyítja, ő a legjobb, akkor természetesen számolunk vele. De úgy hiszem, ebben a súlyban nemzetközileg nem lesz akkora esélye. Ez nem pesszimizmus, ez a realitás, de adja az Isten, hogy tévedjek.”

Varga Miklós (60kg): „Ilyen nagyszerű ellenféllel szemben, ilyen jól öklözni még életemben nem láttam! A második menetet kicsit elszúrta, ám utána négy-öt tiszta találatot nem adtak meg neki. Ez a bírói felfogásnak volt köszönhető, védték a vezető versenyzőt, aki kamuütésekre kapott pontokat, de a látszat kedvéért Mikinek is benyomtak egyet-egyet. Ezen voltam teljesen felháborodva, s neveztem banditizmusnak a történteket. Utólag higgadtan megnéztük a mérkőzést, s el kell ismernem, két ponttal jobb volt a kazah. De engedtessék meg, hogy ennyire elfogult legyek ezzel a remek sportemberrel, aki ragyogóan helytállt, s mindent megtett a győzelemért.”

Káté Gyula (64kg): „Nagyon rossz helyzetben volt, egy általa korábban háromszor legyőzött, addig aktív harcmodort bemutató bunyós összevissza szaladgált ellene. Az ír defenzív stílusát, s a kézre mért ütéseit is értékelték a bírók. Ezt a mérkőzést is megnéztük utólag, reálisan Káté Gyula egy ponttal győzött. Érdekes módon az ír a következő körben egy üzbéggel bokszolt, s a vége előtt néhány másodperccel, egy pontos vezetésénél megintette a francia vezetőbíró, így elvesztette a meccset. Míg Káté ellen engedték futkározni, ugyanezért a másik mérkőzésén megintették és kiszórták. Furcsa, nem?”

Szellő Imre (81kg): „A világbajnokság után itt is szerencséje volt, hiszen rögtön a 16 között kezdett. Olvastam olyan hozzászólásokat, hogy ott kifogott egy venezuelai újságárust, akit könnyű volt megvernie. Na, álljon meg a menet! Ez a fiú egy kubait legyőzve harcolta ki, hogy kikerülhessen az olimpiára. Imre klasszisát, s kőkemény egyeneseit dicséri, hogy le tudta győzni. A második meccse? Hát, ott összeomlott Imi, összenyomta a tét. Harcolt becsülettel, próbálkozott a hajlított karú ütésekkel, de ez nem az ő műfaja, s az olimpián sem értékelték ezt az ütésfajtát. Imre eredménykényszer alatt bokszolt, győzelem helyett inkább a vereség elkerülésére koncentrált, s a kettő nem ugyanaz. Összességében ötödik lett, legyünk őszinték, szerencsésen.” 

Az írás folytatása, benne: válasz a kritikákra!