Erdei Zsolt és Kovács István sem élt volna meg Pekingben - véli Dr. Csötönyi Sándor

Vissza az olimpikonok egyéni értékeléséhez!

Az egyéni értékelések után dr. Csötönyi más, tágabb összefüggésben is mérleget vont az olimpiáról, s az öttagú bokszkontingens teljesítményéről: „Mint azt korábban is elmondtam, becsülni kell a kis eredményeket is! Már a Sydney-i olimpia előtt jeleztem, hogy a magyar sport lendítőkereke megakadhat, s nemsokára eljönnek azok az idők, amikor már nem lesznek tuti aranyesélyeseink. Akkor ezért majdnem keresztre feszítettek. S tessék, mi történt Pekingben?! A játékokra kvalifikációt szerző versenyzőket is meg kell becsülni, óriási dolog ez egy ilyen kis országtól. Hat olimpián voltam eddig, de ez az első alkalom, hogy már a kijutást is nagy fegyverténynek könyvelem el. Ökölvívó szempontból ez egy olyan olimpia volt, ahol a bírók a sok, össze-vissza kapott instrukció miatt szinte függetlenítették magukat, s ez kihatott az eredményekre. A kubaiak nem nyertek aranyat, az oroszok is a sportdiplomáciájuknak köszönhetően szerezték az egyik elsőségüket, de a mongolok, thaiföldiek, kínaiak nagyot léptek előre. Hihetetlen pénzeket invesztálnak a bokszba, sportolóik sokat fejlődtek szakmailag, megtanultak alkalmazkodni a változó feltételekhez. Mi Athénhoz képest Szellő Imre ötödik helyével előreléptünk, szereztünk két pontot, s ezzel a magyar sportágak között bekerültünk az első tízbe. Ezt értékelni kell, hihetetlen kiegyensúlyozott az élmezőny, s nem csak az ökölvívásban. Hazai viszonylatban mi vagyunk ez egyetlen olyan sportág, ahol a legjobbak, mielőtt kész versenyzővé érnének, elmennek profinak, ezért négyévente újra kell építeni a csapatot. Itt említeném meg az angolokat, akik havi háromezer fontot fizetnek legjobb amatőr öklözőiknek, hogy azok ne álljanak a hivatásosok táborába.”

Az elnök szerint az ökölvívótorna eredményeit nem kis mértékben befolyásolta a sportpolitika, a háttérben megköttetett alkuk, paktumok. „Az európai ökölvívásnak össze kell fognia, megoldást kell találnunk a kialakult problémákra. A jövőben nem fordulhat elő, hogy négy-öt szavazattal alulmaradunk a fontos szabálymódosítások elfogadásában. A bizottsági üléseken ne tudjanak „átvinni” számunkra kedvezőtlen határozatokat, röviddel a fontos versenyek előtt. Az AIBA Pekingben elégedett volt magával, nagy problémát nem látott a pontozásban. De azt mondom, Pekingben még egy olyan klasszis, mint Kovács István stílusát sem díjazták volna, és Erdei Zsolt pazar első kezes ütéseire sem adtak volna pontokat.”

Dr. Csötönyi Sándor már diskurzusunk elején jelezte, reagálni szeretne az internetes hozzászólásokra, melyek közül jó pár felveti a MÖSZ felelősségét, amiért anyagilag csak minimális támogatást nyújt a válogatott versenyzőknek. „A szövetség feladta az, hogy biztosítsa a felkészülés optimális feltételeit: edzőtáborokat, külföldi partnereket, valamint a válogatott tornákon, illetve a világversenyeken való részvételt. Nem tudjuk fedezni a sportolók megélhetését, ez a klubok feladata lenne, mi csak menedzselni tudjuk a versenyzőket. Az állam csak azokat az ökölvívókat tudja támogatni, akik nemzetközi szinten már letettek valamit az asztalra. Ők meg is kapták a nekik járó juttatásokat.”

Érződött, „robbanás veszélyes” területre érkeztünk, az elnökből tovább ömlött a szó. Elmondta, nem tud mit kezdeni a sportág szereplőitől, s a kívülállóktól hol névvel, hol anélkül érkező, építő jelleget csekély mértékben sem tartalmazó észrevételekkel.

„Újra megy az egymásra mutogatás, folyik a sárdobálás, pedig a magyar ökölvívás erőn felül teljesít! Gondoljunk csak az utánpótlás eredményeinkre, s hátra vannak még a nemzetközi versenyek. Minden fontos eseményre el tudtunk utazni, teljes csapattal képviseltettük magunkat, erre mégis csak fanyalgó megjegyzések érkeznek. Nem tudom, mit kellene még tennem? Ilyen anyagi támogatást, mint amilyet a mostani srácok kapnak, még Kovács Pistáéknak sem tudtunk biztosítani. Persze, ez nem garancia a sikerre, csak érzékeltetni szeretném, hogy a szövetség megtette a magáét, ezért nem értem az egyre erősödő negatív hangokat. Én a jót látom a klubok munkájában, akárcsak az emberekben. Nem leszek pesszimista, nem vagyok hajlandó leértékelni az elért eredményeinket! Nem fogom beletaposni a klubedzőket a betonba. Elismerés a munkájukért, mert nagyon nehéz feltételek mellett végzik azt! Az ökölvívók egy nagy családot alkotnak, szolgálatnak tekintem az elnöki posztot. Az internetes fórumokon már annyi letéteményese van a hazai boksznak, hogy ha ennyi szakemberünk lenne, minimum öt bajnoki címmel térnénk haza a vb-ről. De én egy kemény krapek vagyok, tudok harcolni! A Kovács Pistával való afférom óta néhány ember nagyon fölbátorodott, és nem fair eszközökkel próbálnak gyengíteni. Nem tudnak! Kovács Pista azóta szövetségesem lett, és mindenki, aki az ökölvívásért tenni akar. 2010-ig élvezem a bizalmat, s addig fogom végezni a munkámat, amíg a többség mögöttem áll. Semmi bajom az olyanokkal, akik a saját versenyzőik érdekeit védik, mint a hajdúsámsoniak - én is ugyanezt tettem volna -, de az elvtelenekkel, a ring helyett az asztalnál próbálkozókkal nem tudok mit kezdeni. Egyenes ember vagyok, senki zsarolásának nem fogok engedni!”

Balogh Zoltán