Hamarosan kiderül, folytathatja-e Hidvégi György

Borzasztó, amikor súlyos sérülés parancsolja a pálya szélére a sportolót. Ilyenkor nem marad más, csak a kételyekkel teli várakozás, miközben fejében dübörögnek a kérdések: tudom-e folytatni, leszek-e olyan jó, mint régen?

Hidvégi György is ezt a kanosszát járja, a volt cirkálósúlyú WBF bajnok 2007 júniusában lépett utoljára szorítóba. A brazil Luzimar Gonzaga elleni, 2007. december 15-re tervezett mérkőzését azonban már egy edzésen elszenvedett súlyos szemsérülése miatt nem tudta bevállalni. Több specialista is megvizsgálta, s kivétel nélkül mindegyik türelemre intette, nem kecsegtették gyors gyógyulással. Időközben a WBF megfosztotta övétől a sérülése miatt meccselni nem tudó sportolót, s milyen a sors, a betöltetlen cím megszerzésére egy másik magyar, Nagy József kapott lehetőséget a kongói Mwekassa ellen. Hidvégi tudomásul vette, hogy övéért „Hóhér” küzdhet meg.

- El kellett fogadnom, mást úgysem tehettem. Józsi győzelmének viszont nagyon örülök, remek sportember, aki óriási dolgot vitt véghez azzal, hogy hat számolás után tudott győzni. Rocky filmekbe illő a történet – méltatja Nagy József Dél-Afrikában nyújtott teljesítményét a „Jégember” - aki a többséggel ellentétben -, az ütközet előtt is jó esélyt látott honfitársa győzelmére. – Nem féltettem. Azért, mert az ellenfél egy nagydarab néger srác, még nem biztos, hogy bokszolni is tud. Józsi nagyszívű sportember, idegenben is képes jó teljesítményre. Láthattuk, hogy Kolodziej és Inkin ellen is odaállt.

Túllépünk „Hóhér” diadalán, s a 29 éves öklözőnek felemlegetem legutóbbi beszélgetésünk néhány gondolatát. Akkor azt mondta, ha a specialisták sem tudják helyrehozni a látását, megtanul félszemmel bokszolni, mert mindenképpen a ringben akar maradni.

- Úgy érzem, nagyon sokat javult a szemem, heti egyszer-kétszer már kesztyűzgetek, s csak minimálisan zavar a szemproblémám – szolgál biztató hírekkel. - A következő, négyhavonta esedékes kontrollra szeptember 15-én kerül sor, gyakorlatilag most fog eldőlni, hogy folytathatom-e a pályafutásomat. Évvégén már szeretnék bokszolni, mégpedig a világbajnoki címemért, amit vissza akarok szerezni. Ez hatalmas motivációt ad nekem. Nem tagadom, voltak, s vannak is nehéz pillanatok, de folyamatosan edzésben vagyok, a lehető legjobb állapotban akarom elkezdeni a felkészülést, ha zöld utat kapok a szemészektől.

Hidvégi munkaadója, a Polish Promotion türelmes, a lengyelek nem sürgetik a visszatérést. 2011-ig van szerződésük a versenyzővel, aki felé maximális megértéssel vannak, amondók, inkább türelemmel várja meg a gyógyulást, mintsem kockáztassa egészségét.

Az edző, Szikora István azonban már rég a ringben látná öklözőjét, néhány napja közölte is vele, persze, csak poénból: jó lenne, ha befejezné a pihenést, ideje lenne már edzésbe állni. A népszerű „Bunyós Pityu” azt is hozzátette: feltétlenül össze kellene szedni magukat, már csak azért is, mert vissza kellene szerezni Nagy Józsitól az övet.
A monokli.com információi szerint „Hóhérnak” még van lekötött meccse Dél-Afrikában, így az is előfordulhat, hogy Hidvégi Györgynek a fekete kontinens csücskébe kell utaznia, ha újra a derekán szeretné tudni az övet.

- Igazából mindegy, ki ellen kellene bokszolnom. Korábban már meccseltem Dél-Afrikában, nagyon jól éreztem magam, szívesen visszamennék. De jobban örülnék, ha Józsinál maradna az öv, mert tudom, hogy az ellene való mérkőzést nagy érdeklődéssel fogadná a közönség – mondja, majd kérésemre egy kis esélylatolgatásba is bocsátkozik az esetleges „Hóhér”–„Jégember” derbiről. - Nehéz kérdés, az ember a mérkőzések előtt mindig eltervezi, mit fog csinálni a ringben, de általában kilencven százalékban nem úgy alakul a történet. Józsi, mint mondtam nagyszívű, rutinos bokszoló, mindenkinek oda kell figyelni ellene. Én viszont technikásabbnak érzem magam, s érzésem szerint valamivel, hangsúlyozom, valamivel többet tudok a bokszról.

A mindig nyugodt, megfontolt öklöző szavain érződik, a legszívesebben már ott lenne a szorítóban. Sérülése ellenére meg is tesz mindent, hogy formában tartsa magát, öt-hat edzést végez hetente. Felkészültségét körülbelül ötven százalékosra saccolja.

- Ez jó alap lehet a későbbiekben, lehet rá építeni. Ha megkapom a sportorvosi engedélyt, két hónapon belül gatyába tudom rázni magam. Novemberben felhozó meccset vívnék, és az év végén meg megpróbálnám visszaszerezni az övemet – tervezget.
Engem is elkap a lendület, már magam előtt látom a két öklét magasba emelő, ünneplő Hidvégit, s rögtön emlékeztetem egy másik, korábbi kijelentésére is, amikor azt mondta, idővel azt sem tartja elképzelhetetlennek, hogy egyszer a négy nagy szervezet bajnoki trónjáért küzdhessen.

- Nem adtam fel ezeket az álmaimat sem, persze, egyelőre az az első, hogy megkapjam a sportorvosi engedélyt – hűt le, s teszi helyére a dolgokat. - Két-három meccset lebokszolok, de ha továbbra sem lesz tökéletes a szemem, akkor a visszavonulás mellett döntök, nem kockáztatok. Ám ha minden rendben lesz, s látszik, a későbbiekben sem veszélyezteti az egészségemet a boksz, akkor megpróbálom a szerződésemet kitölteni a Polishnál. Jó korban vagyok, megfelelő felkészültséggel szép eredményeket érhetek még el. Más ennyi sérülés után már lehet feladta volna, de én nagyon bízom a visszatérésben. Amióta nem léphettem ringbe, talán ha három hetet pihentem. Minden nap csináltam valamit, futottam, súlyzóztam, kesztyűztem. Eltökélt vagyok!

Beszélgetésünk végén közlöm Hidvégi Györggyel, már csak babonából sem vagyok hajlandó megkérdezni, mit tervez, ha nem tudja folytatni bokszkarrierjét. Hiszek a gondolat erejében, bízom benne, hogy ezt a szimpatikus, soha nem hivalkodó fickót látjuk még tétmeccsen a ringben. Ezért arra kérem a többi bokszrajongót is, hogy szorítson Hidvégi Györgyért szeptember 15-én, hogy kapja meg a számára kedvező orvosi szakvéleményt. Hadd láthassuk még sokáig a ringben a „Jégembert”, amint lefagyasztja az ellenfelek arcáról a mosolyt.

Balogh Zoltán