Harcsa Norbert újra Szántó Imrével készül

Harcsa Norbert öccsével, az ifjúsági Európa-bajnoki ezüstérmes Zoltánnal a helyszínen követte figyelemmel az 54. Bocskai-emlékverseny fináléit. Kategóriájában, a 75 kilogrammos súlycsoportban az orosz Makszim Gazizov a moldáv Victor Cotiujanschivel csapott össze. Képességei és tehetsége alapján az idősebbik Harcsa testvér akár résztvevője is lehetett volna az aranyért folytatott ütközetnek, ám már a magyar bajnokságon sem állt rajthoz, egy időre felhagyott az ökölvívással.

- Fájt a szívem, amikor a 75 kilósok döntőjét néztem – vallotta be Harcsa Norbert. – Szívesen ott lettem volna, de mindenképpen pihennem kellett. Belefásultam a sok edzésbe, versenybe, elfáradtam. Rengeteg csalódás is ért, a nemzetközi versenyeken számtalan olyan dolog történt velem, amit nem tudtam feldolgozni. Volt, hogy húsz ponttal hoztak ki vesztesnek, s közben ütést sem kaptam. De a pohár a milánói világbajnokságon telt be, pedig tisztességesen felkészülve mentem ki. Már a sorsolás is brutális volt, nem vagyok egy majrés gyerek, de belegondoltam, ha meg is verem a kubait, még vár rám az orosz, aztán a kazah születésű német, majd az éremért a későbbi világbajnok, az üzbég Atojev. Ha nyerem is az első három meccset, Atojevtől pedig kikapok, maximum ötödik vagyok, ezt pedig ebben a sportban nem jegyzik.

A ringben színes, bevállalós bunyót bemutató középsúlyú a vb után hátat fordított az edzőteremnek, s édesapja vállalkozásában kezdett dolgozni, napi nyolc órában szerelte a gázkészülékeket. A bokszmentes időszakot azonban egyre nehezebben bírta. Öccsét ekkor már a családja által igen tisztelt Szántó Imre trenírozta, Harcsa Norbert pedig még jobban elkezdett sóvárogni a ring, a kesztyűk után. A hajdúszoboszlói junior ob-n nem csak Zoltán sikeréért szorított, de görcsbe ránduló gyomorral, egy kérdést is intézett Szántó Imréhez.

- Alig mertem megkérdezni Öcsi bácsit, hogy esetleg lejárhatnék-e újra edzésre – elevenítette fel az újrakezdés egyik fontos momentumát a monokli.com -nak. –Láttam, mennyire jól dolgoznak Zolival, Öcsi bácsi nagyon érti a szakmát. Szerencsére nem küldött el, nagyon jó fej volt, azt mondta, havonta egyszer lemehetek hozzá, s ha januárban még mindig úgy érzem, hogy bokszolni akarok, akkor elkezdjük az edzéseket. De azt is hozzátette, csak akkor vállalja a felkészítésemet, ha mindent alárendelek a boksznak, és normálisan élek, úgy, ahogy az egy sportolóhoz illik. Nagyon hálás vagyok Öcsi bácsinak, hogy visszafogadott, ezúton is szeretném neki megköszönni!

Harcsa Norbert szilveszter után már úgy állt az újesztendőhöz, hogy pontosan tudta, mit akar. Délelőtt továbbra is édesapjánál dolgozott, délután pedig a mester edzésein gyötörte magát. A visszatérés nem volt könnyű, a feje búbjától a lábujjaiig kínozta az izomláz.

- Az első időkben majd’ belehaltam a munkába, edzés után a kezemet is alig bírtam felemelni – mondta most már nevetve. – Még nem érzem úgy a formámat, mint korábban, de azt hiszem, egy hónap múlva már hasonlítani fogok egykori önmagamhoz.

Ha így lesz, akkor a még mindig csak 22 éves sportoló enyhén szólva sem lesz rossz, egy fizikálisan, technikailag és mentálisan toppon lévő Harcsa Norbert bárkinek méltó ellenfele lehet középsúlyban. Szántó Imre személye garancia a tökéletes felkészüléshez, s ha az öklöző is úgy áll hozzá, komoly eredmény jöhet ki az együttműködésből. Na, de mi lesz a rendkívül tehetséges testvérrel, Zoltánnal, aki szintén 75 kilogrammban szeretne sikereket elérni?

- Az öcsém még fejlődik, szerintem jobb lesz, mint én – jelentette ki féltékenység nélkül a báty. – Nincs gond a kettőnk közti versengéssel, nem zavarjuk egymást. Hogy kit vigyenek a világversenyekre, ha netalán egy súlycsoportban leszünk? Azt majd döntsék el az illetékesek, de szerintem megoldható: ő indul az egyik versenyen, én a másikon, s amelyikünk jobb eredményeket ér el, az utazik. Egy biztos, az életben soha nem fogunk egymás ellen bokszolni!
Az öklöző szavaiból kitűnt, nagyon is komolyan gondolja a visszatérést, nem titkolta, nyáron szeretne eljutni Moszkvába. Nem turistaként…

- Eddig délelőtt dolgoztam, délután edzettem, de édesapám azt mondta, ha komolyan veszem a sportot, megszponzorálja a felkészülésemet, napi két tréninggel készülhetek. Persze, azt is hozzátette, ahhoz ő nem partner, hogy kiutazzak az Eb-re, aztán ha az első meccsen kikapok, két hetet a lelátón üljek. Ebben maximálisan igaza van! Úgy érzem, eltökélt vagyok, kellően lehiggadtam ahhoz, hogy csak a bokszra tudjak koncentrálni, s megfeleljek Öcsi bácsi kívánalmainak. Ez nem könnyű dolog, viszont ha sikerül, akkor bátran tűzhetek ki magam elé komoly célokat. Amikor Szántó Imre irányította az edzéseimet, klasszisokkal jobban teljesítettem, de az is igaz, akkor csináltam azokat a nagy hülyeségeket, amiket nem kellett volna. Most azonban nem így lesz, nem szeretném leégetni sem magamat, sem a teljesítményemmel Öcsi bácsit!


Balogh Zoltán