2008. aug. 12., kedd, 09:163309 olvasás - 34 komment
Mint ismeretes, a magyar ökölvívócsapat legrutinosabb bunyósa, Káté Gyula a pekingi olimpián, a 16 közé jutásért vívott küzdelemben 9:5-ös vereséget szenvedett az ír John Joyce-tól. Tény, sportolónk nem nyújtotta karrierje legjobbját, ám a fórumunkon a magánéletét is durva támadások érték. Herman István a magyar ökölvívás ismert szereplője nyílt levében kereste meg szerkesztőségünket, hogy kiálljon Káté Gyula mellett. Írását változtatás nélkül tesszük közzé.
hirdetés
Káté Gyula és az olimpia
Először is ki szeretném jelenteni, hogy nem bújok el nincstelen, nemtelen nevek mögé, hanem felvállalom önmagam, amit kimondok, és amit állítok. Ugye megértik azok, akiknek ezt írom? Sajnálom, hogy ilyen „letay jozsef” és „csanady lili” félék megnyilvánulhatnak, és mindezt tehetik büntetlenül. Bemocskolhatnak sportolókat anélkül, hogy meggyőződött volna a valóság tartalomról. Van sok kérdés, amelyre nem kaptunk választ. Miért most, miért nem az olimpia előtt, miért nem jelentették, amiről meg voltak győződve, mert tudják, „cinkos, aki néma”. Mondom én, aki jó szándékkal van a másik iránt, az elmondja, segíti a változást, aki elhallgatja, és még szurkol is, hogy hibázzon az ellenség, és arról nincs mit beszélni. Felháborít, hogy fel sem fogják ennek a kijelentésnek a súlyát, mit is állítanak. Mit akarnak tenni ezek a bitangok, igen is bitangok, mert esélyt sem adnak a másik félnek, mert már védekeznie kell, amit el sem követett, de be lesz sározva örökre. Na, ez a legnagyobb mocsokság, amelyet elkövettek ezek a bitangok. Sportról nyilvánul meg, véleményt mond, azonban oda piszkít, amelyet igazából szeret. Nem, nem szereti a sportot és nem szeret semmit, csak mocskolódni szeret, de ezt nem teheti büntetlenül, fel kell vállalnia a következményeket, amelyek mindezek után jönnek. Természetesen, mind a kettőnek, nem akarom leírni a nevüket még egyszer. Ennyit erről.
Most Gyula és az olimpia. A mérkőzéssel kapcsolatban: megnéztem többször a mérkőzést videón. Nem azt az eredményt látom én, mint amit kiírtak a mérkőzés végén, mert fordított eredményt kellett volna adni. Szerintem nyert a Gyuszi, Dublinban magabiztosan verte az írt, én ott voltam, mint bíró. Igaz, a múlttal nem érdemes foglalkozni, azonban abból mindig lehet tanulni. Voltak megingásai, nem volt annyira folyamatos a boksz, aki azonban Gyuszit ismeri, az tudja, hogy Gyuszi így bokszol, és így eredményes nagy versenyeken, ezt bebizonyította többször. A pontozó bírókat lehet szidni, de nem vagyok meggyőződve, hogy csak azok hibáztak. A vezető bíró vétett nagyon-nagyot, fogásért mindenféleképen inteni kellett volna. Ez az ír srác, John Joyce annyiszor fogott, mint egy "esküvőn megfogja a vőlegény a menyasszonyt", minden menetben. Sajnos azonban ez már a múlt. Káté Gyula nekem akkor is egy jó ökölvívó marad, aki kijutott Kínába az olimpiára, mert rajta kívül sajnos csak négy versenyzőnek sikerült. Most olvasom, hogy a Varga Miki is kikapott. Neki lesz még lehetősége Londonban is ott lenni az olimpián, mert még elég fiatal és kitűnő versenyző. Ja és magyar!
Hajrá Magyar Ökölvívás!
Tisztelettel.
Herman István