„Hóhér” még maga sem hiszi el!

Egyöntetű volt „Hóhér” sikere után a bokszportálok fórumozóinak véleménye: még azok is gratuláltak, s megkövették a hajdúhadházi sportolót, akik eddig igen kemény kritikával illették stílusát, eredményeit. Szinte kivétel nélkül hatalmas küzdeni tudását emelték ki a bokszszerelmesek, persze, jár is a tisztelet és dicséret, ha valaki hat leütés után áll fel a padlóról, s fordítja meg az ütközetet. Mert ha bevalljuk, ha nem, a legtöbben úgy voltunk ezzel a dél-afrikai WBF címmeccsel – a fotók alapján brutális kinézetű, veretlen ellenfélről kellő tudást feltételezve –, hogy jó, ha Józsi kihúzza az 5. menetig, s épségben hazajön. Mit várhat az ember egy nemrég még közép-, majd volt nagyközépsúlyútól, aki nem feltétlenül az erős kondicionáló edzések hatására lépett át a cirkálósúlyúak közé. De a bokszban éppen az a szép, hogy néha felborul a papírforma.

A Dél-Afrikából - Petrányi Zoltán menedzser társaságában - hazatérő, a Budapestről Hajdúhadház felé autózó Nagy Józsefet telefonon sikerült vasárnap délután elérnem. Miután gratuláltam, arra kértem, elevenítse fel a Zack Mwekassa elleni győztes ütközet előzményeit, s meséljen a mérkőzés részleteiről.

„Úgy nézett ki a pali, hogy tíz bokszolóból nyolc már fel sem ment volna ellene a szorítóba, hihetetlenül ki volt gyúrva – érzékeltette „Hóhér” Mwekassa „külalakját”. - Már a mérlegelésnél megpróbált lelkileg terrorizálni, nem fogott kezet, szúrós tekintettel folyamatosan grimaszolt, méregetett. Én azonban nem vagyok az az ijedős fajta, bennem emberére talált, s amikor látta, nem ér célt, visszább is vett.”

A kongói bunyós látta Nagy József két utolsó meccsének videó felvételét. Ezek alapján biztos volt győzelmében, s a meccs alakulása alá is támasztotta előzetes várakozásait.

„Olyan erős volt, hogy a kettős fedezékemet is simán átütötte, de éreztem, boksztudásban nem áll felettem. Kívülről úgy tűnhetett, s lehet, így is volt, hogy kaptam a pofonokat rendesen, de belül a ringben ezt nem éreztem annyira vészesnek. Elismerem, enyhe fölényben volt a srác, de csak a számolásokkal volt jobb nálam. Abban viszont vastagon, az első menet kivételével egészen a hatodikig, hatszor voltam padlón.”

Hat még gombócból is sok, nemhogy padlózásból. Ilyen esetekben legtöbbször repül a sarokból a törölköző, vagy a mérkőzésvezető szünteti be – pláne hazai pályán – az egyenlőtlen küzdelmet.

„Szerencsére kifogtam azt az edzőt és bírót, akik az addig történtek ellenére is engedtek tovább bokszolni. Nagyon sokat segített Petrányi Zoli jelenléte, aki a szünetekben folyamatosan biztatott, lelket vert belém, de nekem sem fordult meg egy pillanatig sem a fejemben, hogy feladjam, mert éreztem, lehet keresnivalóm.”

Az öklöző beszámolója szerint a fordulat a 7. menetben következett be az addig erősen egyoldalú csatában, amikor is egy ütésváltás után, az addigi koreográfiát felrúgva, a fekete fiú terült.

„Úgy emlékszem, egy bal-jobbhorog kombinációval sikerült eltalálnom. Láttam, hogy meg van fogva. A számolás után a bíró tovább engedte a küzdelmet, én pedig a „boksz” vezényszó után azonnal rámentem. Ütöttem, ahol értem, a mérkőzésvezető pedig beszüntette a meccset. Tudtam, nem hagyhatom ki ezt a ziccert. Úgy voltam vele, most vagy soha, mert az ördög nem alszik, nem akartam, hogy egy kósza ütéssel eltaláljon, hiszen én is elfáradtam rendesen.”

A filmekben, amikor a több sebből vérző bunyós a poklok legmélyebb bugyraiból visszatérve arat győzelmet, szinte mindig bevágják az előzményeket – a lassított képkockák bemutatják a főhős gondolatait, a sikerhez vezető rögös út nehézségeit. Én is feltettem a kérdést az öklözőnek, hogy milyen érzések kavarogtak benne a diadal után.

„Nem tudok válaszolni, folyamatosan jár az agyam, próbálom felfogni, mi történt velem. Még most sem tudom elhinni, hogy világbajnok lettem. Szoknom kell a helyzetet, el kell telnie egy pár napnak, míg át tudom érezni a súlyát. De nagyon, nagyon jó érzés!”
Ha már a bokszról szóló filmekig kalandoztam, Nagy József enyhén szólva sem ideális felkészülése is nyugodtan elférne a celluloidon. A tények ismeretében nem játszottam meg a tudatlant, nem kérdezősködtem a minden igényt kielégítő edzéskörülményekről, kiváló szpárring partnerekről, tudományos táplálkozásról, hiszen pontosan tudom, „Hóhér” a felsoroltak hiányával utazott Dél-Afrikába. Sikerét hatalmas szívének, csibészségének, s a ringben eltöltött hosszú esztendők tapasztalatainak köszönheti elsősorban.

„Az előzményekről csak annyit, futottam, s bejártam Debrecenbe zsákolni, iskolázni. Ennyire volt lehetőségem. El kell tartanom a családomat, keményen kell a civil életben dolgoznom a megélhetésért. Nemrég született kislányom, de felelősséggel tartozom az előző házasságomból született gyermekemért is. A mostani nem volt egy ideális felkészülés, edzettem, ahogy tudtam, szerencsére ehhez a meccshez elég volt. Nem biztos, hogy ez a következőn is így lenne. Remélem, ezzel a győzelemmel jobb helyzetbe kerülök. Petrányi Zoli azt mondta, megváltozik az életem. Úgy érzem, letettem már annyit az asztalra, hogy nyugodtan készülhessek egy-egy mérkőzésre, s ne kelljen reggeltől estig a pénzt hajtanom. Jó lenne, ha új fejezet kezdődne a pályafutásomban. De nem vagyok már fiatal, persze, öreg sem, érzem a szorítóban eltöltött 22 évet. Ha a jövőben úgy alakulnak a lehetőségeim, s én is látok fantáziát a dologban, akkor folytatom, de ha maradnak a mostani körülmények, akkor nincs tovább bunyó.”

Balogh Zoltán