„Isten Fia” vezeti a nagyközépsúlyú szupertornát

A mérkőzés előtt természetesen többségében voltak azok a szakértők és szurkolók, akik a veretlen, és „amúgy” olimpiai bajnok címvédőt látták esélyesebbnek, ám azt mindenki tudta, hogy a kemény öklű kihívó azért kiütéssel meglepetést okozhat.
Éppen ezért sokan arra a küzdelemmenetre számítottak, hogy Ward sok mozgással, irányváltásokkal megpróbálja majd szétzilálni ellenfelét, és beugrásokkal operál majd. Ám Ward, igazolva klasszisát, teljesen más stratégiát választott. Ahelyett, hogy Green-nek „nyomoznia” kellett volna a ringben, keményen odaállt, és a mérkőzés legnagyobb részében belharcot erőltetett, ezzel kihúzta ellenfele méregfogát. S mint kiderült, Ward belharcban is jobb volt kihívójánál.

Green a mérkőzés 12 menete alatt talán csak egyszer tudott olyan szituációt teremteni, hogy egy erőteljesen balhorga utat találjon ellenfele fejéhez, ami nagyon kevés egy ilyen szintű klasszistól. A sok fogással, és dulakodással tarkított, amúgy sportszerűnek tűnő mérkőzést végül Andre Ward (22 győzelem – 0 vereség) egyhangú pontozással nyerte meg, úgy, hogy egyik bírónál sem vesztette menetet – vagyis háromszor 120-108 arányban diadalmaskodott.

Ezzel a sikerrel az "S.O.G" ("Son of God" - "Isten fia") 4 pontos a „Super Six” mezőnyében, és a 3 ponttal rendelkező Arthur Abraham előtt vezeti a torna alapszakaszát. Az olimpiai bajnok ökölvívó legközelebb az Abraham-ot legyőző honfitárs, Andre Dirrell ellen húz kesztyűt.