Jermain Taylor már a bajnoki címét sem mindennapi körülmények között szerezte meg, merthogy a középsúlyú legendát, Bernard Hopkinst verte meg, ám a mérkőzés végeredményét, majd az azt követő visszavágót is sokan vitatták. A „vitatható” kifejezés a vitathatatlan világbajnok későbbi mérkőzéseit is végigkísérte, mivelhogy vagy az ellenfél kiválasztása, vagy a címvédés végeredménye osztotta meg a közvéleményt. Taylor persze minderről nem vett tudomást, ám a szurkolók szép lassan elfordultak tőle.
A szombat esti mérkőzés mérföldkő volt a címvédő számára, hisz egy olyan versenytársat kapott fiatal honfitársa, Kelly Pavlik személyében, akit a szakma és a szurkolók is az elsőszámú kihívónak ismertek el. A 25 esztendős ökölvívó tudniillik a másik ász, Edison Miranda megalázó legyőzésével jutott a mérkőzéshez, vagyis minden szempontból hiteles kihívónak számított Ohio-i harcos.
Az esélylatolgatáskor többen kiemelték, hogy Pavlik fizikailag semmivel nem gyengébb ellenfelénél, mi több, mintha egy számmal még nagyobb is volna a címvédőnél. A kihívó agresszivitása került szembe a precizitással párosult remek kézsebességgel, ám a hozzáértők megjegyezték azt is, hogy ha Taylor nem vállalja fel a verekedést, és hagyja Pavlikot lendületbe jönni, borítékolható a bukás. Felvállalta, ám mégis bukott.

Szokványos klisé, hogy „nagy lendülettel kezdődött a küzdelem”, ám most tényleg így is történt. A két harcos küzdött a ring középső részéért, és Taylor a menet elején több tiszta találattal vettette észre magát, ám Pavlik később, a menet végén már hátrálásra késztette a bajnokot. A következő körben már Pavlik volt az egyértelmű domináns, ám Taylor a második perc elején megpróbált visszaválaszolni, azonban kombinációját hibátlanul levédte a kihívó. Ekkor Pavlik meggondolatlanul, lezseren leeresztette a kezét, amire Taylor egy olyan kombinációval reagált, amit utoljára talán amatőr korában ütött: balegyenes-jobbhorog-balhorog. Mindegyik védtelenül és tisztán elérte a kihívó fejét, amitől lement. Ki tudja hogyan, de Pavlik fel tudott állni, és folytatta a küzdelmet, ám ez a menet végéig, minden másodpercben, csak a túlélésért folyt. Ezekben a pillanatokban Pavlik többször került a technikai kiütés, vagyis a vereség határára. Ám túlélte a forró pillanatokat, és a szünetben sikerült rendeznie a mozgását.
Ki tudja, mi játszódhatott le Taylor fejében. Majdnem megnyerte a küzdelmet, ám a harmadik körben ismét avval kellett bíbelődnie, hogy Pavlik megújuló támadásait hatástalanítsa, miközben elegendő energiát fordítson arra, hogy ő maga is kellő számú minőségi találatot vigyen be a menet megnyeréséhez. Ekképp eléggé hullámzóan alakultak a menetek képe. Pavlik ütött többet, ám Taylor gyorsasága és pontossága miatt nyitott volt a harc. Aztán ki tudja hogyan, a leütés miatt önmaga eredeti tempójára képtelen Kelly Pavlik a 7. menet utolsó percének az elején több tiszta ütéssel megrendítette versenytársát, majd a sarokba szorította, ahol számolatlanul nyelte be a tiszta, és kíméletlen bombákat. A veterán Steve Smoger mérkőzésvezető jókor lépett közbe, hogy megvédje Taylor egészségét, és hogy ne lehessen vitatkozni a mérkőzés beszüntetésén. Technikai kiütés a 2:14-nél.
A 25 esztendős, minden idegszálában harcos Kelly Pavlik (32 győzelem – 0 vereség) megérdemelten ült fel a középsúly vitathatatlan trónjára. A boksz világa egy új, mindennél fényesebb csillagot kapott Atlantic Cityben! Visszavágó hamarosan!