Ki ölte meg Davey Moore-t?

A tavasz gyorsan közeledett, a felesége esedezett, "Abba kellene már hagynod ezt a játékot. Megéri a vérontást, megéri a fájdalmat?" De Davey nem akarta meghallani ezeket a szavakat, ő bajnok volt, és a bajnokok büszkék.
Moore 1933. november elsején született Lexingtonban. Egy 9 gyermekes családban nevelkedett, apja lelkész volt. 1952-ben még amatőrként az 54 kilósok között nemzeti bajnokságot nyert, majd még ugyanabban az évben az olimpián egész a negyeddöntőig jutott. 19 évesen profinak ment, de 3 évvel később, 1956-ban kamionsofőrnek állt, mert a bokszból nem tudta eltartani a feleségét és a gyermekeit. Abban az évben ugyan pontozással kikapott Bobby Rogerstől, de a következő években sorra gyűjtögette a győzelmeket. 1959-ben úgy látszott, hogy képes lesz nyugodt jövőt biztosítani a családjának, mivel március 18-án Los Angelesben a nigériai pehelysúlyú világbajnok Hogan "Kid" Basseyt a 13. menetben késztette megadásra. A visszavágón a 11. menetben intézte el, a bevétele 10%-kát apjának adta, hogy új templomot építhessen. Idestova 4 éve őrizte a címet, amikor a kubai emigráns, Ultiminio "Sugar" Ramosszal találkozott. 1962 júliusára tervezték, hogy nézzen szembe Ramosszal, de egy tájfunszerű felhőszakadás mosta el Los Angelest és a Dodger stadiont, így az összecsapást 1963 márciusára halasztották. Moore pici, kemény, a ringben okos, sok eszközzel rendelkező, kontrabunyót vívó öklözőként volt ismert. A 21 éves feltörekvő ellenfele még nem volt 16 éves, amikor 1957-ben hivatásos lett. Ramos 1960-ban elnyerte a kubai pehelysúlyú bajnoki címet, majd mikor Castro hatalomra került, Mexico Citybe menekült. Ramos egy tehetséges, erős harcos, KO erejű jobb kézzel. 1961-ben egy szabálytalanság miatt leléptették Rafael Camacho ellen, de azon kívül nem szenvedett több vereséget.

1963. március 21. Los Angeles, Dodger Stadion: A várakozással teli légkört az elektromos kongadoboknak a hangja töltötte meg. A mérkőzést a nemzeti televízió is közvetítette. Több mint 26.000 néző látogatott ki, a tripla világbajnoki eseményre. A többségében latin-amerikai nézők 30 dollárt fizettek, hogy láthassák a WBA üresen álló kisváltósúlyú címért Torres és Cruz összecsapását, illetve, hogy megvédi-e koronáját a váltósúlyú Emile Griffith Luis Manuel Rodriguez, és a pehelysúlyú Davey Moore, "Sugar" Ramos ellen. Griffith és a szintén kubai Rodriguez küzdelme már lezajlott, Rodriguez nyert egyhangú pontozással, úgyhogy a ringbemondó Jimmy Lennon bemutatta a már átöltözött Luis Manuel Rodriguezt, mint a váltósúly új világbajnokát, a Moore V Ramos közdelem megkezdése előtt. Majd egy kis figyelmet kért, és bejelentette az eseményt, 15 menetes bokszmérkőzésen a pehelysúlyú világbajnoki címért. Miután bemutatta a pontozókat és a mérkőzésvezetőt, először felkonferálta a kihívót, a 125 és egynegyed font súlyú, fehér nadrágban, Mexico Cityből, a kubai Matanzasban született Ultiminio "Sugar" Ramost (38-1-3). A piros sarokban a fekete nadrágos, 125 1/4 font súlyú, az Ohio állambeli Springfieldből, a pehelysúly világbajnoka, Davey Moore (59-6-1). Aztán megszólalt a gong.

Az első menet a tapogatózás jegyében telt. Ramos magasabb, erősebb, fél számmal nagyobbnak is tűnik. Többnyire balegyenesekkel méregetik egymást, néha elengedtek egy-egy jobbkezest. A 2. menet elején Moore jó balhoroggal talál, mintha az ütés egy pillanatra átment volna Ramoson, a "Springfield-i puska" egy könnyed sorozattal folytatja a támadást. A menet végén a bajnok több nagyerejű ütéssel is zavarba hozta Ramost. A 3.-ban „sugar” mintha valamivel nagyobb távolságot tartana, de így is inkább Moore ütései találnak. A menetet kemény ütésváltással fejezik be. A következőben Ramos több kemény horoggal is eltalálja Moore-t, ez már inkább az ő menete volt. Az 5.-6. menet is az előzőekhez hasonló képet mutatott, találatok mindkét részről, de Ramos ütései a keményebbek. A 7. menet végén "sugar" balegyenesekkel megy előre, majd három balhoroggal megbillenti Moore-t, nemsokkal később néhány kemény jobbkezese is talál, amitől Moore megroggyan, de a kötélnek hátrálva elkerüli a padlóra kerülést. Davey menekül, a kubai három gyors balegyenessel űzi, hajtja, amikor megszólal a gong. Ramos ereje egyre jobban kezd érvényesülni mikor a 10. menethez érünk. A bajnok balhoroggal kezd, de Ramos azonnal válaszol. Mindketten balegyenessel próbálkoznak, aztán belharccal folytatják. Ramos tűnik frissebbnek, jabbel és horgokkal próbálkozik, de Moore lefogja. Miután a mérkőzésvezető, George Latka szétválasztja őket, Ramos nagy jobbkezessel veti ellenfelére magát, és közelről balfelütésekkel próbálkozik. Kemény felütésekkel, horgokkal "tolja" maga előtt Daveyt. Jobbhorog Ramostól, majd sorozatos jabek. Most Moore két egymást követő balhoroggal állítja meg Ramost, akin az ütés mintha egy pillanatra átszaladt. A kihívó nagy balhorog elöl hajol le, de utána Moore jobbhoroggal talál. Ismét Ramos veszi át a kezdeményezést, dupla, tripla balegyeneseket lődöz Moore állára. A bajnok fáradtnak látszik, nem áll biztosan a lábán, mikor ezektől a balkezes rohamoktól hátrálni kényszerül és egy pillanatra féltérdre esik. A bíró nem számol rá, mert azonnal felugrik. Ramos vérszemet kapva, nagyerejű bombákkal támadja a hátráló címvédőt, aki fenékre esve, a tarkóját beütve az alsó kötélsorba a padlóra kerül. Moore 4-re már talpon, de a bíró rászámolja a 8-at, majd megtörli a kesztyűit és jelzi, hogy folytatódhat a küzdelem. Moore elhibáz egy balhorgot, Ramos jobbal talál, Davey az egyensúlyát veszti. Ramos azonnal rámegy, kemény horgokkal bombázza. Az amerikai rogyadozó lábakkal hátrál a kötélig, ahol középső kötélsorra hasalva, a kötél felett kifordul, de nem adja fel. Ramos most hatalmas jobbcsapottal kínálja meg, majd ezt követi négy hatalmas balfelütés, balegyenes és egy pontos jobb és balhorog az állára, amitől Moore újra a kötélre hasalva kifordul, de ebben a pillanatban megszólal a menet végét jelző gong. A közönség tombol, Moore pedig a tőle nem messze lévő sarkába botorkál. A szünetben mindkét öklözőt a segédek kezelésbe veszik, foggumi ki, jégtömlő a fejre, víz az arcra. Néhány pillanat múlva Ramos edzője Angelo Dundee, átnéz az ellenfél sarkába, és már tudja, hogy Moore-ék nem folytatják, feladták, úgyhogy ezzel Sugar Ramos a pehelysúly újdonsült világbajnoka!

"Moore szeme tiszta volt" - mondta Latka. "Bár átfutott a fejemen, hogy néhány nagyon kemény ütést kaphatott. De a karja mozgott és a reflexei is tökéletesen működtek. Nagyon, nagyon fáradtnak tűnt, de a szeme valóban tiszta volt, élénk és világos. A lábmunkáját viszont kezdettől fogva furcsálltam. Sosem botladozott ennyit a ringben. Nem úgy mozgott, mint máskor. Megfogtam Ramos kezét és hozzáfogtam, hogy megint nyolcat számoljak Moore-ra, holott nem is volt a földön. De akkor megszólalt a gong. Talpra segítettem Moore-t és a sarokba támogattam. Leadtam a pontozásomat, aztán vissza akartam menni, hogy megnézzem milyen állapotban van Davey. Ketchum azonban megelőzött, kérte, hogy ne folytassuk a mérkőzést. Én ezt már el is határoztam magamban. Arra gondoltam, ha Moore harminc másodperc alatt nem szedi össze magát, félbeszakítom a küzdelmet."

Moore kiütéssel vesztette el a mérkőzést, de képes volt, hogy egy józan interjút adjon, mielőtt elhagyta a ringet. - Megvertem már mindenkit, kicsit, nagyot, de valahogy ma nem ment - mondta. Davey miután az öltözőbe ment, a gyúró asztal szélén ült, a lábát lógatta. Bal szeme alatt duzzanat és véraláfutás látszott, de ezen kívül az arca sértetlen volt. Semmi sem vallott arra, hogy az apró termetű néger nemrég idő előtt vesztette el a pehelysúlyú világbajnoki címet. Aztán a tarkóját tapogatta, majd a menedzseréhez szólt: - Willie, a fejem! Megőrülök úgy fáj! Majd nem sokkal később elájult és kómába zuhant. Ketchum mentőt hívott, Davey Moore-t a White Memorial kórházba szállították. Az ökölvívás pehelysúlyú ex-világbajnoka soha többet nem tért magához, 2 nappal később meghalt.

”Nem akartam bántani Daveyt”, nyilatkozta Ramos. ”A szorítóban társak vagyunk és nem ellenségek. Nem sebezni és ölni akarunk, hanem a tudásunkat bemutatni és szép mérkőzésen győzni. A mérkőzés után az ellenfelem már nem is az ellenfelem többé, hanem a testvérem. A tragédia lehetőségét el kell fogadnunk. Együtt kell élnünk a lehetőséggel. Tudom, hogy megtörténhet és ezért elfogadom. Minden bizonnyal így volt ezzel Davey is. Tegnap rajta volt a sor, holnap talán én következem." Moore-t három agyspecialista ápolta, agyalapi daganatot észleltek, valószínűleg inkább az eséstől, mint Ramos valamelyik ütésétől. Az orvosok végig nézték a mérkőzés felvételét, és azt állapították meg, hogy a halál közvetlen oka az acéllal bélelt ringkötél volt, amibe Moore a tarkóját beverte. "Bár az állra mért ütések előkészíthették mindezt", mondta Dr. Vogel. "A kötél a kegyelemdöfést adta meg, súlyosbította a helyzetet, hogy Moore még ezután is kapott néhány kemény ütést a fejére."
Egy évvel korábban elhunyt Benny Kid Paret miatt nyilvános vita alakult ki, és most Moore halála arra sarkallt egyeseket, hogy megvitassák a sportág veszélyeit és a sport lehetőségét betiltsák az Egyesült Államokban. Pat Brown, Kalifornia állam kormányzója nem sokkal később megjelent a tv kamerái előtt. Barbár látványosságnak nevezte az ökölvívást, és követelte a sportág betiltását. Sol Silverman, egy San Francisco-i ügyvéd, akit a kormányzó az ökölvívás felügyeletével bízott meg, nyilvánosan tiltakozott. Betiltás helyett további óvatossági rendszabályokat követelt. - A professzionista ökölvívás - mondta - fontos helyet követel magának Kennedy elnök sportprogramjában. Minden lehetősége megvan arra, hogy ebben a minőségében megtisztuljon és felemelkedjék. De Pat Brown követelése világszerte élénk visszhangra talált. Davey Moore már a második világbajnok volt, aki közel egy éven belül a szorítóban lelte halálát. Egy esztendeje Benny Kid Paret vesztette életét az Emile Griffith-től elszenvedett vereség következtében, és Davey Moore halála pillanatában, tőle néhány kilométerre, fél esztendeje eszméletlenül feküdt kómában Argentína nehézsúlyú bajnoka, Alejandro Lavorante is. "Davey Moore a gyilkos sportág legújabb áldozata!" - hozta főcímen egy párizsi napilap, és foglakozott az üggyel a vatikáni Osservatore Romano is. Huszonnégy órával később XXIII. János pápa elítélte az ökölvívást, mint olyan emberi tevékenységet, amely ellenkezik a természet törvényeivel. Az ökölvívás egy szörnyű estéje volt az a március 21-ei, a sportágra sötét árnyék telepedett, a támadások kereszt tűzébe került. És ahogy már ilyenkor lenni szokott, újra előtérbe kerültek az ökölvívók testi épségét óvó rendszabályok. Jobban odafigyeltek, arra, hogy a ring talaja csak puha és ruganyos anyagból készülhet. Ez az egyik legfontosabb intézkedés, mert a végzetes balesetek nagyrésze abból ered, hogy a leütött versenyző feje a földet éréskor a padlóhoz csapódik. Elkezdték bevezetni a négysoros ring kötélzetet. Ez mégjobban megakadályozza, hogy a szédelgő versenyző kiessen a szorítóból. Az Egyesült Államokban 1963 júniusától 8 unciás kesztyűkkel vívják meg a világbajnoki mérkőzéseket is, sőt, nem sokkal később helyenként már csak 10 unciást engedélyeztek. Moore tragédiája a híres Bob Dylant is megihlette. A következő évben elkészítette a "Ki ölte meg Davey Moore-t?" című számot, és miért történhetett ez meg, teszi fel a kérdést. "Nem én, mondja a bíró" és "Nem én", énekelték kórusban az emberek. Aztán 1964. április elsején Alejandro Lavorante is csendben elhunyt, a 16 hónappal korábban John Rigginstől elszenvedett kiütéses vereség következményeként, anélkül, hogy azután egyszer is magához tért volna. (Itt érdemes megjegyezni, hogy Lavorante korábban Archie Moore-tól szenvedett egy súlyos kiütéses vereséget, majd nem egészen 4 hónappal később a fiatal Cassius Clay is kiütötte. A menedzsere ahelyett, hogy hosszabb pihenőre küldte volna, 2 hónappal később Riggins ellen szervezett neki mérkőzést.)

A sors két keserű fintorából az egyik, hogy Bill Libby, a chicagói sport munkatársa néhány nappal a mérkőzés előtt meglátogatta Davey Moore-t a Hot Springs-i edzőtáborban. Arról kérdezte a bajnokot, hogy ha egyszer olyan sors érné mint Paret-et, (Paret, a halálos Griffith elleni mérkőzés előtt néhány hónappal egy nagyon súlyos verést szenvedett el Gene Fullmertől) ....folytatná-e az ökölvívást? - Feltétlenül. Tudom, hogy megtörténhet, de mi mást csinálhatnék? Ássak gödröt, talicskázzak? Az ökölvívás az egyetlen lehetőségem. Öt gyerekem van. - Sosem félt? - "Soha. Nem gondolok rá. Nem félek a haláltól, sem a sérüléstől. Én vagyok a világ legelevenebb embere." 48 órával az utolsó gongszó után a világ legelevenebb embere csendesen elhunyt. 29 évet élt. A sors egy másik fintora, hogy a 80-as években újra feltűnt egy kiváló ökölvívó Davey Moore, de ő Bronxból jött. Még nem volt másfél éve profi, mikor a japán Tadashi Mihara-tól a 6. menetben kiütéssel elhódította a WBA nagyváltósúlyú világbajnoki címet. Koronáját 3 alkalommal is sikeresen megvédte, majd 1983 nyarán Roberto Duran detronizálta. Ezután még váltakozó sikerrel folytatta pályafutását. 25 évvel később, a pehelysúlyú Moore szerencsétlen halála után, egy júniusi reggelen a Bronx-i Davey Moore kiszállt az autójából, hogy kinyissa a garázsa ajtaját. A kocsi megindult és nekiszorította tulajdonosát a garázsajtónak. Davey Moore a helyszínen meghalt, néhány nap múlva lett volna 29 éves...

Végezetül hallgassuk meg mit gondol a ringbeli tragédiákról az az ember, aki Ramost Moore ellen felkészítette, és 1963. március 21-e estéjén is Sugar Ramos sarkában dolgozott. "Nagyon jól ismertem Moore-t, a feleségét és a gyerekeit is. Általában nagyon jó kapcsolatom van minden ökölvívóval, azokkal is, akik ellen az én fiaim szorítóba lépnek. Közvetlenül a mérkőzés után Davey még odajött hozzám, és megkérdezte: "Angelo, megadod nekem a lehetőséget, hogy visszavágjak Ramosnak?" "Természetesen" - feleltem. Röviddel ezután vége volt. Egyszerűen felfoghatatlan volt a dolog. De módunkban áll-e megakadályozni az ilyen tragédiákat? Az ökölvívók nagyszerű atléták és páratlan emberek. Tudják, hogy a ringben senki segítségére nem számíthatnak. Ezért nagyon keményen dolgoznak, mert ha valaki nincs formában, akkor veszélybe kerülhet. Tragédiák azonban nem csak a szorítóban történnek. Abban a pillanatban például, hogy az ember autóba ül, veszélyben forog az egészsége, sőt, az élete", mondja Angelo Dundee.
A halál tragikusan vagy véletlenszerűen, de jelen van a sportpályákon is, ugyanúgy mint mindenütt a világon, az élet más területein is, és a sport, a sportpálya csak egyik területe az életnek, amely ugyanúgy, mint a többi, sajnos soha nem fogja tudni végérvényesen száműzni a halált.

Leibinger Gábor
(a cikk eredeti felkerülési ideje: 2008-11-04)