Chris Byrd már az első menet végén padlózott, és később sem sikerült feltartóztatnia a statisztikák alapján nem kifejezetten nagy ütőerejű ellenfelét. Ezzel szemben a küzdelem képe alapján úgy tűnt, George egy igazi romboló, hisz jobb kezével folyamatosan sakkban tartotta, többször meg is rendítette az egykori nehézsúlyú bajnokot, miközben Byrd látszólag egy legyet sem tudott volna agyoncsapni.
Valószínűleg az lehet Byrd csalódást okozó teljesítményének kulcsa, leszámítva az öregedés egyértelmű jeleit. Tudniillik a 37 esztendős ökölvívó az elmúlt másfél évtizedben nem is próbált nagyot ütni a ringben, merthogy úgysem tudott volna kárt tenni a született nehézsúlyúakban. Ám ezek a puha ütések félnehézsúlyban is puháknak számítanak, és George-nak a szeme sem rebbent, amikor a fordított alapállású Byrd néha-néha eltalálta egy jab-bel, vagy egy balossal. És ha gyakoroltak is egy másfajta bunyót, az átállás telesen sikertelen volt. Byrd-öt a legendás, elhajlásos védekezése is cserbenhagyta, köszönhetően George kiváló reakcióideje, és kézsebessége miatt.
Mindent összevetve, az egész idő alatt levegőben lógott George kiütéses győzelme, ám ez csak a 9. menet utolsó percében realizálódott, amikor egy állcsúcsra mért balhorog-jobbhorog kombináció után Byrd lábai kicsúsztak a bokszoló alól. Byrd felállt, folytatta a küzdelmet, de további megrendítő ütések következtében szinte azonnal újra padlóra került. Az ismételt számolás közben Jay Nady mérkőzésvezető leléptette Chris Byrd-öt (40 győzelem – 5 vereség – 1 döntetlen), ami t.k.o végeredményt ért.
Byrd még a mérkőzés előtt azt nyilatkozta, hogy bármelyik félnehézsúlyúval kész kiállni, mi több, még
Erdei Zsolt is szóba került, ám mostantól inkább a visszavonulás gondolatával kellene foglalkoznia. Shaun George ellenben kihívást intézett a súlykategória övbirtokosaihoz, név szerint említve a gálát közvetítő amerikai televízió stúdióvendégét, az IBF bajnokát, Antonio Tarvert.