Korszakos bajnokok szemtől szembe: Tyson kontra Lewis - IX. fejezet

A+A-

2008. máj. 7., szerda, 15:58521 olvasás - 0 komment

Korszakos bajnokok szemtől szembe: Tyson kontra Lewis - IX. fejezet

Az ökölvívás szerelmesei internetes fórumokon, vagy egy baráti sörözgetés mellett képesek akár órákig is elvitatkozni régi, vagy éppen napjaink nagy bajnokainak az eredményein. Mindig visszatérő vitatéma, hogy ki volt minden idők legjobb, legeredményesebb nehézsúlyúja. Írásunk most ebből a szempontból Mike Tysont és Lennox Lewist hasonlítja össze, és mellette képet kaphatunk a '80-as '90-es évek nehézsúlyú mezőnyéről is.

Az amatőr évek - I. fejezet
A profi karrier dióhéjban - II. fejezet
Az ellenfeleik minősége, Mike Tyson - III. fejezet
Az ellenfeleik minősége, Lennox Lewis - IV. fejezet
Tyson versus Lewis - V. fejezet
Mit mondanak a számok - VI. fejezet
A közös ellenfelek - VII. fejezet
Visszavágás a vereségért - VIII. fejezet

Stílus, technika, taktika – IX. fejezet

Tyson a súlycsoport történetének egyik legkeményebb ütője. Roppant izomkötegei ellenére nagyon gyorsan ütött és védekezett törzsből való elhajlásokkal. Jó álla volt, igaz többször is megállították, de az nagyrészt több kemény ütés következménye volt. Az alacsony méretét (181 cm) extrém erejével, robbanékony kombinációival és agresszivitásával pótolta.
Klasszikus bika stílusban az egyik legnagyobb előremenő, aki valaha született, ami az ő erejével, gyorsaságával párosulva a legtöbb bokszolónak sok volt. 1986 és 1990 között élte csúcsidőszakát, amikor egy olyan legyőzhetetlenségi legenda vette őt körül, hogy az ellenfelei gyakorlatilag már az előtt vesztettek, mielőtt szorítóba léptek ellene. De, mint minden ökölvívónak, így Tysonnak is megvoltak a gyenge pontjai. Problémát okoztak neki az "üss és mozogj el" stílusú bunyósok, mint pl. James Tillis, Tony Tucker vagy Bonechruser Smith, ez utóbbi sűrűn le is fogta. Szintén sebezhető volt, ha az ellenfél heves támadással meghátrálásra kényszeríttette. Így győzte le Evander Holyfield, ill. ennek a két stílusnak a kombinációjával Buster Douglas és Lennox Lewis is. Könnyen összezavarodott mikor nem a számára megszokott menetrendben alakult a mérkőzés képe, olyankor fejben sem mindig állt a helyzet magaslatán és nehezen szedte össze magát.

Ezzel szemben Lewis stílusa Tysonhoz viszonyítva kevésbé látványos, de láthatóan sokoldalúbb. Erőssége volt a jab és a mozgás, amivel legyőzte Tuat és Holyfieldet. Szisztematikusan megtörte azokat a keményen ütő ellenfeleket, mint Tyson vagy Morrison, de képes volt gyors letámadással elpusztítani az olyan veszélyes kihívókat mint Golota, Ruddock vagy Grant, vagy ha az ellenfél azt kívánta, mint pl. Mercer ellen, akkor hosszan tartó csatára rendezkedett be. Lewist is nehéz volt folyamatos nyomás alatt tartani. Nagyon jó alkati adottságokkal rendelkezett, hatalmas méretű, hosszú karú, nagyütő. Közel lépéskor jól használta a szűk felütéseit, nagyon veszélyes volt a szűken ütött jobbegyenese, de a jobbhorga is, és használta hosszú jabjeit. Ezen erényei mellett, a stílusát is hozzá tudta igazítani az adott ellenfélhez, képes volt előre és hátrafelé mozogva is irányítani a küzdelmet, kifinomult taktikai érzékkel rendelkezett.
Tyson ökölvívásában a taktikai variálást már jóval nehezebb lenne felfedezni. "Iron" Mike kirobbant a sarkából, gyors és vad kombinációkkal támadta az ellenfelet. Többnyire ez működött mindenki ellen, de mikor mégsem, akkor ahogy teltek a menetek az ereje csökkent és kezdett elkedvtelenedni, mikor pedig már meghátrálni kényszerült az ellenfele elől, az számára nem sok jót ígért. Lewis hajlamos volt egy-egy ránézve kevésbé veszélyesnek tűnő ellenfelet alábecsülni, ilyenkor sebezhetőnek tűnt az álla. Azzal azonban nem értek egyet, hogy az gyenge lett volna, hisz ugyan kiütötte őt McCall és Rahman, de mindkét ütés hatalmas erejű volt amibe ráadásul bele is mozdult Lewis, így megnövelve az ütés erejét. Ez a két KO erejű „bomba” ledöntött volna bármely nehézsúlyút. A brit több mérkőzésen is illusztrálta, hogy mégsem olyan gyenge az az állkapocs, hisz megrázták Briggs, Tucker, Bruno vagy Klicsko bombái, de állva bírta ki őket.

Sokszor Lewis ellen felróják a fogással felmerülő szabálytalanságokat, ami valóban nem látványos és szabálytalan is, de mégis csak egy enyhe taktikai szabálytalanság, ami nem említhető együtt Tyson, fogásnál elkövetett karfeszítéseivel (Botha és Norris ellen) ill. a Holyfield elleni visszafejeléseivel és fülharapásával. Az egyik egy enyhe taktikai szabálytalanság, amit egy bizonyos szintig mindenkinek engedélyeznek a bírók, majd sokszori ismétlődés esetén először figyelmeztetéssel, majd azt követően intéssel/pontlevonással sújtják, ami ez által többnyire a menet elvesztésével jár. A másik viszont egy súlyos, az ellenfél testi épségét is veszélyeztető szándékos szabálytalanság!

Következő rész:
Epilógus - X. fejezet

Értékelje cikkünket: (Eddig 6 szavazat érkezett)

Ez elég gyenge lett... 1