Mielőtt az Olaf Schroederrel kötött szerződés részleteibe belementünk volna, Kovács Attila kifakadt. A bunyós nem titkolta, érzékenyen érintik a
monokli.com fórumán vele kapcsolatban megjelenő beírások. Az olvasók egy része nem túl hízelgő kritikával illette a „Viperát” szerződtető német menedzsert, de volt olyan hozzászóló is, aki kétségbe vonta, hogy Kovács Attila külföldön sikereket érhet el.
- Nehéz szembesülni ezekkel a véleményekkel, de sajnos ez jellemző, itthon mindig csak a rosszat keresik! – mondta keserűen az oroszlányi illetőségű bunyós. - Szerintem, annak kell örülni, ami van! Kaptam egy lehetőséget, amit ki akarok használni. Ha az ember nem az Universumhoz szerződik, akkor az már nem ér semmit? A múltkor, a rólam megjelent cikk után is jöttek a negatív hozzászólások. Miért van az, hogy csak addig jó valaki, amíg fut a szekér? A sportoló az nem ember, annak nem lehet rossz periódusa, nem lehetnek mélypontjai? Magyarországon csak győzni szabad, nem lehet vesztíteni! Szegény Nagy Jani példáját hoznám fel, amikor nyerte a meccseket, istenítették, aztán egy vereség után teljesen leírták. Miért ilyen a mentalitásuk a magyar embereknek? Bárkivel előfordulhat, hogy rövid idő alatt vereséget szenved, de attól még nem válik egy senkivé. Bunyóztam, nyertem a meccseimet, világbajnok lettem, igyekeztem örömet szerezni azoknak az embereknek,

akik megtiszteltek a szeretetükkel, bizalmukkal, s drukkoltak nekem. De rá kellett jönnöm, Magyarországon sajnos nem működnek a dolgok a profibokszban, ezért lépnem kellett, nem volt más választásom. Kérek mindenkit, ezt fogadja el, s ha lehet, akkor ne rosszindulatú megjegyzéseket küldjenek felém.
A beszélgetés során „Vipera” Petrányi Zoltán hozzászólására külön is kitért, megköszönte a menedzsernek, hogy védelmébe vette Olaf Schroedert, s őt sem illette rosszindulatú megjegyzésekkel, mert mint elmondta, „Csepi” akár haragudhatott volna is rá.
De miről is van szó? Néhány hete az érdekeltek arról értesítették portálunkat, hogy Petrányi Zoltán Evans Ashira ellen IBA címmérkőzést szervez december végére Kovács Attilának. „Vipera” azonban úgy döntött, inkább vár egy jobb lehetőségre. Úgy tűnik, bejött, hiszen ekkor már Rácz Félix realizálta a Schroeder-vonalat.
Az ökölvívó elismerte, életének legutóbbi időszaka nem igazán úgy sikerült, ahogyan szerette volna, a pályafutását körülvevő bizonytalanság miatt mentálisan mélypontra került. Most már azonban csak a visszatérésre készül, szeretné kihasználni az Olaf Schroedertől kapott lehetőséget.
- Schroeder úr komolyan gondolja menedzselésemet, tudja, hogy a világ legjobb 15 nagyváltósúlyú öklözője között vagyok.
Hároméves szerződést kötöttünk, de nem az időtartam a lényeg. A menedzseremnek is érdeke, hogy minél több, rangos találkozókat szervezzen, hiszen akkor neki is több üti a markát. Nincs garantált évi mérkőzésszám, de ha az első 12 hónapban nem keresem meg a szerződésben meghatározott minimum összeget, akkor minden következmény nélkül felbonthatom a kontraktust. Úgy érzem, jó megállapodást kötöttem, jobbat, mint legutóbb a Pro-Box-szal. A segítségért nagyon hálás vagyok Rácz Félixnek, akinek ezúton is köszönöm!
A 33 éves sportoló arra nem tudott egyértelmű választ adni, mikor lép legközelebb szorítóba. Elmondása szerint mindenekelőtt az adminisztratív dolgokat kell elrendeznie, ki kell váltania a német licencet. Aztán két verzió lehetséges: januárban felkészülési mérkőzésen mutatkozik be, ám ha erre nem lesz lehetőség, akkor február végén, vagy március elején IBO világbajnoki összecsapáson ütközik.
- Megszokott remek edzőimmel, Lévai Istvánnal és Nagy Sándorral végzem a felkészülését, keményen dolgozom, hogy ha lehetőséget kapok, tudjak élni vele. Jó hogy véget ért a bizonytalanság, most már csak a bunyóra kell koncentrálnom. Fel vagyok készülve, hogy külföldön kell bizonyítanom, ez nem jelent problémát számomra. Amatőrben végigbokszoltam Európát, de első profi összecsapásomat is Macedóniában vívtam, majd meccseltem Olaszországban és Franciaországban is, szóval nem ismeretlen számomra az idegen pálya. Külföldön sem álltam soha úgy a ringben, hogy jaj, Istenem, mi lesz?! Ott is közönség és szorító van, be kell menni, aztán tenni a dolgomat, be kell bizonyítani, hogy én vagyok a jobb. Bárhová megyek, győzni akarok!
Balogh Zoltán